Történelemtanítás, 1982 (27. évfolyam, 1-6. szám)

1982 / 1. szám

Módszertan* „A marxista—leninista eszmék terjesztése a társadalomtudományok oktatásában” nemzetközi szakértői tanácskozásról A szakértői tanács 1981. évi ülését szeptember 10—13. között tartotta a bul­gáriai rilai kolostorban. Csehszlovákia négytagú (két szlovák, két cseh), Lengyel­­ország, ND­K és Magyarország két-kéttagú, a Szovjetunió egytagú delegációval képviseltette magát. A vendéglátó Bulgária háromtagú delegációt állított össze. A szakértői tanácskozás egyetlen kérdést vitatott meg: a kommunista és munkáspártok dokumentumainak felhasználását a történelem és az állampolgári ismeretek tanításában. Mivel a témát már egy évvel ezelőtt a szakértői bizottság 1980. évi moszkvai ülésén eldöntötték, s beszámolóját minden országnak előre be kellett küldenie, az ülésen nem volt szükség a tájékoztató jellegű hosszú előadások felolvasására. Közös megállapodással minden delegáció csupán néhány kérdést expo­nált. Részben további, vagy egyes kérdésekben a beszámolónál mélyebb informá­ciókat nyújtókat, részben megvitatásra szántakat. Csak így vált lehetségessé, hogy a szakértői bizottság minden ország írásos és szóbeli beszámolóit megvitassa. Az egyes országok az orosz ABC sorrendjében szerepeltek, így először a magyar beszámolóra és annak vitájára került sor. Mi előzetesen két anyagot adtunk közre. Egyrészt egy taxatív jellegűt a tankönyvekben található pártdokumentu­mokról és Marx—Engels—Lenin műveiből származó forrásanyagokról, másrészt a feldolgozás pedagógiai kérdéseit elemzőt. A leírtakból semmit sem ismételtünk meg. Szóbeli beszámolónk inkább vitatásra szánt kérdéseket exponált. Kifejeztük azon nézetünket, hogy nyugtalan és feszültségekkel terhes korunk sok új eszmei, elméleti, ideológiai kérdést vet fel. Ezeket a különböző ideológiai irányzatokat külön­böző országokban különbözőképpen elemzik, értékelik, s nagymértékben hatnak az egyes kommunista és munkáspártok elméleti és gyakorlati tevékenységére is. A tö­megkommunikáció sokszínű, sokoldalú tájékoztatást ad. A tanulók gazdag és gyakran igen vegyes információkhoz jutnak. Ezek az információk különös erővel hatnak a poli­tikai tapasztalatokkal kevésbé felvértezett fiatalságra. A legnagyobb rendező szerepe ezen a területen az állami oktatásnak lehet. Ezért is különösen fontos, hogy a marxiz­mus-leninizmus alapjait és a pártpolitikát megismertető, elemző oktatásunk alkal­mazkodjék az új adottságokhoz és követelményekhez, megújítsa önmagát. Minden módon arra kell törekedni, hogy az oktatás a formális megoldások és megmerevedett elvek helyett a fiatalságot izgató kérdésekre az ifj­úságot aktivizáló, szellemiségét meg­mozgató módokon minél pontosabb válaszokat adj­on. Ezt a munkát felfogásunk sze­rint csak az iskolai nevelés-képzés-oktatás szerves egységében lehet és szabad tekinte­ni. Ebből a szempontból kiemelkedő jelentősége van a történelemoktatásnak, amely­nek keretein belül a saját természetes helyén, történetiségében mint történelmi doku­mentumokkal foglalkoznak a pártdokumentumokkal. Épp ezért a pártdokumentu­mokat sem tartalmi, sem pedagógiai szempontból nem lenne helyes kiemelni a történelemtanítás folyamatából, ebből a természetes, szerves egységből. A párt­dokumentumokat tehát a történelemtanításban saját történelmi helyükön, peda­

Next