Történelmi szemle, 1962 (5. évfolyam)

1. szám - Molnár Erik: Az SZKP XXII. Kongresszusa és a szocialista patriotizmus

MOLNÁR ERIK Az SZKP XXII. Kongresszusa és a szocialista patriotizmus Az SZKP XXII. Kongresszusa, illetve a kongresszuson elfogadott párt­program a párt előtt álló központi feladatok közé sorolja a dolgozók kommunista öntudatának erősítését, s ezen a körön belül a proletár nemzetköziség és a szocialista hazafiság fejlesztését. A program a proletár nemzetköziséget és a szocialista hazafiságot nem választja el egymástól. Ellenkezőleg, abból indul ki, hogy ,,a szocialista világrendszer kialakulásával a szocialista társadalom tagjainak hazafisága a saját hazájuk és a szocialista országok közössége iránti odaadásban és hűségben ölt testet" — ideszámítva természetesen a dolgozók nemzetközi szolidaritását is, amely a program szerint „szerves része a szocia­lista nemzetköziségnek". A program tehát a szocialista hazafiságnak olyan gondolatára támaszkodik, amely összeforr a proletár nemzetköziség esz­méjével. A szocialista hazafiságnak ez a felfogása minőségileg különbözik a haza­fiság feudáls és burzsoá formáitól. Az utóbbiak osztályellentmondásoktól szaggatott társadalomban, hatalmi és nemzeti ellentétektől lépett világ­rendszerben jönnek létre, és tartalmuk elválaszthatatlanul összefonódik a kizsákmányolás, a hatalmi és nemzeti ellentétek rendszerének ideológiájával. Ezzel szemben a szocialista társadalom nem ismeri az antagonista osztály­ellentmondásokat, és a szocialista világrendszer kiküszöböli a maga körében a hatalmi és nemzeti ellentéteket. A szocialista hazafiság gondolata éppen ezért fonódhatok össze a proletárnemzetköziség eszméjével. A proletár nemzetközi­séggel egybeolvadó szocialista hazafiság mindezek következtében alapjában különbözik a burzsoá vagy feudális hazafiságtól, amely antagonista rend­szerek terméke, és éppen ezért nem lehet más, mint nacionalista. A proletár nemzetköziséget és a szocialista hazafiságot az ellenséges ideológiákkal, elsősorban a burzsoá nacionalista hazafisággal és a feudális hazafiság maradványaival vívott kemény küzdelemben, az utóbbiak kímé­letlen leleplezésének útján lehet csak kifejleszteni. Ezért a pártprogram hang­súlyozza, hogy „kérlelhetetlen harcot kell folytatni a nacionalizmus és a sovinizmus minden megnyilvánulása és maradványa, a nemzeti korlátoltság és kivételezettség tendenciája, a népek múltjának idealizálása és a történelmük­ben előfordult társadalmi ellentmondások elkenése, az ósdi szokások és erköl­csök ellen". Marxista történettudományunk eddig is központi feladatának tekintette, hogy a történeti valóság bemutatása által hozzájáruljon népünk társadalmi tudatának neveléséhez, a proletár nemzetköziség és a szocialsta hazafiság fejlesztéséhez. Ezen a téren ért is el eredményeket. A XX. kongresszus óta azt is felismerte, hogy munkája megjavításának feltétele a dogmatikus szer-

Next