Történelemtanítás, 1974 (19. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 1. szám

Módszertan Dr. Szebenyi Péter Az „olvasmányok” funkciói és feldolgozási eljárásai az általános iskolai történelemtanításban A tantervi módosítások életbe léptetésétől alig néhány hónap telt el, de az egyéni észrevételek sorából lassan kirajzolódik néhány olyan alapvető kérdés, amelyben elég általánosnak tekinthető a bizonytalanság. Ezek közül első helyen az olvasmánynak minősített anyagegységek és anyagegység­részletek értelmezésének és feldolgozásának problémaköre áll. A tananyagcsökkentő rendelkezések alapján — formai szempontból — az olvasmányoknak több típusát különböztethetjük meg: 1. Vannak anyagegységek, amelyek teljes egészükben olvasmánynak minő­sültek. 2. Más anyagegységeknek csak néhány részlete vált olvasmánnyá. 3. Végül vannak olyan anyagegységek is, amelyek olvasmányok lettek ugyan, de belőlük néhány eseményt, fogalmat vagy összefüggést ki kell emelni, és meg kell jegyeztetni a tanulókkal. A rendelkezésekkel együtt megjelent útmutatások a tanárokra bízzák annak eldöntését, hogy egy-egy olvasmányt vagy olvasmányrészletet a tanítási órán közösen tárgyalnak-e meg az osztállyal, vagy az azzal való foglalkozást házi olvasmányként teljesen a tanulókra bízzák. Az adott helyzetben számos módszertani kérdés merül föl. Többek között a következők: Mi az olvasmányok szerepe, sajátos funkciója az általános iskolai történelemtanításban? Mi a különböző típusú olvasmányok helyes feldolgozási módja? Hogyan lehet kiemelni az olvasmányokból a megjegyzendő anyagrésze­ket? Amennyiben az olvasmányokat a tanulóknak otthon el kell olvasniuk, de nem kell megjegyezniük, milyen módon ellenőrizhető, hogy valóban elolvas­ták-e az anyagot? E kérdések egyikére-másikára történtek ugyan utalások az útmutatóban, a munka során azonban kiderült, hogy az egész problémakör alaposabb meg­világítást kíván. Mindezekelőtt tisztázni kell az olvasmányok sajátos funkcióját. Kiindulás­képpen gondoljuk el, miért is lett egy-egy anyagegységből olvasmány. Miért nem maradt meg törzsanyagnak? Miért nem maradt ki teljesen a tananyagból? Ha a feltett kérdésekre választ keresünk, nyilvánvalóvá válik az olvasmányok két alapvető jellemzője. Az egyik az, hogy — szemben a törzsanyaggal — az olvasmányokban rejlő információkat a tanulóknak nem kell megjegyezniük. A másik, hogy — a tananyagból teljesen elhagyott részekkel ellentétben — ilyen vagy olyan okból szükség van a velük való foglalkozásra. Vegyük most már szemügyre, melyek azok az „ilyen vagy olyan okok”! Melyek tehát az olvasmányok sajátos funkciói? 1. Az első ok, ami miatt szükség lehet arra, hogy egy meghatározott anyag­

Next