Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)
1941-01-01 / 1. szám
Z&Já-j lllil. évfolyam. Itttean, 1941 Január 1. (szerda) TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési díj: Egész évre_ 12 pengő || Félévre ______6 pengő Felelős szerkesztő BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések órait A legkisebb hirdetés dija 150 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milliméter soronként 10 fillér. Állást keresőknek ±0 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilvér soronként 60 fillérbe kerül. 1. szám. Uj év, uj remények Végtése elborul s nyomasztó nagy éj lesz; A levert lélek egy sötét vágyat érez: Nem élni, nem élni ! Be egy-egy csillag gyűl a felhőkön távol, Fellobbanó fénye a lelkünkig világol: Remélni, remélni! (Tompa, Tornácomon.) Az újévnek, az újévi jókívánságoknak is megvan a maga lélektana, melyet érdemes egy kicsit sze^figy^^ennünk. | Jamjár^ elseje voltaképpen csak J olyan- napja az esztendőnek, mint * mifinra^tftasik; s a régi rómaiak, kik március elsejétől számították az esztendőt, vagy a zsidók, kiknek »ros hasónó ̋-ja, újéve, szeptember derekára esik, január elsején nem érezték azt, amitől a mi lelkünk eltelik. És mi ez a mi érzésünk ezen a napon ? Szeretnénk belenyúlni egy percre , az idő kerekének küllői közé, hogy megállítsuk. Szeretnők fellebbenteni azt a fátyolt, mely még a követis oly mélyen .^•^Ö^I^^^S^etnénk egy pily,‘* • is, visszafelé is ; ^^viráz^^fibt^v^[yetlen tekintettel végigláthassuk azt, ami elmúlt s amit Aqu. Sz. Tamás tanítása szerint (III. qu. 89, 9) még a jó Isten maga sem tud meg nem történtté tenni, sem’visszahozni,és előre, hogy fölkészülhessünk a nagy harcra, mely ránk várakozik. Az újévi hangulat tehát két ellentétes érzelemből alakul ki. Az egyik ^ az elmúlás^melankóliája, a másik a sbvíř reáléjíysége. • Az idő múlása mindig melankóliára hajlítja kedélyünket, a jövőre való gondolat mindig vagy aggodalmat, vagy reménységet kelt. Mi is az a reménység? Mindenekelőtt bevallása annak, hogy a jövőt nem ismerjük, mert ha ismernők, nem tekintenénk feléje a reménység bizonytalan várakozásával; beismerése továbbá annak, hogy akaratunk is elégtelen, mert amit a magunk erejéből meg tudunk szerezni, azt nem várjuk másszerencsét, mely hatalm/^uíikban vaníjszivesen kovácsoljuk ^ ^WTCÍMn^tehát értelmünket is, akaratunkat is egy magasabb hatalomra utalja, amelynek bölcsesége kipótolja a mi értelmünk homályát, amelynek ereje segít a magunk esettségén, amelynek jóakarata biztosítja jövendőnket. Íme, így vezeti el az embert a reménység a hitre, az Istenhez. Még azt is, aki tagadja az Isten létét, mert a hitetlen is remél, a reménynek pedig Isten nélkül sem alapja, sem értelme nincsen. A remény föltételezi a személyes Istent, mert különben vagy magában, vagy a , ^ ^át^ban. Jelene az embernek re^agában hiába remél, mert btt maga intézhetné sorsát, nem Vömsf balsors a világon. Másban is hiába remél, mert vagy van másban akarat és erő, hogy mindenkit boldoggá tegyen s akkor úgyis megtenné, vagy nincsen s akkor hiába minden reménység. A vak sorsban bízni pedig méltatlan az értelemmel és szabad akarattal fölékesített emberhez. A nyomasztó nagy éjben, amelybe az elmúlt esztendő lealkonyult, a költő lelki szeme előtt méltán gyűl ki a reménység csillaga. A remény azonban végtére is csak érzés, az élet pedig nemcsak érzésekből, hanem cselekedetekből is áll, melyek az érzésekből táplálkoznak. Ha tehát a remény a jobb jövő várása, akkor ezeknek a cselekedeteknek is jobbaknak kell lenniük és magunkat is jobbakká kell tenniük. Mert csak a jobb cselekedetek ad-A falu és az egyház erősített meg bennünket minden nemzeti tragédia után — mondotta Teleki Pál gróf miniszterelnök Magyarország első állandó jellegű népfőiskolájának — záróvizsgáján. A miniszterelnöknek megjelenése azt bizonyítja, hogy a magyar nép szellemi, gazdasági és kulturális téren való előbbrevitelére különös gondja van. A vizsgán való részvételével mintegy kifejezésre akarta juttani a népfőiskolai oktatás elsőrendű jelentőségét. A Kálóz Érden rendezett tanfolyamán az ország minden vidékéről összesereglett 125 magyar ifjú vett részt, hogy műveltebb, tanultabb ember legyen s szakszerűbben tudja megművelni földjét, három részből állott. A tanfolyam Az egyiken kulturális ismereteiket fejlesztették az ifjak, a másikon az uj magyar falu leendő vezetőinek a kitermelése volt a cél. Világnézeti, gazdasági és szociális kiképzést kaptak itt a falvak kiküldöttei, míg a harmadik, az úgynevezett kupecképző tanfolyam feladata volt felvértezni a falu kereskedelemre, ügynöki munkára termett fiait, hogy a tudás fegyverével felkészülten erkölcsi alapra helyezkedve vegyék át az eddigi ügynökök munkakörét valóban magyarrá tegyék a gazdasági életnek ezt az ágát is. Magyarország miniszterelnöke a kétórás vizsga utáni elismerését nyilvánította a hallottak felett, s megállapította, hogy az út, amelyen a népfőiskola vezette növendékeit, annyira helyes, hogy az ott tapasztaltakat fel fogja használni a kamarák újjászervezésénél is, mert rak jogcímet a reménységhez, mely enélkül istenkísértés volna. Jobbá lenni: egyéni programm és életprogramm, melynek erőnkhöz képest való teljesítése miként az elmúlt esztendőben is, számos egyéni és nemzeti örömöt érdemelt — gondoljunk csak Erdélyre! — úgy a jövőben is a megelégedésnek, a boldogság első föltételének válik majd forrásává. Tetteket, kitartó, áldozatos és törvényes, lojális tetteket jelent tehát a boldog ujesztendő jókívánsága, mellyel egymást fölkeressük. Bár mindenki erre gondolna s ezt a gondolatot, a tett boldogságát, magamagán kezdené! Dr Magyarász Ferenc O. Cist. úgy látja, hogy csak az ilyen szellemben működő kamarákkal lehet majd egyszerűsíteni a közigazgatást és kiküszöbölni a bürokráciát. Érdről tudást és tartalmat visznek haza a résztvevők Soprontól Zágonig. Jó tartalommal kell megtöltenünk azt, amink van — mondotta a miniszterelnök — s ha ezt akarjuk tenni, ne keressünk ehhez idegen anyagot, hiszen elegendő tartalom rejlik a magyar népben. Meg kell értenünk egymást, össze kell fognunk, máskülönben nem tudjuk Szent István birodalmát felépíteni. Nemcsak térképet kell csinálnunk, hanem országot is kell építenünk. Ezt az országot, Szent István birodalmát azokkal a nemzetiségekkel együttesen építhetjük fel, akik valóban itthon érzik magukat ebben a birodalomban. örállásra hivta fel a falu népét. Lelkére kötötte a falunak, hogy ne hagyja el a falut. Ne jöjjön el a falvakból a falvak népe, a dolgos munkás emberek javarésze, mert ott óriási szükség van reájuk. nemzet az egyházon kivül a falvakból élt és fog élni és éppen ezért a kormány a legnagyobb figyelmet fordítja a falvak gazdasági megerősödésére, mert ennek az erőnek köszönhetjük, hogy Magyarországon — Európa többi államaihoz viszonyítva — most jólét van. Végül további önképzésre hívta fel az ifjakat, mert csak így lehetnek igazán vezetők és ajánlotta, hogy levelezés útján maradjanak egymással összeköttetésben, hogy Soprontól a csiki hegyekig megismerjék egymás felfogását. A miniszterelnök beszédéből kiérzett, hogy magáévá tette a népfőiskolák ügyét s így most már a népfőiskola elsőrendű tényezőjévé válik a magyar nemzetnevelésnek. A miniszterelnök a falu népéhez A gazdasági álétás közellátás egységes irányítása A felsőház befejezte a jövő évi állami költségvetés vitáját és annak végén a kormány tagjai részéről igen érdekes felszólalások hangzottak el. Gróf Teleki Pál miniszterelnök ezt az alkalmat használta fel arra, hogy a felsőházat a legfontosabb alkotmányjogi, gazdasági, szociális, bel- és külpolitikai kérdésekben elfoglalt álláspontjáról tájékoztassa, — ezenkívül megindokolta a kormánynak azt az elhatározását, hogy az ország gazdasági életének és különösen a termelésnek irányítását egy kézben összpontosítja, valamint, hogy a lakosság közellátásának biztosítása céljából egy külön közellátási hivatalt szervez és ennek vezetését egy tárcanélküli miniszterre bízza. A miniszterelnök beszéde után felszólalt Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter, akit tudvalevőleg Kormányzó Utunk a miniszterelnök előterjesztésére, a gazdasági ügyek egységes irányításával megbízott. A jövőben tehát a pénzügyminiszter feladata lesz eddigi munkakörén kívül az összes országos érdekű gazdasági és termelési ügyek egységes irányítása, továbbá a gazdasági szakminisztériumok zavartalan és eredményes együttműködésének biztosítása. A mai rendkívüli idők, a háborús viszonyokból származó megkötöttségek, a nyersanyag beszerzés nehézségei és általában a világgazdasági viszonyok feltétlenül szükségessé tették az ország gazdasági és termelési ügyeinek egy kézben való összefoglalását. Reményi- Schneller Lajos, az új »gazdasági csúcsminiszter“ felsőházi beszédében nem adott részletesebb programot, hiszen egészen természetes, hogy jövőbeli tevékenységének egyes részleteit a felmerült szükségletek fogják megszabni. Ezzel szemben a pénzügyminiszter igen fontos irányelveket állított fel a magyar gazdasági élet jövő fejlődése szempontjából. Legfontosabb követelményként hazai termelésünk fokozását állította oda a miniszter s egyben utalt arra is, hogy gondolnunk kell a háború utáni időkre, amikor a hadiiparok foglalkoztatottsága megszűnik s gazdasági életünk szükségszerűen nagy átalakuláson fog keresztül menni. Meg kell teremteni tehát az átmenetet a békeállapotok felé. Ezért van szükség az irányított gazdálkodásra, ami elsősorban annyit jelent, hogy terv- Egyes szám ára 12 fillér ! i IIs \ ítet-i-l;e y íg séikifi Btai tzisse> Dór tie-ISZ-írdi :yai.sztannA none-KÖZKolátaisárci.