Történelmi szemle, 1992 (34. évfolyam)

1-2. szám - TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Jobbágyok a királyi várszervezetben

JOBBÁGYOK A KIRÁLYI VÁRSZERVEZETBEN A „várjobbágyok" is. 1219-ben a békési vár népei, a „várjobbágyok", a „várnépek közül kiemelt jobbágyok" és a „várnépek" vádoltak közösen két várjobbágyot a király előtt. 1222-ben borsodi várnépek és két várjobbágy saját ispánja ellen kezdtek pert, „az összes jobbágy, mind a kiemeltek, mind a szent király szabadjai, továbbá negyven, a várnépbeliek közül való ember" azonban az ispán mellett ta­núskodtak. 1263-ban, nevezetes locsmándi adománya ügyében IV. Béla előbb úgy döntött, hogy „a várjobbágyok, a jobbágyok fiai, akiket kertjobbágyfiúknak mon­danak, és a várnépek" szolgáljanak az adományosnak, utóbb viszont a nemesek birtokai mellett a „nemes várjobbágyok" földjeit is kivette az adomány hatálya alól, ám azoknak a földjei tekintetében, „akiket újonnan soroltak be a jobbágyok csapatába", eredeti rendelkezését hagyta érvényben." Az idézett adatok táblázatba foglalása lehetővé teszi annak megállapítását, hogy a királyi várszervezet népeinek hierarchiájára egyfajta hármas tagolódás volt a jellemző (ld. az 1. sz. táblázatot).14 A várnépbelieket illető castrensis kifejezés alkalmazása egységesnek látszik, ez azonban megtévesztő: más adatok tanúsága alapján kétségtelen, hogy a 13. században az inkább a korábbi időszakra jellemző cívis és civilis terminusok is használatban maradtak.15 Annál változatosabbnak mutatkozik az a terminológiai készlet, amellyel a másik két csoportot jelölik for­rásaink. Az itt szereplő kifejezések közös jellemzője, hogy valamennyiben jelen van a iobagio-elem, annak jeleként, hogy a kérdéses elnevezésekkel illetett vár­szervezetbeliek egyaránt más minőséget képviseltek, mint a várnépbeliek. Ugyan­akkor viszont az is kitűnik, hogy nem valamiféle egységes „jobbágyréteg" áll szemben a várnépbeliekkel, hiszen a terminusok közös iobagio-elemét az esetek többségében jelzők, értelmező kifejezések vagy körülírások kísérik, melyek — mint látni fogjuk — jelentős mértékben befolyásolták a iobagio-e­lem értelmezé­sének lehetőségét. Az említett jelzők és értelmező kiegészítések egyik karakterisztikus típusa a „szent király"-ra utal. Ez a terminusfajta három formában tűnik fel forrásaink­ban: találkozunk a szent király jobbágyaival, szabadjaival és (jobbágyainak) fiai­val. A 2. sz. táblázat azokat az adatokat összegzi, amelyekben a szent királyra uta­ló terminusfajta nem önállóan, hanem a várszervezeti népek valamely csoportját jelölő elnevezés jelentését bővebben kifejtő magyarázat részeként szerepel. Ezek az adatok éppen azért fontosak a terminológiai vizsgálat számára, mert a teljes kifejezések egyes elemei kölcsönösen értelmezik egymást. Áttekintve a tábláza­tot, megállapítható, hogy a szent király jobbágyai, szabadjai és (jobbágyainak) fiai 13 1214: VR 97. sz.; 1219: VR 210. sz.; 1222: VR 341. sz.; 1263:AUO VIII. 49-5­5. (A rövidítéseket ld. a tanulmány végén.) 14 Az a körülmény, hogy az 1214. évi bihari adatban a szent király jobbágyainak fiai és a szállásadó jobbágyfiak mellett egyszerűen csak várjobbágyként említett személyek is feltűnnek, csak látszólag mond ellent a hármas tagolódás tételének. Erre vonatkozóan már a táblázat egyéb adatai is eliga­zítanak, a későbbiekben még kitérünk erre a kérdésre. — Vö. még Borosy A.: i. m. 20­­15 1213-ban „universi castrenses de Cornust" bizonyos személyeket „pro concivibus" vádoltak be — VR 51. sz..; 1215-ben „Sama castrensis de Zounuc" hasonlóképpen azt állítja egy bizonyos Péter fia Pousáról, hogy az „suus esset concivis" — VR 127. sz..; 1229-ben „cives castri Bolondus" állít­ják azt a várjobbágyokról, hogy azok „eorum essent concives, simili officio, idest debito castrensi­um subiacentes" — VR 371. sz.; 1239-ben Toriani Pousról mondták a pozsonyi várjobbágyok, hogy „fore castrensis et Castro Posoniensi civilium servitio pertinere" — CDES II. 43.; 1256-ban a zalai Zsid falubelieket előbb mint „civiles", utóbb mint „castrenses" említi ugyanaz az oklevél — HOV 11­59.

Next