Top Gun, 1998 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 1. szám
tere volt a bombázógépek számára. Ezt 1950. után nem használták, és a közelben telepített Légierők Akadémiájának bemutató terepe lett. Itt megvolt pár hangár és régi épület, ebben helyezték el az I. világháborús, majd a II. világháborús gépanyagot és tárgyi felszerelést. Ezek a hallgatók részére oktató tárgyak voltak, a régi magyarázó táblák egy része ma is megvan. A gyűjtemény az 50-es években megnőtt, ezért ebből alakult meg a Szovjet Légierők Múzeuma 1958. november 28-án K.A. Versinyin repülőmarsall parancsára. 1960. február 22-én nyílt meg először a közönség számára, de még a Légierők Akadémiájának része volt, ezért többet volt zárva, mint nyitva. (Nem véletlenül van hasonló helyzet nálunk Szolnokon.) 1968 után az intézmény felvette a Vörös Zászló-renddel és Kutuzov-érdemrenddel kitüntetett J.A. Gagarin Repülőakadémia nevet, és fokozott tevékenységbe kezdett. Ettől kezdve általában idős repülő vezérezredesek voltak a parancsnokok, és ezek ismeretségei és kapcsolatai tették lehetővé az elfekvő régi anyagok begyűjtését. Az egész SZU-ban keresték a roncstelepeken és a világ végén lévő légi bázisokon elfelejtve álló, leselejtezett gépeket, mivel nyilvánvaló volt, hogy az egész szovjet repülőgépgyártás múltját csak így lehet rekonstruálni, mert korábban intézményesen nem gondoskodtak a régi gépek és a vadonatúj prototípusok megőrzéséről. Az 1960-as, 70-es években gyorsan nőtt az állomány, mert a különböző tervezőirodák bázisairól összeszedték az ott álló, és már rég nem repülő prototípusokat, és leadásra kerültek a kivonandó nehéz harci repülőgépek példányai, így saját szárnyán érkezett és szállt le a Tu-95, M- 4A és 201 M bombázógép, a Tu-114, Il-62-es stb. egy-egy példánya, ami nem volt egyszerű dolog. A repülőtér füves, csak az állórészek betonozottak, de ezek rég megteltek. A megkönnyített nehéz gépek fűre szálltak le, a lehető legkisebb sebességgel. A kényszerűség miatt a régi, fa-vászon borítású gépek kerültek a kevés hangárba, a motorokkal és tárgyi felszerelésekkel együtt. A későbbi fémgépek állnak a szabad ég alatt, részben letakarva és ponyvázva, de ez nem a végső megoldás. A múzeum vezetői mindig törekedtek arra, hogy zárt térbe juttassák a nagyméretű gépeket is, de ehhez soha nem kaptak elegendő pénzt, így nagy hangárok nem épültek. Az 1980-as évekig nem tudták megoldani a múzeum leválasztását a katonai intézményről, ezért a nyilvánosság finoman szólva korlátozott volt. 1985 végén 125 db repülőgép, kb. 140 motor, 40-nél több fedélzeti fegyver, 50 féle rádió, 90 féle bombacélzó készülék volt a készletben. A gyarapo- A négyes csarnokban látható tablók a míg tervezőiroda tevékenységéről (APN) A Mi-24 és Mi-8-as helikopterek prototípusai (APN) a TOP GUN