Történelemtanítás, 1977 (22. évfolyam, 1-4. szám)

1977 / 1. szám

Módszertan Szabolcs Ottó A történelemtanítás és a levéltárak együttműködéséről* A történelemtanítást sokszor éri az a bírálat, hogy közel sem tölti be azt a feladatot, ami lényegéből következik: döntő részesedés a fiatalság társadalmi tájékozódóképessége, társadalmi tudata kialakításában. Félő, valahogy úgy lépnek ki a mai diákok, a holnap munkásai az iskola kapuin a felnőtt társadalomba, mint egy homályos labirintusba, amelynek azt a szakaszát látják csupán, amely­be léptek, egyéb részei a sötétségbe vesznek. Pontosabban azt a szakaszt nézik, de azt sem látják, nem értik, mert a labirintus olyan rendszer, amelynek műkö­dési elveit, útjait és útvesztőit, a haladás irányát csak egészének ismeretében lehet megérteni. A teljességnek szerves része a múlt, a társadalom múltja, s a vele szoros kapcsolatban lévő jelen. Ez a folyamatosság a jelenben való eliga­zodás egyik kulcsa, elengedhetetlen előfeltétele. Ez jelenti a múlt őrzésének és továbbadásának értelmét. A múlt emlékei őrzésének nemes feladata tehát nem önmagáért való. Még csak nem is csupán a tudományért. Hiszen az emlékek őrzése maga is tudomány. Ki vonná kétségbe, hogy a gyűjtés, a válogatás, a csoportosítás, a rendszerezés, a legkülönbözőbb jellegű földolgozás — és sorolhatnám tovább a levéltárosok teendőit — tudományos feladat. A szaktudomány egészének szerves, elválasztha­tatlan és nélkülözhetetlen része. Ezért nem is lehet a köztudatformálás szem­pontjából külön beszélni a történelemtudomány feladatairól és kötelezettségei­ről és külön a levéltári tudományéról. A kettő a köztudatformálás szempontjá­ból ugyanazt jelenti, sőt azonos a történelemtanáréval is. Azonos a tartalomban, s szakemberi erkölcsi kötelezettségben, a különbségek csak módszertaniak és munkamegosztásbeliek. A dolog lényege szempontjából azonban nem a különb­ségek a jellemzőek, hanem a feladat, a hivatás, az elkötelezettség azonossága, az együttműködés és a munkamegosztás szükségessége. Ezért ki kell alakítani a történelemtanárok és levéltárosok együttműködésének módozatait és külön feladataik megoldási formáit. Az egész világon terjed a múzeumpedagógia módszere, mint a muzeológus munka szerves része — más szempontból nézve nagy, önálló területe. Az utóbbi években nálunk is rohamos fejlődésnek indult. Ma már a nagyobb múzeumok­ban külön múzeumpedagógusok vannak. Nem tudom, létezik-e külön levéltárpedagógia, s van-e szükség levéltár­pedagógusokra. Azt azonban biztosan tudom, hogy a levéltárak — s így a levél­ * Az 1976. nov. 8—9-én Kaposvárott tartott Történelemtanítás és levéltár c. konfe­rencia megnyitó előadásának rövidített szövege. A konferencia vitaindító előadásaira későbbi számunkban visszatérünk.

Next