Történelemtanítás, 1983 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1983 / 1. szám

Módszertan Vass Henrik Történelem és közgondolkodás­ ­Reflexiók egy tudományos tanácskozáshoz) Már-már közhelynek tűnik annak megállapítása, hogy Magyarországon hagyo­mányosan nagy a történelem iránti érdeklődés, s ez az utóbbi évtizedben még csak tovább növekedett. Ez érzékelhető, sőt számszerűsíthető is a történeti tárgyú tudományos, ismeretterjesztő művek, az irodalmi alkotások számán és példány­számán, kelendőségén, valamint a tömegtájékoztatási eszközök, rádió, televízió, sajtó történelmi tárgyú műsorainak, írásainak fogadtatásán. Ezen tények érthetővé teszik azt a másik, immár sztereotípiának tűnő meg­jegyzést, amely a történelemnek a közgondolkodásban betöltött kiemelkedő szerepét hangsúlyozza. Valóban, Magyarországon az elmúlt évszázad óta a törté­nelem, mondhatni központi eleme volt a műveltségnek, s ennek megfelelően jelen­tős mértékben meghatározta, vagy motiválta az embereknek a hazáról, a világról alkotott képét. Ez ma sincsen másképpen. Az eszmei nevelés, vagy mai közhasz­nálatú szóval, a tudatformálás, fontos terepe népünk évezredes múltjának, külö­nösképpen legújabbkori történetének tudományosan megalapozott ismerete és ér­telmezése. Akik a történelem művelésével foglalkoznak — bármilyen szinten és bármilyen formában — ezt nap mint nap tapasztalhatják, természetesen területekként más­más intenzitással. Sőt, miután a történelem erősen politikai töltetű tudomány, annak értelmezése, főbb eseményeinek, kiemelkedő személyiségeinek, a benne uralkodó különböző irányzatoknak, iskoláknak mindig közvetlen politikai céljai, irányzatossága volt, így vált például a „történelem” a felszabadulást megelőző negyedszázados ellenforradalmi rendszerben a nemzeti sérelmeket meglovagoló politika talpkövévé, a racionalista, irredenta, kommunistaellenes, manipulatív propaganda munka legfontosabb tartalmává, eszközévé. Igaz, szocialista rendszerünkben ugyancsak központi helyet foglal el a történelem a politikai és eszmei nevelő munkában, de merőben más célból és más tartalommal. Ugyanis szocialista társadalmunknak alapvető társadalmi érdeke, hogy megte­remtsük a nemzeti önismereten alapuló egységes történelmi szemléletet, világosan ha­tározzuk meg helyünket a világban. Ez az egységes történeti tudat nemzeti és inter­nacionalista kötődéseink szinkronitását, a nemzeti és a nemzetközi dialektikájának érvényesítését követeli a történettudomány művelőitől. Különösen fontos annak a földrajzi környezetnek a tanulmányozása, amely népünk évezredes történetét, főleg az utolsó évszázadban kisebb-nagyobb mértékben közvetlenül befolyásolta. Ha igaz az, hogy a világfejlődés fő tendenciái globalizálódtak, sok tekintetben érvényes ez tö­rténettudományra, mindenekelőtt a Duna-völgye népeinek vonat­kozásában. Csupán ez a körülmény is kötelezővé teszi, hogy nagy figyelmet szen­teljünk e térség népeinek múltját és jelenét, a közös múltat terhelő tényezők mia­

Next