Történelmi szemle, 1983 (26. évfolyam)

1. szám - TANULMÁNYOK - Siklós András: Adalékok az Osztrák-Magyar Monarchia belső helyzetéhez 1918 tavaszán és nyarán

Tanulmányok SIKLÓS ANDRÁS Adalékok az Osztrák—Magyar Monarchia belső helyzetéhez 1918 tavaszán és nyarán A HÁTORSZÁG H­EL­YZETE Az osztrák-magyar hadsereg főparancsnokságának szállásmesteri részlege 1918 nyarán is összeállította a szokásos bizalmas (a parancsnok vagy a vezérkari főnök által saját kezűleg felbontandó) jelzéssel ellátott évi jelentését. A jelentés a hadsereg anyagi helyzetéről lesújtó képet festett.­ Az összeállításhoz csatolt bevezető a következőket állapította meg: „A nehézségek az elmúlt esztendő során annyira megnőttek, hogy a háború egyenesen egy gazdasági háború jellegét öltötte, ahol a harc a létfenntartás elemi szükségleteinek biztosításáért folyik. A gazdasági háború nem korlátozódik csupán a hadseregre, hanem kiterjed természetszerűleg a lakosság egészére, és az államot, a társa­dalmat minden téren, politikailag, gazdaságilag, szociális vonatkozásban a legsúlyosabb kérdések elé állítja." A vezérkari főnök, Arz Artúr báró, által írt (vagy csak aláírt), a mindennapos gyakorlat tapasztalatait összegező bevezető megállapításai helytállóak voltak. A rövidnek vélt, de nagyon is hosszan elnyúló háború — egyre inkább gazdasági háborút jelentett. Másként fogalmazva: a Monarchia sorsa a végkifejlés során nem a harctéren — ahol a harcok már alig folytak —, hanem a hátországban dőlt el és azon múlt, hogy meg tud-e birkózni a birodalom a megoldhatatlannak tűnő gazdasági nehézségekkel és az ebből fakadó, velük kölcsönhatásban jelentkező belső problémákkal, bajokkal. A Monarchia vezetői, tekintve, hogy rövid ideig tartó és kisebb méretű konflik­tussal (háborúval) számoltak, a hadsereg ellátására és a háborús gazdálkodás megszerve­zésére előzetes tervvel, elképzeléssel nem rendelkeztek. A háború kezdetekor az azonnal jelentkező nehézségeket a felhalmozott készletek felhasználásával hidalták át, majd ezt követően a fokozott bankjegykibocsátás, az ipari termelés felfuttatása (a szabad kapacitások kihasználása), az 1915. évi jó termés és a még lehetséges gabonabehozatal (Románia, Balkán) jelentett segítséget. 1917-ben a háborús konjunktúra csalóka időszakát már a minden téren jelentkező kimerülés követte. Az egyre­ ­A 18 mellékletet, 4 almellékletet és 4 táblázatot tartalmazó összeállítás többek közt az alábbiakat tartalmazza: Liszt: igény egy esztendőre 7 millió mázsa, hiány 1 915 800 g. Takarmány: igény 14 millió mázsa, hiány 11 726 100 g. Hús: igény 3,8 millió mázsa. (A beérkezett mennyiségre vonatkozó adat hiányzik, ez a jelentés szerint 1918 elején annyira csekély, hogy a napi adag még a 100 gr-ot sem éri el.) Ki nem elégített igény ingből: 3 850 000, nadrágból: 4 730 000, kabátból: 1 988 000. A hadsereg lábbeli szükséglete: 8 millió, előállítva havonta 450 000, hiány: 2,6 millió. Lóállomány: 1917 június: 809 000, 1918 június: 459 000. Veszteség e téren a harcoló hadseregnél 1918 első­ felében annyi, mint ezt megelőzően egy teljes esztendő leforgása alatt. (KA. AOK Op. Geh. 1918-1908. Darstellung der materiallen Lage der Armee im Felde.)

Next