Történelmi szemle, 1974 (17. évfolyam)
1-2. szám - TANULMÁNYOK - Bolla Ilona: A közszabadság lehanyatlása a XIII. században (A liber és libertas fogalom az Árpád-korban). II.
SSG4.6 Tanulmányok BOLLA ILONA A közszabadság lehanyatlása a XIII. században (A liber és libertás fogalom az Árpád-korban) II. A XIII. század kezdetén a források a magyar társadalomnak különböző osztályokhoz tartozó kategóriáit nevezték azonos módon, de eltérő értelemben liber-nek. Ez a helyzet legalább két évszázados társadalmi, jogi és terminológiai fejlődés következménye volt. A fejlődés kezdetét István törvényei világítják meg. Bennük aránylag fejletlen feudális osztályviszonyok fejeződnek ki. Ezek voltak az alapjai a nemzetségi társadalomban keletkezett, ama egységes, belsőleg tagolatlan liber és libertás fogalom fennmaradásának, amellyel István törvényei az ország egész nem-servus jogállású lakosságát átfogóan jelölték és a szolgáktól határozottan megkülönböztették. Az osztályviszonyok fejlődése a XI. század végére megbontotta a liber és libertás fogalom egységét, valamint bizonyos értelemben a servus-jogállástól való szigorú megkülönböztetését. László és Kálmán törvényeinek tanúsága szerint ui. a liber nem jelölte többé a közszabad lakosság tömege fölé emelkedett, változatos elnevezésű (primates, optimates, nobiles) előkelőket. Más oldalról viszont a liber kifejezés kezdett kiterjedni olyan szoros, tulajdoni (proprius) függésű elemekre, amelyek főként a király és az egyház birtokain éltek. Az ilyen függésben levő népek liberrel való jelölésének társadalmilag két fő forrása volt: közszabad elemeknek régi elnevezésük megtartása mellett közszabadságukat megsemmisítő függésbe jutása, valamint servusoknak a szokványos szolgasornál kedvezőbb helyzetbe emelése és a régieknél könnyebb terhekre való kötelezése olyan módon, hogy személyük felett nem szűnt meg uraik tulajdonosi hatalma. Az ilyen elemek az egyházi és királyi (csekély mértékben világi) birtok népeinek kiemelt helyzetű, sőt előkelő „király szabadjai", „egyház szabadjai" csoportjait alkották. Liber jelölésük ellenére sem voltak közszabadok, libertásuk pedig nem volt közszabadság, mert meghatározott szolgálat teljesítésén alapult és urukhoz személyüket megszakíthatatlan kapcsolat fűzte. Az István korában még egységes szabad és szabadság fogalom ilyen differenciálódása szükségessé tette, hogy Kálmán korában meghatározzák a még Istvánkori értelemben csorbítatlan közszabadság normáját. Kálmán idején ezt a plena libertas-Ъап jelölték meg. A társadalmi és fogalmi differenciálódás tehát ekkor még nem ásta alá a közszabadságot. A plena libertás hordozóinak vagyoni és társadalmi helyzete Kálmán törvényei szerint korántsem volt egységes. Nagyobb részük még személyes, vagy kollektív hadbavonuláshoz elegendő földdel rendelkezett, őket ezért mentesítették az akkor hadfenntartást szolgáló „szabadok dénárai" adó fizetésétől. A saját vagyon híján levő, más úr földjére telepedő közszabadok fizették ezt az adót. Függésük Történelmi Szemle 1974/1-2.