Történelemtanítás, 1988 (33. évfolyam, 2-6. szám)
1988 / 2. szám
egy integrált tantárgyi blokk kialakítása, amelyben helyet kapnak: a nyelvi kommunikáció, az irodalom, a történelem és a legfontosabb közgazdasági ismeretek. Mind az új tantárgyi koncepció, mind az integrált tantárgyi blokk kialakításához, a kísérleti kipróbáláshoz és az új tankönyvek kiadásához hosszabb időre van szükség. Addig a forgalomban levő átdolgozott tankönyvek és segédanyagok állnak rendelkezésünkre. Tankönyveinket az újabb tudományos kutatási eredmények és az ezek nyomán kialakuló szemléleti változások figyelembevételével folyamatosan, minden új kiadás alkalmával tovább javítjuk, így került sor 1985-ben az I. osztályos, majd 1986-ban a II. és a III. osztályos átdolgozott tankönyvek kiadására. Ezekben az átdolgozott tankönyvekben a kultúrtörténeti hézagokat is pótoltuk. Ezenkívül pl. a III. osztályos tankönyvben a jelenkor tanításához, tanulásához szükséges közgazdasági, társadalmi ismereteket is megújítottuk. Ugyancsak az eredményesebb történelemtanítást segítik a közelmúltban kiadott olvasókönyvek, amelyek a három évfolyamhoz külön-külön kötetben forrásrészleteket, dokumentumokat tartalmaznak. Az olvasókönyveket a történelemtanítás kézikönyvének és a tankönyvi hézagok kiegészítésére szántuk. Mindemellett számunkra is világos, hogy a változtatás gyorsítása érdekében folyamatosan helyileg is tovább kell keresni a célravezető megoldásokat. Mit tehetnek a helyi kezdeményezések? Az egyes szakmák történetének tananyagába való integrálását természetesen helyeseljük. Ez azonban tovább növeli az amúgy is hatalmas tananyagot. Ezért is és eredetileg is elengedhetetlen a tananyag erőteljes csökkentése, átrendezése, súlypontok elhelyezése. Ezt a munkát azonban nem új tantervkészítéssel kellene megoldani. Az alacsony hatásfok oka nemcsak a tanterv, ezért a tantervkészítés nem a legmegfelelőbb módja a bajok orvoslásának. Először is azért nem, mert ezeket a tanterveket nem követi új tankönyv, de azért sem, mert — legalábbis a beérkezett — tantervek alapvetően nem változtatták meg a tananyagot. Ezenkívül köztudott, hogy a tanterv a tanárnak nem közvetlen munkaeszköze. Sajnos vannak még, akik alig ismerik, és általában csak addig van kézben, amíg a tanmenet elkészül. A tanterv már nem törvény, a jelenleg érvényben levő tantervünket pedig már régen meghaladták és módosították a forgalomban levő tankönyvek. Az 1985—86-ban megjelent átdolgozott tankönyvekben pl. a tantervtől függetlenül pótoltuk az előző tankönyvek hiányosságait újraírtuk, korszerűsítettük pl. a társadalmi ismeretek fejezetét. Ezt a változást néhány új tantervkészítő nem is vette észre. Javasoljuk, hogy üljenek össze a tantárgyi munkaközösségek, és tekintsék át a tankönyvi anyagot évfolyamonként. A helyi lehetőségeket, az iskola sajátosságait figyelembe véve vitassák meg a tananyag és a tanítás adottságai közötti feszültség oldásának lehetőségeit. Szelektáljanak bátran, vonjanak össze anyagrészeket, alakítsanak ki súlypontokat a tananyagban, ennek megfelelően készüljenek a tanmenetek. A hatékonyság érdekében úgy gondoljuk, hogy mindenekelőtt a „mindent megtanítani akarás” gyakorlatával kell szakítani. A rendszerint mindent felszínessé tevő tanórai rohanás helyett helyesebb egy-egy csomópontnál elmélyedni, okokat, összefüggéseket elemezni, képességeket fejleszteni, amelyek segítségével azután a tanulók maguk is eljuthatnak az okokozati összefüggések felismeréséhez, a következtetések levonásához. Szem előtt kellene tartanunk, hogy a tanulói szemlélet és módszer fejlesztése a tananyag megtanításának egyik legfontosabb célja. Hiszen az ismeretek önmagukban, alkalmazni tudás nélkül nem sokat érnek, hamarosan elfelejtődnek. Eze k