Történelmi szemle, 1977 (20. évfolyam)

1. szám - TANULMÁNYOK - Barta Gábor: Illúziók esztendeje (Megjegyzések a Mohács utáni kettős királyválasztás történetéhez)

2 BARTA GÁBOR „öröklött" tévedése. Az még hagyján, hogy — különösebben a néhány évtized­nél öregebb írások — „kuruc" vagy „labanc" szemüveggel figyelik az esemé­nyeket. Az igazi logikátlanság ott kezdődik, hogy mind a Habsburg-megoldást, mind a Szapolyai-kísérletet helyeslő történetírók, sőt az újabb, ezen az ellen­téten már viszonylag fölülemelkedett szakkönyvek is olyan kilátások, lehetősé­gek figyelembe vételét kérik számon Mohács túlélőitől, amelyekről azoknak sejtelmük sem lehetett. Teszik ezt ráadásul úgy, hogy e túlélők múltjáról, szemé­lyes kapcsolatairól, politikai gondolkodásáról sokszor alapjában téves elképzelé­seik vannak. Tisztában vagyok vele, hogy e tévedések némelyike történeti köztudatunk szerves részévé vált. Mégis remélem, hogy kísérletem esetleges bírálói nem esnek elődeink hibáiba, s ellenvetéseik, ha lesznek, megmaradnak a forráskritika kor­látain belül. Mors Imperator a muhi csatavesztés óta nem szerzett egyetlen napon annyi magyar főember-szolgát magának, mint 1526 augusztus 29-én. Magyar­ország vezetőinek, kormányának szorongató szükségben, létfontosságú kérdé­sekben kellene intézkednie — de ez a kormány a mohácsi csata estéjén meg­szűnt létezni.­ Szegény 11. Lajos személyes példaadásával, kétségbeesett táborba szállá­sával elérte, hogy az ország nagyurainak többsége elvezette bandériumát, foga­dott és familiáris katonáit a mohácsi haditáborba. A valóságos mészárlással végződő ütközet őket sem kímélte: igen sokan feküdtek közülük a királlyal együtt a halottak között. A kormányzati apparátus vezetői közül elesett Szálkai László esztergomi érsek-főkancellár; Drágffy János országbíró; Horváth Simon pohárnokmester; Tárczai Miklós és Országh Ferenc kamarásmesterek; Korlátkövy Péter és Ond­rej Trepka udvarmesterek. Életével vezekelt az elmúlt évek hibáiért (Szalkaival együtt) hét főpap: Tomori Pál kalocsai érsek, a sereg egyik fővezére; Perényi Ferenc váradi; Paksy Balázs győri; Csaholy Ferenc csanádi; csulai Móré Fülöp pécsi és Palinai Ferenc boszniai püspök. A magyar egyházi hierarchia két fejével, a két érsekkel együtt elpusztult tehát püspöki karunknak pontosan a fele ! A világi kormányzat veszteségeit a közigazgatásban fontos szerepet játszó főispáni kar megtizedelése növelte. Szapolyai György — aki Tomori társa volt a fővezérségben — Szepes és Trencsén megyének volt örökös főispánja, Tárczai kamarásmester sárosi főispán volt. Perényi Gábor Ugocsa és Máramaros me­gyékben, Szécsy Tamás Vasban, Pálóczy Antal Zemplénben, Paksy János Tol­nában, Sárkány Ambrus Zalában töltötte be ugyanezt a tisztet.­ ­ A következő, a csatavesztés utáni hónapok történetével foglalkozó részben elsősorban a következő munkákra támaszkodtam: Jászay Pál: A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után. Pest, 1846 (a továbbiakban: Jászay); Szalay László: Magyarország története, IV. Leipzig, 1854 (a továbbiakban: Szalay MT); Horváth Mihály : Magyarország történelme IV.­ Pest, 1871 (a továbbiakban: Horváth MT); Stanislaus Smolka: Ferdinand des Ersten Bemühungen um die Krone von Ungarn. Wien, 1878 (a továbbiakban: Smolka); Acsády Ignác: Magyarország három részre oszlásának története 1526—1608. A magyar nemzet története, V. Bp. 1897 (a továbbiak­ban: Acsády); Ortvay Tivadar: Mária, II. Lajos magyar király neje (Magyar történeti életraj­zok sor). Bp. 1914 (a továbbiakban: Orivaxs). Külön jegyzeteket csak ott alkalmazok, ahol más forrásmunkát is használtam, vagy magyarázatot adok.

Next