Történelemtanítás, 1976 (21. évfolyam, 1-4. szám)
1976 / 1. szám
A történelemtanítás továbbfejlesztéséről A történelemtanítás szakemberei évek óta természetesnek tartották, hogy a tantárgy folyamatos fejlesztésén túl előbb-utóbb szükségszerűen sor kerül egy általánosabb korszerűsítésre. Az is nyilvánvalónak tűnt, hogy ez a korszerűsítés csak akkor érhet el megfelelő eredményeket, ha kiérlelt, s a gyakorlatban is kipróbált gondolatokra, megvitatott elvekre és általánosított kísérleti eredményekre épít. A rendezett és feldolgozott tapasztalatok bizonyos mennyiségére van ahhoz szükség, hogy jelentősebb minőségi lépést tehessünk előre. Ezt fölismerve, az Országos Pedagógiai Intézet történelem tanszéke a Magyar Történelmi Társulat tanári tagozatának munkatársaival együttműködve sok pedagógus kolléga bevonásával fölkészült erre a feladatra. Immár több, mint fél évtizede kidolgozták a várható korszerűsítéshez szükséges előmunkálatok tervét, s ennek a tervnek az alapján viták, tapasztalatgyűjtés, megfigyelések, kísérletek összehangolt sorozatát indították el, és folytatták le. Az igen sokrétű munkálatok egyszerűbb áttekintése kedvéért közöljük azt a sablont, melyet az OPI történelem tanszéke mintegy öt éve készített, s tett szűk körben közzé a folyó, s a közeli jövőre tervezett munkálatok alaprajzaként. Amint a séma is mutatja, előmunkálatainkat tulajdonképpen három vizsgálati kör köré csoportosítottuk. Természetesen annak tudatában, hogy ezek a körök szorosan összefüggenek egymással, és föltételezik egymást, csupán a vizsgálat kedvéért választottuk szét, és rendeztük őket három csoportba. Az első, a továbblépéshez elengedhetetlen feladat a korszerű történelmi műveltség értelmezésének, tartalmának tisztázása volt. Nemcsak arról van ugyanis szó, hogy a tudomány új eredményeit hogyan adaptáljuk a történelemtanításban, sőt nem is elsősorban erről. Az adaptálás elengedhetetlen szükségéhez nem fér kétség, az folyamatos feladat. A valóságos probléma a „mit” kérdése, természetesen szoros összefüggésben a „hogyannal”. Melyek az összetevői a mai és a holnapi ember történelmi műveltségének. Ezt a kérdést elméleti és tapasztalati alapon közelítettük meg. Egyik oldalról a történelem társadalmi funkciójára vonatkozó irodalom tanulmányozásával, másik oldalról a vélemények, a társadalmi követelmények összegyűjtésével és szembesítésével, majd a két nézőpontból létrejött nézetek ütköztetésével, megvitatásával. Ennek a kérdésnek számos hazai és nemzetközi vitája igen sok nézetet, nézőpontot, vizsgálati szempontot hozott felszínre, amelynek alapján egyre világosabban kirajzolódott egy, a társadalmi mozgás komplex tudományos megismerését célzó, az eddiginél összetettebb, harmonikusabb iskolai történelmi stúdium igénye, mint a legcélszerűbbnek látszó megoldás. A kérdés első nagyszabású átfogó vitája 1971-ben volt a Ma- 1 a) L: Korszerű történelmi műveltség és az ifjúság. OPI, 1972. 1—181. 1. b) Ezt a kérdést is tárgyalta a Történelemtanárok 1974. évi Nyári Akadémiája Keszthelyen. L: Történelemtudomány—történelemtanítás, OPI, 1975. 1—160. 1. 1