Történelemtanítás, 1969 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 1. szám
indulva állapíthatjuk meg, hogy milyen ellentmondásokat old meg, és milyen célokat kíván elérni. A feudalizmus maradványai és a polgári társadalom közötti ellentétek részben, 1867 után is megmaradtak, történelmi szükségszerűség volt tehát 1918-ban a magyar polgári köztársaság létrehozása. A Magyar Nemzeti Tanács 1918. október 26-i kiáltványában céljait 12 pontban foglalta össze. A kiáltvány elemzése alapján megállapíthatjuk, hogy az 1918. évi őszirózsás forradalom gazdasági és társadalmi tartalma szerint polgári demokratikus forradalom volt, amelynek erőforrása a proletariátus és a parasztság. A polgári demokratikus forradalom vezetői azonban nem hajtották végre a nagybirtokok felosztását, nem söpörték el a reakciós közigazgatást. A tömegek nem tekintették tehát október 31-ével befejezettnek a forradalmat. Az imperializmus korszakában törvényszerűség, hogy a polgári demokratikus forradalom szocialista forradalomba nő át, ha a proletariátust nem tudja maga alá gyűrni a hatalmát vesztett burzsoázia, így ez a fejlődés — minden bonyolultsága ellenére is — a történelemben egységes szakaszt alkot. A harmadik órán — a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulásával és harcával — kell tudatosítanunk, hogy a szocialista forradalom győzelméhez nem elegendő a forradalmi helyzet és a nagy tömegeket összefogó munkásmozgalom, hanem döntő feltétele — sine qua non-ja — a munkásosztály élcsapata, a marxista—leninista párt. A párt döntő fontosságának megmutatásához életre kell keltenünk a megalakulás történetét, amely már önmagában is ékesen bizonyítja, hogy a párt a haladó, forradalmár hazafiak szervezett vezérkara. A forradalmi erők összefogását három csoportnak: a szociáldemokraták baloldalának, a forradalmi szocialistáknak és a Szovjet-Oroszországból hazatért kommunistáknak — akik már 1918 márciusában Kun Béla elnökletével megalakították az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt Magyar Csoportját, majd 1918. november 4-én, ugyancsak Moszkvában életre hívták a Kommunisták Magyarországi Pártját — eggyé olvadása biztosította. Elsősorban a hazaérkezett kommunisták: Kun Béla, Pór Ernő, Münnich Ferenc, Vántus Károly, Jancsik Ferenc, Kellner Sándor ernyedetlen buzgalmú agitációjának következménye, hogy itthon 1918. november 24-én Kelen József Városmajor utca 42. szám alatti lakásán a forradalmi csoportok megalakították a Kommunisták Magyarországi Pártját. A párt mozgósító szava röpcédulákon, a Vörös Újságban, az Internacionálé, az Ifjú Proletár, a Vörös Katona, a Szegény Ember című lapokban a társadalom minden rétegéhez eljutott, és bebizonyította, hogy a polgári demokratikus forradalom által megőrzött tőkés rend alapvető ellentmondását, a tőke és a munka ellentmondását csak a proletárforradalom szüntetheti meg, tehát szükségszerű a forradalom továbbfejlesztése. E nagy feladat megoldásával, a Magyar Tanácsköztársaság történetével érkezünk el az ismertetett forradalmi fejlődési folyamat tetőpontjához. Három tanítási órán: a) A Magyar Tanácsköztársaság államrendszere, szociális és kulturális politikája, b) A Tanácsköztársaság honvédő háborúja, c) A Magyar Tanácsköztársaság megdöntése címmel gazdag lehetőségünk nyílik olyan analizálásra és szintetizálásra, amelyet logikai formulában — egyben a történelmi igazság kifejezésére is — így fogalmazhatunk meg: az őszirózsás forradalom és a Kommunistákagyarországi Pártjának megalakulása premisszái annak a konklúziónak, amely a Magyar Tanácsköztársaságban valósult meg. 2