Történelmi szemle, 1990 (32. évfolyam)

1-2. szám - TANULMÁNYOK - Vári András: A nagybirtok birtokigazgatási rendszerének bürokratizálódása a 17-19. században

VARI ANDRÁS A nagybirtok birtokigazgatási rendszerének bürokratizálódása a 17-19. században E dolgozat amellett kíván érvelni, hogy a közép-európai nagybirtokrendszer cél­jainak és lehetőségeinek átalakulása a 17-19. században Magyarországon, de más közép-európai területeken is a weberi értelemben vett bürokratikus uralom („bü­rokratikus igazgatási testülettel rendelkező legális uralom") eszközrendszerének kialakításához, majd megvalósításához vezetett. Röviden utalok majd rá, hogy ez a bürokratizálódás kompromisszumos volt, ám nem valamiféle speciálisan magyar vagy kelet-európai elmaradottság eredményeként. Viszonylag részletesen igyekszem majd bemutatni a birtokigazgatás bürokratizálódásának útjait-módjait. Szeretném megjegyezni, hogy amennyiben e dolgozat hangvétele határozot­tabbnak tűnik annál, mint amit az olvasó az itt bemutatandó forrásanyag és szak­irodalmi információk töredékessége, korlátozottsága alapján indokoltnak tartana, az távolról sem valamilyen vélt vagy valódi újító lendületből fakad, amely félre akarná söpörni az eddig született kiváló monográfiákat. A Domanovszky-iskola teljesítményei és a háború utáni eredmények, Szabad György, Tóth Tibor és mások munkái nemcsak szakmai szintjüket tekintve iránymutatók, de a szó szoros ér­telmében alapot jelentenek az itt felvetendő kérdések vizsgálatához. Ezek azonban részben már más kérdések, és más, javarészt töredékesebb, noha gyakran igen terjedelmes, de szempontjainkra nézve mégis nehezebben hozzáférhető források alapján vizsgálhatók (pl. peres anyag, uradalmi, ügyészségi iratok stb.). A viszony­lagos forrásszűke, a források értékelésének és a korábban már feltett kérdések újra­fogalmazásának szándéka egyaránt megköveteli a fogalmak explikációját, az előfeltételek kimondását, vagyis határozott állításokat követel meg, és indokolatlan volna ezért a műfaji adottságért lépten-nyomon mentegetőzni. Ám jelen van a figyelemfelkeltés szándéka is, hiszen mint látni fogjuk, kockázatos vállalkozás pél­dául egy családi levéltárból számvevőtiszti kifogásokat kiemelni a szövegkörnyezet ismerete nélkül, vagy bármely gazdaságirányítási iratfajtát értékelni az adott birtok gazdálkodása és gazdasági-társadalmi környezetének ismerete nélkül. A kérdést tehát országos léptékben nem kutathatja egyetlen kutató, de feltehetőleg nagyon jó téma lenne több kutató számára, akár úgy is, mint különböző vállalkozások mellékterméke. Ez tehát itt partnercsalogató is - reklámnak pedig, a tudományos reklámnak is, élénk színekkel kell dolgoznia. TANULMÁNYOK

Next