Történelmi szemle, 1959 (2. évfolyam)

TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Molnár Erik: A Magyar Tanácsköztársaság történelmi jelentősége

*­­ 5 f­­9 MOLNÁR ERIK A Magyar Tanácsköztársaság történelmi jelentősége A történelem színpadán különös játék folyik. A szereplők sokféle jelmezt viselnek, amely nem fejezi ki, hanem elleplezi valódi jellemüket. Kevesen tud­ják közülük, hogy a cselekmény hogyan fog kifejlődni és senki sem tudja, hogy a konfliktus mikor oldódik meg. Nagy részük azt sem sejti, hogy előrehaladó dráma részese. Azt hiszi, hogy a megszokott színfal, a megszokott díszletek előtt örökösen ugyanazokat a gesztusokat ismételheti. 1914 előtt úgy látszott, hogy a magyar társadalom történeti keretei megmerevedtek. A társadalmat ugyan éles ellentmondások szaggatták. Meg­oldatlan volt a nemzeti függetlenség és a nemzetiségekhez való viszony kér­dése. Fennállott a nagybirtokrendszer, amely nyomorba taszította, kivándor­lásra kényszerítette a falusi dolgozókat és feudális-klerikális ideológiával mér­gezte az ország légkörét. Kialakult az ipari kapitalizmus és ezzel központi ellentmondássá a burzsoázia és a gyári proletariátus ellentéte vált. Végül Magyarország az egész Habsburg-monarchiával együtt belesodródott a kifejlő­dött imperializmus ellentéteinek rendszerébe. Az ellentmondások egyre élesedtek s néha forradalmi jellegű megmozdu­lásokban törtek a felszínre. A függetlenségért vívott harc eljutott a „nemzeti ellenállás" megszervezéséig, a munkásság küzdelme egészen a barikádharcokig. A munkásosztály tömegakcióiban ösztönös forradalmisága, forradalmi sponta­neitása nyilvánult meg. De öntudatos forradalmi áramlat nem alakult ki. A nemzeti és a szociális harc hosszú évtizedek óta elszakadt egymástól és ahelyett, hogy egybefolyva egymást erősítette volna, szembekerülve egymást gyengítette. A függetlenségi mozgalom vezetése az uralkodó osztályok egyik frakciójának kezébe került. Ezzel a nemzeti program a függetlenségi jelszavak­kal űzött demagógiává változott, amelynek gyakorlati jelentősége abban állott, hogy elterelte a figyelmet a szociális követelésekről. A szociáldemokrata párt, amely a szociális mozgalom élén állott, a nemzeti programban elsősorban a nem­zeti demagógiát látta. Szociális reformprogramja középpontjába a polgári demokrácia megvalósítását állította és minden erejét az általános választójog kivívására koncentrálta. Forradalmi programja egyik iránynak sem volt. Egyik sem hitt a forradalomban és ezt nem is akarta. A szociáldemokrata párt arra törekedett, hogy a munkásosztály forradalmi lendületét lefékezze és akcióit a legalitás keretei közé szorítsa. Az imperialista ellentétek élesedése, a háborús feszültség növekedése ellenére az Osztrák-Magyar Monarchia fel­bomlásával senki sem számolt. A szocializmus megvalósulása a távoli jövőbe vesző, irreális ködképnek látszott. Úgy tűnt fel, mintha a társadalmi fejlődés kereteit beláthatatlan időkre megszabta volna a kapitalizmus és a Habsburg­monarchia fennállása. Senki sem sejtette, hogy néhány éven belül beteljesedik mindkettőjük halálos ítélete.­ ­ Történelmi Szemle

Next