Történelmi szemle, 1979 (22. évfolyam)
1. szám - TANULMÁNYOK - Köpeczi Béla: Lukács 1919-ben
2 KÖPECZI BÉLA azokkal a szocialista teoretikusokkal szemben, akiket akkor ismertem. De bármennyire elméletileg tisztázatlan módon, mégis a fennálló társadalom forradalmi megszüntetésében láttam az egyedüli kivezető utat a jelen kulturális ellentmondásaiból." Az esztétika és etika vonatkozásában elsősorban Kant befolyása alatt állt, de elég korán megpróbált kibontakozni e hatás alól, hogy azután Hegel történetfilozófiáját fogadja el. A hegeli filozófia nem elégítette ki az etika szempontjából, mivel Lukács sohasem tekintette érvényesnek a valósággal való összeegyeztethetőség gondolatát, azt a felfogást, miszerint a morális imperatívuszok a fennálló társadalom tényleges szükségleteihez vezetnek el. Kirkegaardtól, a középkori keresztény eretnek gondolatoktól és a keleti erkölcsfilozófiától inspirálva kísérelte meg megvetni filozófiai alapjait egy olyan etikának, mely túlhaladja az erkölcs és a jog korlátait. Leginkább Dosztojevszkij nézetei foglalkoztatják, aki ezt a problémát irodalmilag fogalmazza meg. Az első világháború méginkább ez irányba viszi tovább, de elsősorban a politikai események ösztönözték arra, hogy Marx-szal és a munkásmozgalom problémáival foglalkozzék. Kezdetben Georges Sorel eszméi és a Szabó Ervin által terjesztett anarchoszindikalista Marx-interpretációk vonzották. A háború idején ismerkedett meg Rosa Luxemburg egyes írásaival. Lukács a Történelem és osztálytudat új kiadása utószavában és másutt is hangsúlyozza e korszaka fejlődésének ellentmondásos jellegét, amikor is baloldali etika és idealista történetfelfogás keveredik egymással. Az orosz forradalom jelent számára túllépést ezeken az ellentmondásokon, legalább is gyakorlatilag. Elméletben továbbra is fenntartásai vannak. 1918 decemberében egy cikket publikál A bolsevizmus mint erkölcsi probléma címmel, ahol megállapítja, hogy a marxi elméletben két irányzat található, az egyik a szociológiai, mely a múltat az osztályharcokkal magyarázza és egy másik, a történetfilozófiai, mely „a proletariátust az emberiség szociális megváltásának hordozójává teszi, a világtörténet messianisztikus osztályává." A felvetődő dilemma a következő: meg kell-e valósítani a proletariátus diktatúráját azonnal, az osztálynélküli társadalom megteremtése, következésképp a demokrácia kifejlődése reményében, avagy várni kell, míg megvalósul a világ új rendje, ámde ez esetben hosszú ideig, addig kell várni, ameddig az emberiség többsége helyesli a társadalom radikális átalakítását. Lukács véleménye a következő: „A bolsevizmus azon metafizikai föltevésen alapul, hogy a rosszból jó származhatik, hogy lehetséges, mint Razumihin mondja a Bűn és bűnhődésben, az igazsághoz keresztülhazudni magunkat. E sorok írója nem képes ezt a hitet osztani, és ezért feloldhatatlan erkölcsi dilemmát lát a bolsevik állásfoglalás gyökerében, míg a demokrácia — hite szerint — csak emberfeletti lemondást és önfeláldozást követel azoktól, akik tudatosan és becsületesen végig akarják csinálni. De ez, ha talán emberfeletti erőt igényel is, nem lényegében megoldhatatlan kérdés, mint a bolsevizmus erkölcsi problémája." Néhány hónap múlva megváltoztatja véleményét. Egy másik cikkében, amit a Tanácsköztársaság megalakulása előtt írt, de csak 1919 májusában publikált Taktika és etnika 2Lukács György: Utam Marxhoz. Válogatott Filozófiai Tanulmányok. Bp. 1971.1. köt. 11-12. old. 3Lukács György: Történelem és osztálytudat. Bp. 1971. 695-735. old. 4Lukács György: A bolsevizmus mint erkölcsi probléma. Szabadgondolat, 1918. december.Történelem és osztálytudat. Bp. 1971. 11-17. old.