Történelemtanítás, 1969 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 1. szám

indulva állapíthatjuk meg, hogy milyen ellentmondásokat old meg, és milyen célokat kíván elérni. A feudalizmus maradványai és a polgári társadalom közötti ellentétek részben, 1867 után is megmaradtak, történelmi szükségszerűség volt tehát 1918-ban a­ magyar polgári köztársaság létrehozása. A Magyar Nemzeti Tanács 1918. ok­tóber 26-i kiáltványában céljait 12 pontban foglalta össze. A kiáltvány elemzése­ alapján megállapíthatjuk, hogy az 1918. évi őszirózsás forradalom gazdasági és­ társadalmi tartalma szerint polgári demokratikus forradalom volt, amelynek­­ erőforrása a proletariátus és a parasztság. A polgári demokratikus forradalom vezetői azonban nem hajtották végre a nagybirtokok felosztását, nem söpörték el a reakciós közigazgatást. A tömegek nem tekintették tehát október 31-ével befejezettnek a forradalmat. Az im­perializmus korszakában törvényszerűség, hogy a polgári demokratikus forra­dalom szocialista forradalomba nő át, ha a proletariátust nem tudja maga alá gyűrni a hatalmát vesztett burzsoázia, így ez a fejlődés — minden bonyolultsága ellenére is — a történelemben egységes szakaszt alkot. A harmadik órán — a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulá­sával és harcával — kell tudatosítanunk, hogy a szocialista forradalom győ­zelméhez nem elegendő a forradalmi helyzet és a nagy tömegeket összefogó­ munkásmozgalom, hanem döntő feltétele — sine qua non-ja — a munkás­­osztály élcsapata, a marxista—leninista párt. A párt döntő fontosságának meg­mutatásához életre kell keltenünk a megalakulás történetét, amely már ön­magában is ékesen bizonyítja, hogy a párt a haladó, forradalmár hazafiak szer­vezett vezérkara. A forradalmi erők összefogását három csoportnak: a szociál­demokraták baloldalának, a forradalmi szocialistáknak és a Szovjet-Oroszor­­szágból hazatért kommunistáknak — akik már 1918 márciusában Kun Béla elnökletével megalakították az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt Ma­gyar Csoportját, majd 1918. november 4-én, ugyancsak Moszkvában életre hívták a Kommunisták Magyarországi Pártját — eggyé olvadása biztosította. Elsősorban a hazaérkezett kommunisták: Kun Béla, Pór Ernő, Münnich Fe­renc, Vántus Károly, Jancsik Ferenc, Kellner Sándor ernyedetlen buzgalmú agitációjának következménye, hogy itthon 1918. november 24-én Kelen József Városmajor utca 42. szám alatti lakásán a forradalmi csoportok megalakították a Kommunisták Magyarországi Pártját. A párt mozgósító szava röpcédulákon, a Vörös Újságban, az Internacionálé, az Ifjú Proletár, a Vörös Katona, a Szegény Ember című lapokban a társadalom minden rétegéhez eljutott, és bebizonyította, hogy a polgári demokratikus for­radalom által megőrzött tőkés rend alapvető ellentmondását, a tőke és a munka ellentmondását csak a proletárforradalom szüntetheti meg, tehát szükségszerű a forradalom továbbfejlesztése. E nagy feladat megoldásával, a Magyar Tanács­­köztársaság történetével érkezünk el az ismertetett forradalmi fejlődési folyamat tetőpontjához. Három tanítási órán: a) A Magyar Tanácsköztársaság állam­­rendszere, szociális és kulturális politikája, b) A Tanácsköztársaság honvédő háborúja, c) A Magyar Tanácsköztársaság megdöntése címmel gazdag lehető­ségünk nyílik olyan analizálásra és szintetizálásra, amelyet logikai formulában — egyben a történelmi igazság kifejezésére is — így fogalmazhatunk meg: az őszirózsás forradalom és a Kommunisták­­­­agyarországi Pártjának megalaku­lása premisszái annak a konklúziónak, amely a Magyar Tanácsköztársaságban valósult meg. 2

Next