Történelmi szemle, 1977 (20. évfolyam)
1. szám - TANULMÁNYOK - Barta Gábor: Illúziók esztendeje (Megjegyzések a Mohács utáni kettős királyválasztás történetéhez)
2 BARTA GÁBOR „öröklött" tévedése. Az még hagyján, hogy — különösebben a néhány évtizednél öregebb írások — „kuruc" vagy „labanc" szemüveggel figyelik az eseményeket. Az igazi logikátlanság ott kezdődik, hogy mind a Habsburg-megoldást, mind a Szapolyai-kísérletet helyeslő történetírók, sőt az újabb, ezen az ellentéten már viszonylag fölülemelkedett szakkönyvek is olyan kilátások, lehetőségek figyelembe vételét kérik számon Mohács túlélőitől, amelyekről azoknak sejtelmük sem lehetett. Teszik ezt ráadásul úgy, hogy e túlélők múltjáról, személyes kapcsolatairól, politikai gondolkodásáról sokszor alapjában téves elképzeléseik vannak. Tisztában vagyok vele, hogy e tévedések némelyike történeti köztudatunk szerves részévé vált. Mégis remélem, hogy kísérletem esetleges bírálói nem esnek elődeink hibáiba, s ellenvetéseik, ha lesznek, megmaradnak a forráskritika korlátain belül. Mors Imperator a muhi csatavesztés óta nem szerzett egyetlen napon annyi magyar főember-szolgát magának, mint 1526 augusztus 29-én. Magyarország vezetőinek, kormányának szorongató szükségben, létfontosságú kérdésekben kellene intézkednie — de ez a kormány a mohácsi csata estéjén megszűnt létezni. Szegény 11. Lajos személyes példaadásával, kétségbeesett táborba szállásával elérte, hogy az ország nagyurainak többsége elvezette bandériumát, fogadott és familiáris katonáit a mohácsi haditáborba. A valóságos mészárlással végződő ütközet őket sem kímélte: igen sokan feküdtek közülük a királlyal együtt a halottak között. A kormányzati apparátus vezetői közül elesett Szálkai László esztergomi érsek-főkancellár; Drágffy János országbíró; Horváth Simon pohárnokmester; Tárczai Miklós és Országh Ferenc kamarásmesterek; Korlátkövy Péter és Ondrej Trepka udvarmesterek. Életével vezekelt az elmúlt évek hibáiért (Szalkaival együtt) hét főpap: Tomori Pál kalocsai érsek, a sereg egyik fővezére; Perényi Ferenc váradi; Paksy Balázs győri; Csaholy Ferenc csanádi; csulai Móré Fülöp pécsi és Palinai Ferenc boszniai püspök. A magyar egyházi hierarchia két fejével, a két érsekkel együtt elpusztult tehát püspöki karunknak pontosan a fele ! A világi kormányzat veszteségeit a közigazgatásban fontos szerepet játszó főispáni kar megtizedelése növelte. Szapolyai György — aki Tomori társa volt a fővezérségben — Szepes és Trencsén megyének volt örökös főispánja, Tárczai kamarásmester sárosi főispán volt. Perényi Gábor Ugocsa és Máramaros megyékben, Szécsy Tamás Vasban, Pálóczy Antal Zemplénben, Paksy János Tolnában, Sárkány Ambrus Zalában töltötte be ugyanezt a tisztet. A következő, a csatavesztés utáni hónapok történetével foglalkozó részben elsősorban a következő munkákra támaszkodtam: Jászay Pál: A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után. Pest, 1846 (a továbbiakban: Jászay); Szalay László: Magyarország története, IV. Leipzig, 1854 (a továbbiakban: Szalay MT); Horváth Mihály : Magyarország történelme IV. Pest, 1871 (a továbbiakban: Horváth MT); Stanislaus Smolka: Ferdinand des Ersten Bemühungen um die Krone von Ungarn. Wien, 1878 (a továbbiakban: Smolka); Acsády Ignác: Magyarország három részre oszlásának története 1526—1608. A magyar nemzet története, V. Bp. 1897 (a továbbiakban: Acsády); Ortvay Tivadar: Mária, II. Lajos magyar király neje (Magyar történeti életrajzok sor). Bp. 1914 (a továbbiakban: Orivaxs). Külön jegyzeteket csak ott alkalmazok, ahol más forrásmunkát is használtam, vagy magyarázatot adok.