Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-03-26 / 13. szám
III. évfolyam. frt — kr. I 5012 Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. 113. szám Szegzárd, 1893. március 26. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egy évre Fél évre . Negyedévre Egy szám Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. A közgyűlés: Örömmel üdvözöljük Tolna vármegye törvényhatóságának az egyház-politikai kérdésekben nagy többséggel hozott hazafias és szabadelvű határozatát, mely, mint annak indokolásában jogosan hangsúlyoztatik, méltó kifejezése és viszhangja a mi vármegyénk hagyományos közszellemének. A nagy többségnek, mellyel az állandó választmány határozata elfogadtatott, különösen még azon okból is örülünk, hogy míg a felirat ellenesei már hetek óta agitáltak a főváros körlevelének elfogadása ellen, addig a javaslat barátai, bízva a megyebizottsági tagok intelligenciájában és magának az ügynek igazságában, semmi előzetes mozgalmat nem indítottak. A közgyűlés, egy-két szenvedélyes szónok hevesebb kitörésétől eltekintve, minden tekintetben szépen és méltóságteljesen folyt le, a hangulat mindvégig lelkes és emelkedett volt, amely a legélénkebb s legzajosabb tüntetésekkel adózott a szabadelvű eszméket hangoztatott szónokoknak. A közgyűlés lefolyásáról részletes tudósítást alább közlünk, előbb azonban ideiktatjuk a közgyűlésnek az egyház-politikai kérdésben elfogadott határozatát. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága híven azon állásponthoz, melyet a törvényhatósági bizottság a jelenlegi kormány megalakulása alkalmával azon ténye által elfoglalt, hogy a kormányt ismert egyházpolitikai programmja alapján üdvözölte; híven továbbá Tolna vármegye közszellemének traditióihoz ; ahhoz a közszellemhez, mely cselekvőség részt vett a magyar állam kiépítésének minden oly momentuózus tényénél, a hol az állameszme érdekében, éspedig, a mikor lehetett mindig a régi jogosult viszonyok lehető legnagyobb kíméletével, a hol pedig nem lehetett, s a hol az észszerű volt, a régiek romjain is, új államjogi viszonylatok keletkeztek ; híven azon közszellemhez, mely állami jogviszonyaink félszázaddal ezelőtt történt újjáalakulásakor, — bármilyen szoros, bármilyen benső volt is az a sok százados érzelmi és érdekegység, mely a rendi alkotmány bástyáin belül levőket egymáshoz kötötte, legelső volt abban, hogy területén a jobbágy szabadnak mondhatta magát; híven annak a közszellemnek traditióihoz, mely viszont ha újított is s nagy lépésekkel előre vinni segitette az időt, mindig megfontolva haladt , s híven mindezekhez, s belátva a házassági jogviszonyok állami szabályozásának valódi szükségességét, s nem zárkózhatva el, az ezen kérdéssel egybefüggő egyéb principialis kérdések követelményeitől sem ; s bízva végre az ország kormányának bölcseségében, hogy az egyházpolitikai programmja alapján benyújtandó concrét javaslatokat akként fogja megszerkeszthetni, hogy azok az államérdek biztosítását, egyházainkhoz, vallásunkhoz forrt érzelmeinknek lehető legnagyobb kíméletével eszközölni alkalmasak lesznek, s egyházainknak mind az biztosíttatni fog, ami azoknak magasztos vallás-erkölcsi hivatását, mely éppen a vallás szabad gyakorlata folytán keletkező uj viszonyok között nem csak a vallási tanok alapján, de sociális szempontból is oly rendkívüli fontossággal bír, teljes erejében fentartani s megfelelő irányban érvényesíteni hivatva leend; mindezekben bízva, Tolna vármegye törvényhatósága a kormány egyházpolitikai programmját ismert általános körvonalaiban helyesli, s ennek folytán csatlakozik Budapest fő- és székváros felirataihoz , kifejezésre juttatván egyszersmind úgy az országgyűlés képviselőházához, valamint a m. hír kormányhoz intézendő feliratában azt is, hogy tekintettel arra, miszerint a függő helyzet — már csak a concrét javaslatok nem ismeréséből származó bizonytalanság természetes izgalma miatt is, aminek egyébként természetes korlátok között tartását Tolna vármegye törvényhatósága, összes felekezeteinek eddig tanúsított s feltétlenül el is várt bölcs mérsékletéről méltán reméli, — a közviszonyokra nem előnyös, — mindezek folytán a törvényhatóság felette kívánatosnak tartja, hogy a conkrét javaslatok mielőbb benyujtassanak és döntés alá bocsáttassanak. * * * Gróf Széchenyi Sándor főispán pont 10 órakor megnyitván a gyűlést, mindenekelőtt az árvíz pusztításairól emlékezett meg és miután a vármegyének alapjaiból nem nyújtható segély a szegény gerjenieknek, jóllehet elvben ellene van annak, hogy ő insconáljon ilyetén gyűjtéseket, mégis az adott TÁRCZA. Ború.. Lilaszin égbolton Még egy felhő sincsen, Körülöttem mégis, Oly szomorú minden, Valami sötét bú, Kóvályog a légben, Ebben az átlátszó, Tiszta fényességben, Nehéz bánat, melyet, Más tán meg sem érthet, Valami rejtelmes, Titkos bús igézet, Ezt hordja a szellő, Kikelet fuvalma, Édes illatával, Ezt szivom magamba, Besuhan szivembe, Megmérgezi lelkem, Hogy borút kell látnom, A szép kikeletben, S féktelen vágy kap meg, Szilaj erejével, Sírni egy hü szivén, Hosszan, szenvedélylyel. .. AZBA, A nagy Galeotto.* Nagysád !Irta: IGNOTUS. Nem hiszem, hogy nagyon meglepi önt, ha ezennel ünnepélyesen kijelentem, hogy szeretem. Szeretem, amint ember még soha nem szeretett; szeretem mindenesetre úgy, ahogy én még soha, sem szerettem, mert, ha jól megfontolom, voltaképen sohsem is voltam szerelmes. És én sem leszek egy csöppet sem meglepetve, ha ön viszonozza ez érzelmeimet. Ön aki annyira kerül minden gáláns vonatkozást és olyan buzgóan teljesiti hitvesi és anyai kötelmeit. Ön, aki olyan tökéletesen szép és olyan kápráztatóan megnyerő, aki, ha szeretni és szerettetni akar, daliák között válogathat és nem szorult az én igénytelen férfiúi előnyeimre. Higgje meg, ha én még ma tán nem is szeretem és ön még ma tán nem is gondol rám : egy pár nap múlva menthetetlenül együvé kerülünk és nem tekintve isteni és emberi törvényeket, egymáséi leszünk, mert így akarja a világ. Igen, a világ. A világ ugyan szörnyűködik azon, hogy én kerítőnek nevezem. A világ bámulatosan erkölcsös és amint valami biztosat tud majd felőlünk, bizonyára megkövet bennünket. A * A „Hét“ szerkesztőségének hozzájárulásával közöljük a fenti szellemes közleményt, amely eme előkelő és mindenkor érdekes tartalmú szépirodalmi lap utolsó számában megjelent. A szerk. fiatal urak bizalmas kacsintásokkal fogják önt üldözni, a nők pedig a megbotránkozás vállvonásával tagadják meg öntől barátságukat és bizalmukat. 0, a világ nagy a megbotránkozásban, nagy a képmutatásban és legnagyobb a kerítésben. A mi esetünk ? Ó istenem, nincs annál egyszerűbb. Nagysád, engedje meg, hogy indiszkrét legyek és eláruljam, hogy vagy másfél évvel idősebb, mint én — ami még mindig nem mond sokat. Ön már asszony volt, mikor én még gyerekember számba mentem. A kéthetes asszonyban is van egy pár százalék anya és ön ilyen anyai gyengéd, szerető és felséges érzelmekkel viselkedett én hozzám. Ki látott volna valamit abban, ha beszélgettünk egymással ? Ha én az én kamasz-udvariasságom minden kincseit önre pocsékoltam ? Ha sétaujjain elkísértem, ha színházban megvártam, ha bevásárlásain vele voltam ? Ha látogatóba mentem önhöz és kellő számú pohár eognacok fejében felolvastam önnek a német klasszikusokat ? Ha kezet csókoltam önnek és ön az én kócos fejemet érdekesre borzolta ? Ha meggondolom, mennyi hálával vagyok adósa ! Asszonyom, megbocsásson, távol áll tőlem, hogy az ön junói tökéletességű termetére célozzak, de úgy rémlik nekem, hogy ön az én kedvemért még a szembehunyó, jóságos és türelmes elefánt szerepétől sem riadt vissza. Mikor én az én pille-könnyelmüségemben lángnak szálltam, az ön bölcs tanácsai mennyi hóborttól tartottak