Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-10-09 / 41. szám
2. nek tisztán csergedező vizét örömmel iszsza a vándor; s midőn e hasonlatot Garay Jánosra alkalmazzuk, úgy Szegzárd költőjének még az is az érdeme, hogy akkor nyujtá ez üdítő forrásvizet, mikor a nemzet szomjas, nagyon szomjas volt.... Garay szobrára elég nagy összeg van együtt, a millenniumot Szegzárd úgy ülné meg legszebben, ha a szobrot elkészíttetné, s akkor leleplezné. Ismerve a szoborbizottság törekvését, hihetjük, hogy Magyarország ezer éves fennállását városunk ily módon méltóan fogja megünnepelni. TOLN1VÁRMEGYE: Deficit nélkül. Néhány év óta a deficit ki lett küszöbölve állami háztartásunkból és a régi hiányok helyett ma fölöslegről számol be a magyar pénzügyminiszter. Wekerle Sándor szerencsés ember, ügyes keze meglátszik a magyar államháztartás rendezettségén és a parlamentben diadalt arat diadal után, mert minden beszéde egy-egy újabb fényes bizonyítéka annak, hogy nálánál jobban senki se töltené be azt a helyet, melyet politikai életünkben elfoglal. Az ellenzék szinte tüntetve becézgeti, dacára annak, hogy nem bánik kíméletesen ellenfeleivel, kiket nevetségessé szokott tenni valahányszor nagy szólamokba burkolják tudatlanságukat a pénzügyi kérdések körül. Mert parlamentünkben — fájdalom — csak igen kevés a szakember, de annál többen vannak, kik azt hiszik magukról, hogy pénzügyi és gazdasági kérdésekről csak úgy lehet szónokolni, mint az „átkos közösügyes karmányról“ és „a kétfejű sasról.“ Alapos készültség nélkül könnyen válik fecsegővé az ember és ha aztán mégis az a szerencsétlen ambíciója támad, hogy Wekerle Sándor pénzügyi politikájának kritikájába bocsátkozik, akkor menthetetlenül el van veszve, mert a pénzügyminiszter nem irgalmaz a nyelvelő tudatlanságnak és leálcázza ott, ahol találja. De nemcsak a parlamentben, hanem kint a társadalomban is nagy átalakulásoknak veti el magját Wekerle Sándor pénzügyminiszter. Azelőtt az egész nemzet a deficitek óriási terhe alatt szenvedett és nem volt képes természetes erőinek kifejtésére. Ami tőke volt az országban, azt az államadósságok vették igénybe különböző formában, de soha sem a nép gazdasági fejlődésének érdekében. Ipari és kereskedelmi vállalatok parlagon hevertek, újabbak nem keletkezhettek, hiányzott az alapítási kedv, mert a tőkét államadóssági papírokba fektették, melyek a Wertheim szekrények fenekén örök meddőségre voltak kárhoztatva. Most a viszonyok megváltoztak. Wekerle Sándor állandóan fölösleget feltüntető pénzügyi gazdálkodása felszabadította a tőkét és boldog birtokosai nem leshetik többé az alkalmat új államadóssági papírok vásárlására, hanem arra szorulnak, hogy tőkéiket ipari és kereskedelmi vállalatokba fektessék. Reméljük is ennélfogva, hogy az ipar és kereskedelem fejlesztéséről zengett annyi szép és lélekemelő ének után, a tettek korszaka ma már végre ránk fog virradni, mert minden dispozíció megvan az erős gazdasági élet fejlesztésére. Még csak egy előítéletet kell leküzdenünk, azt t. i., hogy a kereskedelmi és iparos osztály a közbecsülés rangfokozatán a diplomás emberek osztályánál alantabb áll. Ez nem igaz, bárki hirdetné is, mindig csak nagy hazugság lesz, melynek tarthatatlanságát a mai kor demokratikus szelleme lépten nyomon demonstrálja. Tartsuk szem előtt azt, hogy a legnagyobb elmék ma már csak egy nemes levelet ismernek és ez a munka, mellyel vagyont, rangot és közbecsülést szereznek; minden más után szerzett vagyonnak csak úgy van igazi értéke, ha munkánkkal meg tudjuk óvni a korhadástól. Teremtsünk ipart és emeljük a kereskedelmet, mert ezzel a nemzeti kultúrát és a magyar nép szellemi életének nívóját visszük előre. Állami önállóságunk és nemzeti egységünk nem függ annyira a politikai események alakulásától, mint gazdasági életünk viszonyaitól. Ha gazdagok leszünk, önállók is leszünk és nemzeti létünket nem fogja megingathatni se bel-, se külellenség. — Nem lesz kormányválság. Egyes lapok teleharangozták a világot a kormányválságról szóló hirekkel. Mint nekünk Budapestről sürgönyzik az egész alaptalan koholmány. Jó szódavizet, cognacot, vizzel hígított rumot inni. Ne féljünk, mert az izgatottság diabrét okozhat s különben is zavarólag hat az emésztésre. Ha a járvány kitör, amennyire lehet kerüljünk minden érintkezést kolerás betegekkel, főleg ruhaneműiktől óvakodjunk. Az ily ruhákat el kell égetni. Oly helyiségben, ahol kolerás beteg van, a világért sem szabad enni vagy inni, sőt élelmi cikkeket sem szabad szállítani oly helyiségből, ahol a kolerajárvány már kitört. Menekülni, futni járvány elől nem kell, nem is lehet, nem is szabad, hanem tenni ellene lehet is és kell is!“ Hozzátesszük még az e napokban ismeretessé lett örvendetes tényt, hogy Pasteur, az emberiség e jóltevője, sikerrel kezd megküzdeni az ázsiai rémmel. Ha sikerülne, ha sikerül véglegesen legyőznie e gonosz ellenséget, olyan jót tesz a szenvedő emberiséggel, aminőt még bajosan mivelt halandó. Adja Isten, hogy siker koronázza e nagy emberbarát tudós törekvéseit. Nyilvános és általános hálaimákat kellene elrendelni ez esemény alkalmából. Egyébként Pasteur neve már mint egy lap helyesen jegyezte meg, nem is név többé, hanem fogalom, mely az élet harcát jelenti a halál © Hen, hála és dicsőség neki !m. 1892. október 9. VÁRMEGYE. — Eskületétel. Máthis Kálmán vármegyei főszámvevő a hivatalos esküt e hó 4-én tette le s állását mindjárt el is foglalta. — Közigazgatási bizottsági ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága első 10-én, délután 5 órakor —• rendkívüli ülést tart. — Az alispán időszaki jelentése. — Tolnavármegye törvényhatósága e hó 11-én tartja őszi rendes közgyűlését. Simontsits Béla alispánunknak lapunk zártakor vett nagyérdekű jelentéséből adjuk a következőket : Tekintetes törvényhatósági Bizottság! Törvény előírta időszaki jelentésemet, van szerencsém a következőkben előterjeszteni és megjegyezni, hogy az, vonatkozásaiban nemcsak a nyári közgyűlésünk óta lefolyt időre, de részben a folyó év három első negyedére is kiterjed. A számonkérő szék adatai megfelelő tájékozást nyújtván, a vármegyei közigazgatás tevékenységével kapcsolatosan az ügyforgalom mekkoraságáról is, ezeknek részletezésétől eltekinthetni vélek s csupán a közigazgatás általános menetére jegyzem meg, hogy az rendkívüli akadályokba nem ütközött és szabályos volt. Szabályszerű vizsgálat alá vétetett, a vármegye házi- és gyámpénztára, s az pontosan kereknek találtatott; megvizsgáltatott a völgységi és dunaföldvári járási hivatal ügykezelése, s mindkettő egészben véve dicséretre méltó törekvést és elismerésre méltó eredményt igazol. A vármegyei közalapok, esedékessé vált követeléséből 8265 frt 76 kr közalap hátralék áll fenn, mellyel szemben a járási főtisztviselők a behajtáshoz szükséges intézkedések megtételére a kellő időben utasítva lettek. Az útadó befizetésének eredményéről nem áll módomban a folyó évre vonatkozó adatoknak tüzetes elősorolása, mert ezen adó egyénenkénti kivetésének munkálatai csak e napokban közeledvén a befejezéshez, a folyó évi véglegesen megállapított útadó számadatai rendelkezésemre nem állanak, azért a befizetés eredményét csak a múlt év számadataival világíthatom meg, amennyiben maga a befizetés is eddig ezen az alapon történt. Az előző évi hátralékkal együtt tett a folyó év 3 első negyedének összes tartozása 174,578 frt 1 krt, a befizetés pedig 111,967 frt 23 krt, hátralékul tehát 62,610 frt 78 kr marad, mely összegben azonban a törlésbe hozott és múlt évben 1384 frt 4 krt tett összeg is beszámítva van. Előiratott a folyó év három első negyedére 1.316,302 frt 82 kr egyenes adó, ebből szeptember hó végéig az állampénztárakba befizettetett I 1.094,009 frt 75 kr, mely a múlt év hason szakával szemben elért befizetési eredménnyel szemben 42,048 frt 10 krral kedvezőtlenebb.A vármegyei gyámpénztárba évi bevétele tett 671.568 frt 12 krt, kiadása pedig 668.788 frt 62 krt, volt tehát október hó 1-ig a forgalom 1.340 356 frt 74 kr, vagyis 337.811 frt 31 krral több, mint a múlt évben. A gyár a pénztári tartalékalap állaga ugyanazon időben 86,645 frt 1 kr volt, kevesebb tehát 37,343 frt 84 krral mint a múlt évi. Az 1892—93. évre keresztül vezetett összeírás szerint a bejelentett ebek száma 22,684, kevesebb a múlt évinél 919-el, ezek közül adómentes 4486, adóköteles, és pedig 50 kros 17,828, erdészeti személyzet tulajdonát képező és ezért szintén 50 kr adó alá eső’ 61, 1 frtos 267, 2 frtot 42, összesen adó alá eső 18,198. A törvényhatósági közutak szegzárd-tamási vonalán 3520, varsád-hidegkuti vonalán 2300, a bonyhád-báttaszékin pedig 2700 folyóméter, összesen 8520 folyóméter műutépítés vette ezt ez évben foganatba, melyek közül a szegzárd-tamási és varsád-hidegkuti vonalon a földmunka és műtárgyak építése befejeztetett, s jelenleg a kavicsterítés és hengerezés van foyamatban, a bonyhádbáttaszéki szakasz pedig már szeptember hó végén elkészült. Ezúttal történvén első ízben, hogy vármegyénkben a régi műútépítés módjától eltérve, a kőalaprakás mellőzésével, kereskedelemügyi m kir. ministerium rendeletére az aprózott kő behengerezése és ennek hintőanyaggal való ellátási rendszere nyert gyakorlati alkalmazást az építészeti hivatal főnökével beutazam a Báttaszéktől Bonyhádig vezető közutat, s örömmel jelenthetem a tek. törvényhatósági bizottságnak, hogy ezen új útépítési rendszernek, nevezetes előnyeiről győződtem meg. . Áttérve a közügyi viszonyok elősorolására, általában sem jelezhetem a helyzetet kedvezőnek, mert részint járványosan, részint szórványos alakban a roncsoló toroklob 20, a kanyaró 13, a vörheny 4 községben lépett fel a vármegye területén , de különösen az ázsiai kolera fellépte teszi komolylyá a helyzetet. Már augusztus havában volt szerencsém a tek. törvényhatósági bizottságnak bejelenteni, hogy a nagyméltóságú m. kir. belügyminisztérium részéről az ázsiai kolera behurcolásának meggátlása céljából kiadott elővigyázati és óvrendszabályok keresztül vezetéséről a vármegye területén miként gondoskodtam, azóta a rendeletek foganatosítása ellenőriztetett is, s a hozzám beérkezett felülvizsgálati jelentések szerint minden megtörtént, ami elrendelve volt. Dacára ennek a Budapestről múlt hó 28-án Tolnára érkezett Tarnóczki István hajós, október hó 1-én , az Erciből Paksigradikon, onnét Tolnára október 4-én kocsin utazott Bogó Ferenc, szintén hajós október hó 4-én, a vármegyei főorvos és járásorvos véleménye szerint ázsiai kolerában elhalt, mindkét halálesetnél az előírt órrendszabályok a legszigorúbban végrehajtattak s intézkedés tétetett az illetőkkel érintkezettek fertőtelenitése és orvosi megfigyelés alá vétele, valamint azon egyéneknek kipuhatolása iránt is, a kik őket Tolnára szállították. A nagyméltóságu m. kir. belügyministeriumhoz ezen két behurcolási eset alkalmával felterjesztést tettem a Duna mentén és így Budapesten is nagy számmal munkában álló, s esetleg kolera tünetei között megbetegült tolnai illetőségű egyének hazaszálitásának megakadályozása iránt; intézkedtem a Duna mellett fekvő vármegyénkben községekben, hogy a Duna vizivásra csak forrázás után használtassék, s elrendeltem a járványbizottságok megalakitását is. Folyó évi október hó 4-én merült fel egy kolera tünetekről gyanús eset a 72 éves Molnár József dunaföldvári lakos megbetegedésével, aki aznap meg is halt, mindhárom esetnél a kolera jellegének biztos megállapítása céljából ürülék küldetett Budapestre bakteriológiai vizsgálatra. Eddig tehát a tolni esetek kétségkívül behurcolt bajnak minősíthetők, s miután úgy a dunai földvári, mint a tolnai elhalálozások alkalmából a rendelkezésre álló minden eszköz igénybe vételével végig vezettettek a szükséges óvintézkedések, valószínűnek tartom, hogy a kóranyag elszigetelésével a kolera tovább terjedése meggátolható lesz. ,*Az állategészségügy nem volt kedvező a folyó év három első negyedében, felmerült ugyanis, majd Fuganyszerűen, majd szórványosan a száj és körömfájas ivarszervi hólyagos kiütés 2, a sertés orbanc 4, a lépfene 26, a veszettség 2, a jühkór 1, a takonykór 2 és juhhimlő 1 községben. A 4 községi számadások ügye úgy áll, hogy a tek. törvényhatósági bizottság tárgyalása alá kerül ez alkalommal az 1889. évi 1 drb, 1890. évi 1L i), 1891. évi 14 drb és Mözs községnek különféle alapokra vonatkozó 7 számadása ; feleletre kiadva van, 1890. évi 7 drb, 1891. évi 7 drb, számvevői misgálatot igényel, 1890 évi 7 drb, 1991. fW'i'b’ s végül beterjesztetlen községi számadás, tehát hátralék, csupán az 1889. évről van 7 drb,