Top Gun, 1993 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 1. szám

ka, de itt most semmi nem utal rá, hogy ez egy hirtelen összeverődött társaság, mert fantasztikus kohézió a repülés szeretete. Közben kiegészül a csapat Talabos Gáborral, aki szintén a motoros mű­repülés hazai ászai közé tartozik. Ö jön, Péter megy, mert Louisa gyom­ra jól tűri a bukfencet, az orsót, de a halat nem. Ő tudja. Mi határozottan állíthatjuk, hogy a halászlé finomsá­gával csupán a hangulat vetekedhe­tett, amiben elpusztítottuk. Egy ki­halt repülőtérre érkeztünk, és né­hány óra elteltével egy mozgalmas, kedélyes család tagjává váltunk. Ezen az optimista hangulaton az sem változtatott, hogy menetrend­szerűen megérkezett a „magánügy­­védnő" a hírrel: lejárt az ultimátum, megindította az eljárást a „randalí­rozó rallirepülők" ellen. (Szerencsére a hölgy hozzáállása ritka kivételek közé sorolható, így a figyelmünk inkább a félbeszakadt beszélgetésre irányul.) - A te pályafutásod sem szokvá­nyos, hiszen alig egyéves moto­ros múlttal 1982-ben már tagja vagy a válogatott keretnek. - Szomorú apropója volt annak, hogy ez nyilvánosságot kapott. Már fél éve edzett együtt a csapat, ami­kor az a szörnyű baleset történt az An-2-sel. Előző napon precíziós ver­seny volt Dunakeszin, és egy csomó gép ott maradt a repülőtéren. A ke­ret tagjai közül egyedül nekem nem volt Z-142-es típusjogosításom Így én nem mehettem az ANCSÁVAL a gépekért, így maradtam életben! Hónapokig nem találtam a helyem. Minden barátom, haverom a gépen volt, nem maradt senkim, egyedül maradtam. Úgy éreztem az én hi­bám, hogy élek, hogy nem voltam velük, pedig ez a csapat már hosszú hónapok óta együtt töltött minden percet. Nem volt köztünk áskálódás, féltékenykedés, irigység. Úgy érez­tem, hogy cserben hagytam őket. Nehéz eldönteni, hogy ez benne a jó, vagy ez a kegyetlen, de az élet megy tovább. '82 nyarán az MHSZ vett két Z-50-est, az egyiket ő hozta haza Csehszlovákiából. Először ült gépben a baleset óta. Ősszel az osztrák bajnokságon indult, és min­den számot megnyert. 1983-ban Ra­­vennában részt vett az Eb-n. Ez volt az első kontinensversenye, és ő volt a legeredményesebb magyar ver­senyző. Ezt követte a Békéscsabán megrendezett vb, ahol a szabad programban 7. helyezést ért el. - Voltak az életemben csodás pilla­natok, és persze hullámvölgyek is. Borzasztó nyomás van egy ilyen ver­senyen a pilótán. Az ember készült, gyakorolt és két év munkája egyet­len pillanaton múlik. Egy rossz moz­dulat és máris a sor végén van. Az első tíz versenyző tudása szinte azo­nos. Hogy ki győz? Az első helyhez kell egy jó gép, egy jó pilóta és egy jó pillanat, egy jó hangulat. Közülük bárki nyerhet!­­ Besenyői Péter nevét ma már sokan ismerik, de csak kevesen TOP GUN 5

Next