Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-09-11 / Rendkívüli kiadás
I. évfolyam. Szentfkivüli kiadás Szegzárd, 1898. szeptember 11. TOLNAVÁRMEGYE Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Erzsébet királyné: Megmérhetetlen, irtózatos gyász borult a magyar nemzetre. Gyászlobogót minden házra — gyászfátyolt minden fejre, — mert minden háznak, hol magyarok laknak, halottjáéin. Fájdalmas szózat borzongva rezgi át a levegőt, mely messze idegenből jő hozzánk — és lelkünknek minden idegszála reszket belé. Nem merjük elgondolni, nem akarjuk elhinni, nem tudjuk kimondani.................. Idegenben, messzeségben, tőlünk távol halt meg, ki szivünkhöz legközelebb állott. Magyarország védasszonya, imádott királynénk, Erzsébet, tegnap Genfben elhunyt. Gaz orgyilkos oltotta ki az ő nemes, drága, megszentelt életét. Nem tudunk hitelt adni ennek a rémes hírnek, — alig képzelhető a bűnnek és elvetemültségnek, a szennynek és alávalóságnak végtelen fertőjébe bukott olyan emberi lény, ki szentségtelen kezével a legnemesebb élet ellen törni merészelne, ki halálos gyilkot vessen egy szívbe, a mely milliókért dobogott és a melyért most milliók szive vérez................. És mégis úgy történt.................. Hírünkre, melynek írása közben reszketve hull ki a toll kezünkből, — fájdalom — nem jött eddig cáfolat. Erzsébet királynét tegnap a genfi tóban csolnakázás közben egy olasz anarchista leszúrta és rögtön meg is halt. Ennyit mond a szűkszavú távirat, mely hozzánk tegnap este érkezett. És ebben a pár szóban összeomlik minden. A mi jóságos Királynénk — lelkünknek szeretettel, hűséggel, rajongással bálványozott eszményképe — a magyarok Nagyasszonya — nincs többé ! Szavunk elakad — fuldokló könyzápor a mi Írásunk. Imádkozzunk. A magyarok Istene álljon őrt ebben a vészes órában a mi fölkent, dicső Királyunk drága élete mellett — adjon erőt ennek a megtört, sors sujtotta aggastyánnak, hogy ezt az utolsó, nagy csapást is elviselhesse — és őrködjék szegény, elárvult hazánk fölött. Erzsébet (Amália Eugénia) magyar királyné és Ausztria császárnéja született Possenhofban (Bajorországban) 1837. deczember 21-én. Miksa bajor herceg és Ludovika hercegné második leánya. Gyermekkorát szülei körében töltötte, távol az udvar zajától, a szabad természet ölén, mely iránt minden pompa és ragyogás közt megőrizte ragaszkodását. Még nem volt 16 éves, midőn Ferenc József 1853. aug. 18-án Ischlben eljegyezte. Méltán ünnepelték a hatalmas és lovagias uralkodót, akit arájához a szív őszinte vonzalma fűzte. A mennyegző 1851. ápr 21-én ment végbe Bécsben. Az ifjú császárné első megjelenésével meghódította népét. Nemes, karcsú termete, megnyerő lénye, mindenekfölött szívjósága miatt kezdettől fogva bálványozták. A házasság örömére amnesztiát adott a császár számos politikai elitéltnek. A házasságból 1 gyermek származott: Zsófia, Gizella, Rudolf és Mária Valéria. Magyarországon 1857-ben jelent meg először, midőn férje kíséretében beutazta hazánk nagy részét. Megjelenését egy jobb kor hajnala gyanánt Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . . » 50 » Egy szára ára . . . 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptukajdonos : Dr. LEOPOLD HORN’S L.. Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENC. Hirdetések menlőkesen megállapított ár libái axerint számíttatnak.