Történelemtanítás, 1972 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 1. szám

Dr. Waczulik Margit A szocialista országok IV. Nemzetközi Történelemtanítási Szimpóziuma Negyedszer találkoztak 1971 októberében a szocialista országoknak a törté­­ténelemtanítás módszertanával foglalkozó szakemberei, hogy megbeszéljék közös gondjaikat, beszámoljanak elért eredményeikről, és átadják egymásnak tapasztalataikat. Nekünk, magyaroknak, külön öröm, hogy a megbeszélések gondolata nálunk született meg az 1960. évben. Német kollégáinkkal való be­szélgetés közben vetődött föl újra az 1965-ben Miskolcon megrendezett nyári egyetemen. Mint az ismeretes, az első összejövetel ugyanebben az évben Berlin­ben volt. Ekkor még általánosságban tárgyaltunk a történelemtanítás proble­matikus kérdéseiről. Miután így egyszerre nagyon is sokat markoltunk, hasz­nosnak bizonyult a következő ülésre két különösen fontos tárgykört kijelölni: a nemzeti és az egyetemes történelem viszonyát, továbbá a tankönyvek szerepét. Ezek voltak az 1967. évi strizini (csehszlovákiai) tanácskozás kérdései. 1969-ben, mint az ugyancsak ismeretes, Budapesten és Debrecenben vitattuk meg a haza­fias és az internacionalista nevelés kapcsolatának, illetve a szemléltetésnek a kérdéseit. 1971-ben Bulgáriában, Szófiában és a történelmileg annyira nevezetes, a bol­gár szabadságküzdelmek és a munkásmozgalom emlékeiben bővelkedő, termé­szeti szépségekben gazdag Veliko Tirnovóban tárgyaltuk meg a munkásmoz­galmak története oktatásának, illetve a fogalomalkotásnak a kérdéseit. Mind­kettő valóban fontos, alapvető problémája oktató-nevelő munkánknak. Az előb­binek nevelési, a másodiknak oktatási-képzési jelentősége nagyobb, mindkettő lényeges munkánk hatékonysága és személyiségformáló szerepe szempontjából. A tanácskozásoknak már kialakult lassanként a módszere. A megvitatásra kerülő kérdéseket valamennyi ország néhány szakembere előre kidolgozza, és megküldi a rendező országnak. Így az alapvető referátumok a szimpózium megkezdésekor a tárgyalások két hivatalos nyelvén, tehát oroszul és németül a résztvevők rendelkezésére állnak. Ezek alapján indul meg az általános tanács­kozás, melyben természetesen a főreferátumok szerzői is részt vesznek, kiegé­szítik, részletesebben megvilágítják mondanivalójukat. Az érdeklődés nagysá­gára, a vita élénkségére jellemző, hogy az első kérdés tárgykörében huszon­­hatan szólaltak fel, míg a másodikéban huszonheten. Természetes volt, hogy Bulgáriában a munkásmozgalmakkal kapcsolatban először Dimitrovról hangzott el a bolgár történetírás „nagy öregé”-nek, Abramov professzornak érdekes, tanulságokban gazdag előadása. Többen világították meg a bolgár, a cseh, a szlovák, a lengyel munkásmozgalmaknak és az antifasiszta ellenállásnak az egyetemes történelem szempontjából fontos, és mégis kevésbé ismert szerepét. Világosan megmutatták ezek a referátumok, hogy a munkás­ .

Next