Történelemtanítás, 1959 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1959 / 1. szám
tes háborúkat. Minden eszközt — nem utolsósorban az iskolát is — felhasználtak arra, hogy a népet a Tanácsköztársaság emléke s a kommunisták ellen fordítsák. Nekünk, történelemtanároknak bizony sok jóvátennivalónk van. Elsősorban a mi feladatunk, hogy tanítványaink valóban az igazságot hallják és tanulják a Magyar Tanácsköztársaságról s a kommunista párt nagyszerű harcairól. A Tanácsköztársaság kulturális és szociális intézkedéseinek, a Vörös Hadsereg dicső honvédő harcainak, a kiváló vezetők — Kun Béla, Szamuely Tibor, László Jenő, Landler Jenő, Korvin Ottó — és a többiek munkájának, tetteinek lelkesítőleg kell hatniok minden mai magyar diákra. El kell mélyítenünk annak tudatát, hogy népi demokráciánk folytatja mindazt, ami 1919. március 21-én elkezdődött. Munkás-paraszt hatalmunk ma — két évvel a szégyenteljes 1956 októberi ellenforradalom után — erősebb, szilárdabb, mint valaha. Tanultunk, okultunk és felhasználunk minden tapasztalatot, amit a Tanácsköztársaság számunkra nyújt. 1919 kommunistáinak hősi harcai bizonyságai az igaz hazafiságnak és a proletár nemzetköziségnek. Lenin is nagyra értékelte azt a segítséget, amelyet már a magyar proletárdiktatra puszta léte is jelentett a fiatal szovjethatalomnak. A nagy szovjetország kiállta a próbát, és joggal reménysége lett minden elnyomottnak szerte a világon. Ma pedig a szocialista tábor vezető ereje s egyben szocializmust építő Népköztársaságunk legfőbb támasza. Nem vitás, hogy a Magyar Tanácsköztársaság emlékét csak akkor szolgáljuk igazán híven, ha a szocializmus építésének útján szoros szövetségben haladunk a nagy Szovjetunióval, amelynek kommunista pártja a mostani, XXI. kongresszusán már a megvalósulás közelségében rajzolja meg a kommunizmus nagyszerű távlatait. Megtisztelő feladat számunkra, hogy folyóiratunk IV. évfolyamának első számát a Tanácsköztársaság emlékének szentelhetjük. A magyar történelem e legdicsőbb korszakának anyaga hozzásegít bennünket ahhoz, hogy oktatónevelő munkánkkal helyesen szolgáljuk a világnézeti nevelés ügyét. E korszak történetének elemző tanítása révén ugyanis tanítványaink még jobban megtanulják becsülni a már s értékelni szocialista fejlődésünk eddigi eredményeit, így azután 1919 történetét tanítva, a leghívebben és legeredményesebben szolgálhatjuk nagy pedagógiai célkitűzésünket: az igaz hazafiságra és proletár nemzetköziségre nevelést.