Történelmi szemle, 1959 (2. évfolyam)
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Molnár Erik: A Magyar Tanácsköztársaság történelmi jelentősége
* 5 f9 MOLNÁR ERIK A Magyar Tanácsköztársaság történelmi jelentősége A történelem színpadán különös játék folyik. A szereplők sokféle jelmezt viselnek, amely nem fejezi ki, hanem elleplezi valódi jellemüket. Kevesen tudják közülük, hogy a cselekmény hogyan fog kifejlődni és senki sem tudja, hogy a konfliktus mikor oldódik meg. Nagy részük azt sem sejti, hogy előrehaladó dráma részese. Azt hiszi, hogy a megszokott színfal, a megszokott díszletek előtt örökösen ugyanazokat a gesztusokat ismételheti. 1914 előtt úgy látszott, hogy a magyar társadalom történeti keretei megmerevedtek. A társadalmat ugyan éles ellentmondások szaggatták. Megoldatlan volt a nemzeti függetlenség és a nemzetiségekhez való viszony kérdése. Fennállott a nagybirtokrendszer, amely nyomorba taszította, kivándorlásra kényszerítette a falusi dolgozókat és feudális-klerikális ideológiával mérgezte az ország légkörét. Kialakult az ipari kapitalizmus és ezzel központi ellentmondássá a burzsoázia és a gyári proletariátus ellentéte vált. Végül Magyarország az egész Habsburg-monarchiával együtt belesodródott a kifejlődött imperializmus ellentéteinek rendszerébe. Az ellentmondások egyre élesedtek s néha forradalmi jellegű megmozdulásokban törtek a felszínre. A függetlenségért vívott harc eljutott a „nemzeti ellenállás" megszervezéséig, a munkásság küzdelme egészen a barikádharcokig. A munkásosztály tömegakcióiban ösztönös forradalmisága, forradalmi spontaneitása nyilvánult meg. De öntudatos forradalmi áramlat nem alakult ki. A nemzeti és a szociális harc hosszú évtizedek óta elszakadt egymástól és ahelyett, hogy egybefolyva egymást erősítette volna, szembekerülve egymást gyengítette. A függetlenségi mozgalom vezetése az uralkodó osztályok egyik frakciójának kezébe került. Ezzel a nemzeti program a függetlenségi jelszavakkal űzött demagógiává változott, amelynek gyakorlati jelentősége abban állott, hogy elterelte a figyelmet a szociális követelésekről. A szociáldemokrata párt, amely a szociális mozgalom élén állott, a nemzeti programban elsősorban a nemzeti demagógiát látta. Szociális reformprogramja középpontjába a polgári demokrácia megvalósítását állította és minden erejét az általános választójog kivívására koncentrálta. Forradalmi programja egyik iránynak sem volt. Egyik sem hitt a forradalomban és ezt nem is akarta. A szociáldemokrata párt arra törekedett, hogy a munkásosztály forradalmi lendületét lefékezze és akcióit a legalitás keretei közé szorítsa. Az imperialista ellentétek élesedése, a háborús feszültség növekedése ellenére az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával senki sem számolt. A szocializmus megvalósulása a távoli jövőbe vesző, irreális ködképnek látszott. Úgy tűnt fel, mintha a társadalmi fejlődés kereteit beláthatatlan időkre megszabta volna a kapitalizmus és a Habsburgmonarchia fennállása. Senki sem sejtette, hogy néhány éven belül beteljesedik mindkettőjük halálos ítélete. Történelmi Szemle