Történelmi szemle, 1979 (22. évfolyam)

1. szám - TANULMÁNYOK - Köpeczi Béla: Lukács 1919-ben

2 KÖPECZI BÉLA azokkal a szocialista teoretikusokkal szemben, akiket akkor ismertem. De bármennyire elméletileg tisztázatlan módon, mégis a fennálló társadalom forradalmi megszüntetésében láttam az egyedüli kivezető utat a jelen kulturális ellentmondásaiból."­ Az esztétika és etika vonatkozásában elsősorban Kant befolyása alatt állt, de elég korán megpróbált kibontakozni e hatás alól, hogy azután Hegel történetfilozófiáját fogadja el. A hegeli filozófia nem elégítette ki az etika szempontjából, mivel Lukács sohasem tekintette érvényesnek a valósággal való összeegyeztethetőség gondolatát, azt a felfogást, miszerint a morális imperatívuszok a fennálló társadalom tényleges szükségletei­hez vezetnek el. Kirkegaardtól, a középkori keresztény eretnek gondolatoktól és a keleti erkölcsfilozófiától inspirálva kísérelte meg megvetni filozófiai alapjait egy olyan etikának, mely túlhaladja az erkölcs és a jog korlátait. Leginkább Dosztojevszkij nézetei foglalkoz­tatják, aki ezt a problémát irodalmilag fogalmazza meg. Az első világháború méginkább ez irányba viszi tovább, de elsősorban a politikai események ösztönözték arra, hogy Marx-szal és a munkásmozgalom problémáival foglal­kozzék. Kezdetben Georges Sorel eszméi és a Szabó Ervin által terjesztett anarcho­szindikalista Marx-interpretációk vonzották. A háború idején ismerkedett meg Rosa Luxemburg egyes írásaival. Lukács a Történelem és osztálytudat új kiadása utószavában és másutt is hang­súlyozza e korszaka fejlődésének ellentmondásos jellegét, amikor is baloldali etika és idealista történetfelfogás keveredik egymással. Az orosz forradalom jelent számára túl­lépést ezeken az ellentmondásokon,­ legalább is gyakorlatilag. Elméletben továbbra is fenntartásai vannak. 1918 decemberében egy cikket publikál A bolsevizmus mint erkölcsi probléma címmel, ahol megállapítja, hogy a marxi elméletben két irányzat található, az egyik a szociológiai, mely a múltat az osztályharcokkal magyarázza és egy másik, a történet­filozófiai, mely „a proletariátust az emberiség szociális megváltásának hordozójává teszi, a világtörténet messianisztikus osztályává." A felvetődő dilemma a következő: meg kell-e valósítani a proletariátus diktatúráját azonnal, az osztálynélküli társadalom megteremtése, következésképp a demokrácia kifejlődése reményében, avagy várni kell, míg megvalósul a világ új rendje, ámde ez esetben hosszú ideig, addig kell várni, ameddig az emberiség többsége helyesli a társadalom radikális átalakítását. Lukács véleménye a következő: „A bolsevizmus azon metafizikai föltevésen alapul, hogy a rosszból jó származhatik, hogy lehetséges, mint Razumihin mondja a Bűn és bűnhődés­ben, az igazsághoz keresztül­hazudni magunkat. E sorok írója nem képes ezt a hitet osztani, és ezért feloldhatatlan erkölcsi dilemmát lát a bolsevik állásfoglalás gyökerében, míg a demokrácia — hite szerint — csak emberfeletti lemondást és önfeláldozást követel azoktól, akik tudatosan és becsületesen végig akarják csinálni. De ez, ha talán emberfeletti erőt igényel is, nem lényegében megoldhatatlan kérdés, mint a bolsevizmus erkölcsi problémája."­ Néhány hónap múlva megváltoztatja véleményét. Egy másik cikkében, amit a Ta­nácsköztársaság megalakulása előtt írt, de csak 1919 májusában publikált Taktika és etnika 2Lukács György: Utam Marxhoz. Válogatott Filozófiai Tanulmányok. Bp. 1971.1. köt. 11-12. old. 3Lukács György: Történelem és osztálytudat. Bp. 1971. 695-735. old. 4Lukács György: A bolsevizmus mint erkölcsi probléma. Szabadgondolat, 1918. december.­­Történelem és osztálytudat. Bp. 1971. 11-17. old.

Next