Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1892-10-09 / 41. szám

2. nek tisztán csergedező vizét örömmel iszsza a vándor; s midőn e hasonlatot Garay Já­nosra alkalmazzuk, úgy Szegzárd költőjének még az is az érdeme, hogy akkor nyujtá ez üdítő forrásvizet, mikor a nemzet szom­jas, nagyon szomjas volt.... Garay szobrára elég nagy összeg van együtt, a millenniumot Szegzárd úgy ülné meg legszebben, ha a szobrot elkészíttetné, s akkor leleplezné. Ismerve a szoborbizott­ság törekvését, hihetjük, hogy Magyaror­szág ezer éves fennállását városunk ily módon méltóan fogja megünnepelni. TOLN1VÁRMEGYE: Deficit nélkül. Néhány év óta a deficit ki lett küszöbölve állami háztartásunkból és a régi hiányok helyett ma fölöslegről számol be a magyar pénzügyminisz­ter. Wekerle Sándor szerencsés ember, ügyes keze meglátszik a magyar államháztartás rendezettségén és a parlamentben diadalt arat diadal után, mert minden beszéde egy-egy újabb fényes bizonyítéka annak, hogy nálánál jobban senki se töltené be azt a helyet, melyet politikai életünkben elfoglal. Az ellenzék szinte tüntetve becézgeti, dacára annak, hogy nem bánik kíméletesen ellenfeleivel, kiket nevetségessé szokott tenni valahányszor nagy szólamokba burkolják tudatlanságukat a pénzügyi kérdések körül. Mert parlamentünkben — fájda­lom — csak igen kevés a szakember, de annál többen vannak, kik azt hiszik magukról, hogy pénz­ügyi és gazdasági kérdésekről csak úgy lehet szó­nokolni, mint az „átkos közösügyes ka­rmányról“ és „a kétfejű sasról.“ Alapos készültség nélkül könnyen válik fecsegővé az ember és ha aztán mégis az a szerencsétlen ambíciója támad, hogy Wekerle Sándor pénzügyi politikájának kritikájába bocsátkozik, akkor menthetetlenül el van veszve, mert a pénzügyminiszter nem irgalmaz a nyelvelő tudatlanságnak és leálcázza ott, a­hol találja. De nemcsak a parlamentben, hanem kint a társadalomban is nagy átalakulásoknak veti el mag­ját Wekerle Sándor pénzügyminiszter. Azelőtt az egész nemzet a deficitek óriási terhe alatt szenve­dett és nem volt képes természetes erőinek kifej­tésére. Ami tőke volt az országban, azt az állam­­adósságok vették igénybe különböző formában, de soha sem a nép gazdasági fejlődésének érdekében. Ipari és kereskedelmi vállalatok parlagon hevertek, újabbak nem keletkezhettek, hiányzott az alapítási kedv, mert a tőkét államadóssági papírokba fek­tették, melyek a Wertheim szekrények fenekén örök meddőségre voltak kárhoztatva. Most a viszonyok megváltoztak. Wekerle Sándor állandóan fölösleget feltüntető pénzügyi gazdálkodása felszabadította a tőkét és boldog birtokosai nem leshetik többé az alkalmat új államadóssági papírok vásárlására, ha­nem arra szorulnak, hogy tőkéiket ipari és keres­kedelmi vállalatokba fektessék. Reméljük is ennél­fogva, hogy az ipar és kereskedelem fejlesztéséről zengett annyi szép és lélekemelő ének után, a tet­tek korszaka ma már végre ránk fog virradni, mert minden dispozíció meg­van az erős gazdasági élet fejlesztésére. Még csak egy előítéletet kell leküzdenünk, azt t. i., hogy a kereskedelmi és iparos osztály a közbecsülés rangfokozatán a diplomás emberek osz­tályánál alantabb áll. Ez nem igaz, bárki hirdetné is, mindig csak nagy hazugság lesz, melynek tart­hatatlanságát a mai kor demokratikus szelleme lép­ten nyomon demonstrálja. Tartsuk szem előtt azt, hogy a legnagyobb elmék ma már csak egy nemes levelet ismernek és ez a munka, mel­lyel vagyont, rangot és köz­­becsülést szereznek; minden más után szerzett va­gyonnak csak úgy van igazi értéke, ha munkánk­kal meg tudjuk óvni a korhadástól. Teremtsünk ipart és emeljük a kereskedelmet, mert ezzel a nemzeti kultúrát és a magyar nép szellemi életének nívóját visszük előre. Állami ön­állóságunk és nemzeti egységünk nem függ an­­­nyira a politikai események alakulásától, mint gaz­dasági életünk viszonyaitól. Ha gazdagok leszünk, önállók is leszünk és nemzeti létünket nem fogja megingathatni se bel-, se kü­lellenség. — Nem lesz kormányválság. Egyes lapok teleharangozták a világot a kormányválságról szóló hirekkel. Mint nekünk Budapestről sürgönyzik az egész alaptalan koholmány. Jó szódavizet, cognacot, vizzel hígított rumot inni. Ne féljünk, mert az izgatottság diabrét okozhat s különben is zavarólag hat az emésztésre. Ha a járvány kitör, a­mennyire lehet kerül­jünk minden érintkezést kolerás betegekkel, főleg ruhaneműiktől óvakodjunk. Az ily ruhákat el kell égetni. Oly helyiségben, a­hol kolerás beteg van, a világért sem szabad enni vagy inni, sőt élelmi cikkeket sem szabad szállítani oly helyiségből, a­hol a kolerajárvány már kitört. Menekülni, futni járvány elől nem kell, nem is lehet, nem is sza­bad,­­ hanem tenni ellene lehet is és kell is!“ Hozzá­tes­szük még az e napokban ismere­tessé lett örvendetes tényt, hogy Pasteur, az em­beriség e jóltevője, sikerrel kezd megküzdeni az ázsiai rémmel. Ha sikerülne, ha sikerül véglegesen legyőznie e gonosz ellenséget, olyan jót tesz a szenvedő emberiséggel, a­minőt még bajosan mi­­velt halandó. Adja Isten, hogy siker koronázza e nagy emberbarát tudós törekvéseit. Nyilvános és általános hálaimákat kellene elrendelni ez esemény alkalmából. Egyébként Pasteur neve már mint egy lap helyesen jegyezte meg, nem is név többé, hanem fogalom, mely az élet harcát jelenti a halál © Hen, hála és dicsőség neki !­m. 1892. október 9. VÁRMEGYE. — Eskületétel. Máthis Kálmán vármegyei főszámvevő a hivatalos esküt e hó 4-én tette le s állását mindjárt el is foglalta. — Közigazgatási bizottsági ülés. Tolnavár­megye közigazgatási bizottsága első 10-én, délután 5 órakor —• rendkívüli ülést tart. — Az alispán időszaki jelentése. — Tolna­vármegye törvényhatósága e hó 11-én tartja őszi rendes közgyűlését. Simontsits Béla alispánunknak lapunk zártakor vett nagyérdekű jelentéséből adjuk a következőket : Tekintetes törvényhatósági Bizottság! Törvény előírta időszaki jelentésemet, van szerencsém a következőkben előterjeszteni és meg­jegyezni, hogy az, vonatkozásaiban nemcsak a nyári közgyűlésünk óta lefolyt időre, de részben a folyó év három első negyedére is kiterjed. A számonkérő szék adatai megfelelő tájéko­zást nyújtván, a vármegyei közigazgatás tevékeny­­ségével kapcsolatosan az ügyforgalom mekkorasá­­gáról is, ezeknek részletezésétől eltekinthetni vélek s csupán a közigazgatás általános menetére jegyzem meg, hogy az rendkívüli akadályokba nem ütközött és szabályos volt. Szabályszerű vizsgálat alá vétetett, a vármegye házi- és gyámpénztára, s az pontosan kereknek találtatott; megvizsgáltatott a völgységi és duna­­földvári járási hivatal ügykezelése, s mindkettő egészben véve dicséretre méltó törekvést és elis­merésre méltó eredményt igazol. A vármegyei közalapok, esedékessé vált kö­veteléséből 8265 frt 76 kr közalap hátralék áll fenn, mellyel szemben a járási főtisztviselők a be­hajtáshoz szükséges intézkedések megtételére a kellő időben utasítva lettek. Az útadó befizetésének eredményéről nem áll módomban a folyó évre vonatkozó adatoknak tüze­tes elősorolása, mert ezen adó egyénenkénti kive­tésének munkálatai csak e napokban közeledvén a befejezéshez, a folyó évi véglegesen megállapí­­­­tott útadó számadatai rendelkezésemre nem állanak, azért a befizetés eredményét csak a múlt év szám­adataival világíthatom meg, a­mennyiben maga a­­ befizetés is eddig ezen az alapon történt. Az előző évi hátralékkal együtt tett a folyó év 3 első negyedének összes tartozása 174,578 frt 1 krt, a befizetés pedig 111,967 frt 23 krt, hát­ralékul tehát 62,610 frt 78 kr marad, mely ös­­­szegben azonban a törlésbe hozott és múlt évben 1384 frt 4 krt tett összeg is beszámítva van. Előiratott a folyó év három első negyedére 1.316,302 frt 82 kr egyenes adó, ebből szeptem­ber hó végéig az állampénztárakba befizettetett I 1.094,009 frt 75 kr, mely a múlt év hason szaká­val szemben elért befizetési eredménnyel szemben 42,048 frt 10 krral kedvezőtlenebb.­­A vármegyei gyámpénztár­b­a évi bevétele tett 671.568 frt­ 12 krt, kiadása pedig 668.788 frt 62 krt, volt tehát október hó 1-ig a forgalom 1.340 356 frt 74 kr, vagyis 337.811 frt 31 krral több, mint a múlt évben. A gyár a pénztári tartalék­alap állaga ugyanazon időben 86,645 frt 1 kr volt, kevesebb tehát 37,343 frt 84 krral mint a múlt évi. Az 1892—93. évre keresztül vezetett össze­írás szerint a bejelentett ebek száma 22,684, keve­sebb a múlt évinél 919-el, ezek közül adómentes 4486, adóköteles, és pedig 50 kros 17,828, erdé­szeti személyzet tulajdonát képező és ezért szintén 50 kr adó alá eső’ 61, 1 frtos 267, 2 frtot 42, összesen adó alá eső 18,198. A törvényhatósági közutak szegzárd-tamási vonalán 3520, varsád-hidegkuti vonalán 2300, a bonyhád-báttaszékin pedig 2700 folyó­méter, ös­­­szesen 8520 folyó­méter műut­építés vette ezt ez évben foganatba,­­ melyek közül a szegzárd-tamási és varsád-hidegkuti vonalon a földmunka és mű­tárgyak építése befejeztetett, s jelenleg a kavics­­terítés és hengerezés van fo­yamatban, a bonyhád­­báttaszéki szakasz pedig már szeptember hó végén elkészült. Ezúttal történvén első ízben, hogy várme­gyénkben a régi műút­építés módjától eltérve, a kőalaprakás mellőzésével, kereskedelemügyi m kir. ministerium rendeletére az aprózott kő behenge­­rezése és ennek hintőanyaggal való ellátási rend­szere nyert gyakorlati alkalmazást az építészeti hivatal főnökével beutaz­am a Báttaszéktől Bony­­hádig vezető közutat, s örömmel jelenthetem a tek. törvényhatósági bizottságnak, hogy ezen új útépí­tési rendszernek, nevezetes előnyeiről győződtem meg. . Áttérve a közügyi viszonyok elősorolására, ál­talában sem jelezhetem a helyzetet kedvezőnek, mert részint járványosan, részint szórványos alak­ban a roncsoló­ toroklob 20, a kanyaró 13, a vör­­heny 4 községben lépett fel a vármegye területén , de különösen az ázsiai kolera fellépte teszi komoly­­lyá a helyzetet. Már augusztus havában volt szerencsém a tek. törvényhatósági bizottságnak bejelenteni, hogy a nagyméltóságú m. kir. belügyminisztérium ré­széről az ázsiai kolera behurcolásának meggátlása céljából kiadott elővigyázati és óvrendszabályok ke­resztül vezetéséről a vármegye területén miként gondoskodtam, azóta a rendeletek foganatosítása el­lenőriztetett is, s a hozzám beérkezett felülvizsgá­lati jelentések szerint minden megtörtént, a­mi el­rendelve volt. Dacára ennek a Budapestről múlt hó 28-án Tolnára érkezett Tarnóczki István hajós, október hó 1-én , az Erc­iből Paksig­radikon, on­nét Tolnára október 4-én kocsin utazott Bogó Fe­renc, szintén hajós október hó 4-én, a vármegyei főorvos és járásorvos véleménye szerint ázsiai ko­­lerában elhalt, mindkét halálesetnél az előírt ór­rendszabályok a legszigorúbban végrehajtattak s intézkedés tétetett az illetőkkel érintkezettek fertő­­telenitése és orvosi megfigyelés alá vétele, valamint azon egyéneknek kipuhatolása iránt is, a kik őket Tolnára szállították. A nagyméltóságu m. kir. belügyministerium­­hoz ezen két behurcolási eset alkalmával felter­jesztést tettem a Duna mentén és így Budapesten is nagy számmal munkában álló, s esetleg kolera tünetei között megbetegült tolnai illetőségű egyének hazaszálitásának megakadályozása iránt; intézked­tem a Duna mellett fekvő vármegyénkben közsé­gekben, hogy a Duna vizivásra csak forrázás után használtassék, s elrendeltem a járvány­bizottságok m­egalakitását is. Folyó évi október hó 4-én merült fel egy kolera tünetekről gyanús eset a 72 éves Molnár József dunaföldvári lakos megbetegedésével, a­ki az­nap meg is halt, mind­három esetnél a kolera jellegének biztos megállapítása céljából ürülék kül­detett Budapestre bakteriológiai vizsgálatra. Eddig tehát­ a tolni esetek kétségkívül behur­­colt bajnak minősíthetők, s miután úgy a duna­­i földvári, mint a tolnai elhalálozások alkalmából a rendelkezésre álló minden eszköz igénybe vételével végig vezettettek a szükséges óvintézkedések, valószí­nűnek tartom, hogy a kóranyag elszigetelésével a­­ kolera tovább terjedése meggátolható lesz. ,*Az állategészségügy nem volt kedvező a folyó év három első negyedében, felmerült ugyanis, majd­­ Fu­ganyszerűen, majd szórványosan a száj és köröm­­fájas ivarszervi hólyagos kiütés 2, a sertés or­­banc 4, a lép­fene 26, a veszettség 2, a jühkór 1, a takonykór 2 és juh­himlő 1 községben. A 4 községi számadások ügye úgy áll, hogy a tek. törvényhatósági bizottság tárgyalása alá kerül ez alkalommal az 1889. évi 1 drb, 1890. évi 1L i), 1891. évi 14 drb és Mözs községnek külön­­féle alapokra vonatkozó 7 számadása ; feleletre ki­adva van, 1890. évi 7 drb, 1891. évi 7 drb, szám­vevői misgálatot igényel, 1890 évi 7 drb, 1991. fW'i'b’ s végül beterjesztetlen községi számadás, tehát hátralék, csupán az 1889. évről van 7 drb,

Next