Top Gun, 1996 (7. évfolyam, 1-13. szám)
1996 / 1. szám
1 @2% mm a mm 2 150 000 REPÜLŐMAGAZIN AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL, 60 BEKÖTÖTT TOP GUN A GYŰJTÖK KÖNYVESPOLCÁN... A számok nyelvén ezek jelentik ötéves történetünk legfontosabb mérföldköveit. Születésnapunk alkalmából alapítónk, Josef von Ferenczy baráti vacsorán látta vendégül a TOP GUN munkatársait, a honvédelmi minisztert, a Magyar Honvédség és a repülőcsapatok parancsnokait, az egykori és a mai vadászpilóták képviselőit, és a repülőmagazin barátait. Pohárköszöntőjében természetesen nemcsak folyóiratunkról szólt, hanem érintette a honvédség és a társadalom kapcsolatának aktuális kérdéseit is. 5 évvel ezelőtt fontos döntést kellett meghoznom. A sajtótörvény akkor tette először lehetővé, hogy Magyarországon központi irányítás nélküli független újságok, folyóiratok jelenjenek meg, addig ismeretlen témákat, információkat továbbítva a változásokra éhes olvasóknak. Magyar barátaim tanácsára én akkor a Top Gun magazint választottam, és részt vettem a folyóirat megálmodásában és megalapításában. Hogy miért éppen ezt, az akkor még szokatlan című magazint tartottam fontosnak? A válasz erre a kérdésre az elmúlt öt év sikereiben keresendő. Számomra választott hazámban élve is mindig nagyon fontos volt a szülőhaza emberi értékeinek képviselete és megjelenítése. És azt hiszem, változó értékrendű világunkban kevés olyan maradandó, örök érvényű érték van, mint a hazaszeretet és a mindenkori kihívásokkal szembeszálló, azoknak megfelelni próbáló férfias magatartás. Azt hiszem, az itt ülőknek, idősebbeknek és fiatalabbaknak nem kell különösebben bizonyítanom, hogy népünk múltjában és jelenében van elég követésre méltó példa, a széles olvasóközönség érdeklődésére számot tartó életút. Elképzelésünk helyességét a magyar olvasóközönség visszaigazolta. A TOP GUN a felbukkanó, és néha kétes hírnevet szerző, majd megszűnő folyóirat-hullócsillagok között álló-csillagnak bizonyult, és elismerést vívott ki magának. Az addig névtelenségbe burkolt magyar katonai szakemberek kiléphettek az ország nyilvánossága elé, életpályájukkal mutatva példát a felnövekvő ifjú generációknak. A jelen katonái mellett megkülönböztetett tisztelettel kell szólnom a II. világháborúban harcolt katonák képviselőiről, hiszen számukra már csak életútjuk végén, kissé megkésve tudták eljuttatni az ország háláját. Tudom, ők sem tettek mást, mint katonai esküjükhöz híven éltek - és ha kell, haltak -, de ez számukra sokszor a hálátlan utókor közömbösségét, mellőzését, néha megaláztatását jelentette. Ha későn is, de megtettük, amit lehetőségeink az írott szó erejével megengedtek. Ismerem a Magyar Honvédség mai gondjait, figyelem a katonai vezetés erőfeszítéseit, hogy egy polgárháborúval sújtott térség szomszédságában korszerű, Magyarország területét megvédeni képes új hadsereget hozzon létre. Tudom, hogy ez az átalakítás sokszor emberi problémákkal, sorsváltoztatásokkal terhelt, de hiszek abban, hogy a honvédség vezetői a civil szervezetekre támaszkodva megoldják ezeket a problémákat. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a civil társadalom, a mindennapok hátországának fontosságát a katonai vezetés számára. A hadsereg ma már nem elzárt, saját törvényei szerint élővilág, hanem az ország érdeklődésének homlokterében álló, demokratikus viták során változó egyenruhás állampolgárok szervezete. Magyar munkatársaimmal együtt eddig is segítettük ezt a szemléletváltoztató munkát, és most szeretném megköszönni a miniszter úrnak, a tábornok uraknak és tiszt uraknak, hogy ezt a szellemi „tűztámogatást” lehetővé tették számunkra. Belepillanthattunk mindennapi munkájukba, láttuk a gondokat, az örömöket, de láttuk a gyász szomorú pillanatait is. Tükröt tarthattunk Önök elé, de a tükörkép már az ország nyilvánossága számára engedett bepillantást a magyar honvédség életébe. Emelem poharam a további sikeres együttműködésre, kívánok Önöknek katonaszerencsét, munkatársaimnak pedig további érdekes témaválasztást, kalandokat a földön és a levegőben, mert most már nem felejthetjük el, hogy az első öt év kötelez. Kötelez minket arra, hogy Közép-Kelet-Európa legnívósabb magazinját - melyet civilek nem parancsszóra, hanem csak szívük parancsára szerkesztenek - a következő évtizedekben is közös megelégedésünkre jelentessük meg. Kedves egészségükre! Miniszter Úr! Tábornok Urak! Tiszt Urak! Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim! Kiadó: TOP GUN Kft. Alapító: TALENTUM, Hungary FERENCZY VERLAG, Zürich Főszerkesztő: TŐRÖS ISTVÁN Fömunkatárs: SÁRKÖZY GYÖRGY, VINCZE MÁRIA Szakértő: TALIGÁS ANTAL Munkatárs: GÁL JÓZSEF, KŐVÁRI LÁSZLÓ SÁRHIDAI GYULA Szerkesztőség: 1061 Bp., Székely M. u. 8. 322-2258 (üzenetrögzítő) Athenaeum Nyomda Rt. 95.1071 Felelős vezető: VIDA JÓZSEF vezérigazgató Terjeszti a Magyar Posta. Alternatív terjesztők Medvecz és Társa Kft, New Press Kft, Extra Hírlap Nagykereskedelmi Rt, Kultúra Külkereskedelmi Vállalat Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, hírlapkézbesítőnél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Kódénál (HENR) Budapest XII. Lehel u. 10/A1900. közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Postabank Rt 219-98636,021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. HU ISSN 0866-3165 Előfizetés 1995. január 1-jétől: 1/4 évre: 435 - Ft 1/2 évre: 870 - Ft 1 évre: 1740-Ft 2 TOP GUN