Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-26 / 13. szám

III. évfolyam. frt — kr. I 50­12 Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó­hivatalon kívül elfogad Kramm­er Vil­­­­mos könyvkereskedése Szegzárdon. 1­13. szám Szegzárd, 1893. március 26. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg­jelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi­ utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. Hirdetések mérsékelten megállapított­­ árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egy évre Fél évre . Negyedévre Egy szám Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­­­kesztőséghez intézendők. A közgyűlés: Örömmel üdvözöljük Tolna vármegye törvényhatóságának az egyház-politikai kér­désekben nagy többséggel hozott hazafias és szabadelvű határozatát, mely, mint annak indokolásában jogosan hangsúlyoztatik, méltó kifejezése és viszhangja a mi vármegyénk hagyományos közszellemének. A nagy többségnek, mel­lyel az állandó választmány határozata elfogadtatott, külö­nösen még azon okból is örülünk, hogy míg a felirat ellenesei már hetek óta agi­táltak a főváros körlevelének elfogadása ellen, addig a javaslat barátai, bízva a m­egyebizottsági tagok intelligenciájában és magának az ügynek igazságában, semmi előzetes mozgalmat nem­ indítottak. A közgyűlés, egy-két szenvedélyes szó­nok hevesebb kitörésétől eltekintve, minden tekintetben szépen és méltóságteljesen folyt le, a hangulat mindvégig lelkes és emel­kedett volt, amely a legélénkebb s legza­josabb tüntetésekkel adózott a szabadelvű eszméket hangoztatott szónokoknak. A köz­gyűlés lefolyásáról részletes tudósítást alább közlünk, előbb azonban ideiktatjuk a köz­gyűlésnek az egyház-politikai kérdésben elfogadott határozatát. Tolnavármegy­e törvényhatósági bizottsága híven azon állásponthoz, melyet a törvény­hatósági bizottság a jelenlegi kormány megala­kulása alkalmával azon ténye által elfoglalt, hogy a kormányt ismert egyházpolitikai prog­­rammja alapján üdvözölte; híven továbbá Tolna vármegye közszellemé­nek traditió­ihoz ; ahhoz a közszellemhez, mely cselekvőség részt vett a magyar állam kiépítésé­nek minden oly momentuózus tényénél, a hol az állameszme érdekében, éspedig, a mikor le­hetett mindig a régi jogosult viszonyok lehető legnagyobb kíméletével, a hol pedig nem lehe­tett, s a hol az észszerű volt, a régiek rom­jain is, új államjogi viszonylatok keletkeztek ; híven azon közszellemhez, mely állami jog­viszonyaink félszázaddal ezelőtt történt újjáala­kulásakor, — bármilyen szoros, bármilyen benső volt is az a sok százados érzelmi és érdek­egység, mely a rendi alkotmány bástyáin belül levőket egymáshoz kötötte, legelső volt abban, hogy területén a jobbágy szabadnak mondhatta magát; híven annak a közszellemnek traditióihoz, mely viszont ha újított is s nagy lépésekkel előre vinni segitette az időt, mindig megfontolva haladt ,­ s híven mindezekhez, s belátva a házassági­­ jogviszonyok állami szabályozásának valódi szük­ségességét, s nem zárkózhatva el, az ezen kér­déssel egybefüggő egyéb principialis kérdések kö­vetelményeitől sem ; s bízva végre az ország kormányának böl­­cseségében, hogy az egyházpolitikai programmja alapján benyújtandó concrét javaslatokat akként fogja megszerkeszthetni, hogy azok az államér­dek biztosítását, egyházainkhoz, vallásunkhoz forrt érzelmeinknek lehető legnagyobb kíméleté­vel eszközölni alkalmasak lesznek, s egyházaink­nak mind az biztosíttatni fog, a­mi azoknak magasztos vallás-erkölcsi hivatását, mely éppen a vallás szabad gyakorlata folytán keletkező uj viszonyok között nem csak a vallási tanok alap­ján, de sociális szempontból is oly rendkívüli fontossággal bír, teljes erejében fentartani s megfelelő irányban érvényesíteni hivatva leend; mindezekben bízva, Tolna vármegye törvény­hatósága a kormány egyházpolitikai programmját ismert általános körvonalaiban helyesli, s ennek folytán csatlakozik Budapest fő- és székváros fel­irataihoz , kifejezésre juttatván egyszersmind úgy az országgyűlés képviselőházához, valamint a m. hír­ kormányhoz intézendő feliratában azt is, hogy tekintettel arra, miszerint a függő helyzet — már csak a concrét javaslatok nem ismeréséből származó bizonytalanság természetes izgalma miatt is, a­minek egyébként természetes korlá­tok között tartását Tolna vármegye törvényható­sága, összes felekezeteinek eddig tanúsított s fel­tétlenül el is várt bölcs mérsékletéről méltán reméli, — a közviszonyokra nem előnyös, — mindezek folytán a törvényhatóság felette kí­­vánatosnak tartja, hogy a conkrét javaslatok mielőbb benyujtassanak és döntés alá bocsát­tassanak. * * * Gróf Széchenyi Sándor főispán pont 10 óra­kor megnyitván a gyűlést, mindenekelőtt az árvíz pusztításairól emlékezett meg és miután a várme­gyének alapjaiból nem nyújtható segély a szegény gerjenieknek, jóllehet elvben ellene van annak, hogy ő insconáljon ilyetén gyűjtéseket, mégis az adott TÁRCZA. B­orú.. Lilaszin égbolton Még egy felhő sincsen, Körülöttem mégis, Oly szomorú minden, Valami sötét bú, Kóvályog a légben, Ebben az átlátszó, Tiszta fényességben, Nehéz bánat, melyet, Más tán meg sem érthet, Valami rejtelmes, Titkos bús igézet, Ezt hordja a szellő, Kikelet fuvalma, Édes illatával, Ezt szivom magamba, Besuhan szivembe, Megmérgezi lelkem, Hogy borút kell látnom, A szép kikeletben, S féktelen vágy kap meg, Szilaj erejével, Sírni egy hü szivén, Hosszan, szenvedélylyel. .. AZBA, A nagy Galeotto.* Nagysád !Irta: IGNOTUS. Nem hiszem, hogy nagyon meglepi önt, ha ezennel ünnepélyesen kijelentem, hogy szeretem. Szeretem, amint ember még soha nem szeretett; szeretem­ mindenesetre úgy, ahogy én még soha­, sem szerettem, mert, ha jól megfontolom, voltaké­­pen sohsem is voltam szerelmes. És én sem leszek egy csöppet sem meglepetve, ha ön viszonozza ez érzelmeimet. Ön a­ki annyira kerül minden gáláns vonatkozást és olyan buzgóan teljesiti hitvesi és anyai kötelmeit. Ön, aki olyan tökéletesen szép és olyan kápráztatóan megnyerő, aki, ha szeretni és szerettetni akar, daliák között válogathat és nem szorult az én igénytelen férfiúi előnyeimre. Higgje meg, ha én még ma tán nem is szeretem és ön még ma tán nem is gondol rám : egy pár nap múlva menthetetlenül együvé kerülünk és nem te­kintve isteni és emberi törvényeket, egymáséi le­szünk, mert így akarja a világ. Igen, a világ. A világ ugyan szörnyűködik azon, hogy én kerítőnek nevezem. A világ bámu­latosan erkölcsös és a­mint valami biztosat tud majd felőlünk, bizonyára megkövet bennünket. A * A „Hét“ szerkesztőségének hozzájárulásával közöl­jük a fenti szellemes közleményt, a­mely eme előkelő és mindenkor érdekes tartalmú szépirodalmi lap utolsó számá­ban megjelent. A szerk. fiatal urak bizalmas kacsintásokkal fogják önt ül­dözni, a nők pedig a megbotránkozás vállvonásá­­val tagadják meg öntől barátságukat és bizalmukat. 0, a világ nagy a megbotránkozásban, nagy a kép­­mutatásban és legnagyobb a kerítésben. A mi esetünk ? Ó istenem, nincs annál egy­szerűbb. Nagysád, engedje meg, hogy indiszkrét legyek és eláruljam, hogy vagy másfél évvel idő­sebb, mint én — ami még mindig nem mond so­kat. Ön már asszony volt, mikor én még gyerek­ember számba mentem. A kéthetes asszonyban is van egy pár százalék anya és ön ilyen anyai gyen­géd, szerető és felséges érzelmekkel viselkedett én hozzám. Ki látott volna valamit abban, ha be­szélgettünk egymással ? Ha én az én kamasz-ud­variasságom minden kincseit önre pocsékoltam ? Ha sétaujjain elkísértem, ha színházban megvártam, ha bevásárlásain vele voltam ? Ha látogat­óba mentem önhöz és kellő számú pohár eognacok fejében fel­olvastam önnek a német klasszikusokat ? Ha kezet csókoltam önnek és ön az én kócos fejemet érde­kesre borzolta ? Ha meggondolom, mennyi hálával vagyok adósa ! Asszonyom, megbocsásson, távol áll tőlem, hogy az ön junói tökéletességű termetére célozzak, de úgy rémlik nekem, hogy ön az én kedvemért még a szembehunyó, jóságos és türel­mes elefánt szerepétől sem riadt vissza. Mikor én az én pille-könnyelmüségemben lángnak szálltam, az ön bölcs tanácsai mennyi hóborttól tartottak

Next