Történelmi szemle, 1997 (39. évfolyam)
1. szám - TANULMÁNYOK - Pach Zsigmond Pál: Aba, kebe, igriz. Posztófajták a hódoltsági török vámnaplókban a 16. század derekán
TANULMÁNYOK PACH ZSIGMOND PÁL Aba, kebe, igriz. Posztófajták a hódoltsági török vámnaplókban a 16. század derekán A török által elfoglalt magyarországi területek áruforgalmáról sokszínű képet adnak a hódoltság első időszakából fennmaradt ún. mukatan-defterek: egy-egy török pénzügyi egység vagy körzet bevételeiről (rendszerint csak a nem adó jellegű bevételekről) vezetett feljegyzések, amelyeknek javát az illető körzetben beszedett áruvámok napi jegyzékei, a vámnaplók teszik ki. A török kormányzat ugyanis — abból az elvből kiindulva, hogy a kincstárt minden adásvételnél részesedés illeti, s ezt az illetéket már az áru felhozatalakor be kell hajtani — az erre hivatott pénzügyi szerveket az újonnan szerzett tartományokban a lehető leghamarabb működésbe léptette. Szembeötlő Székesfehérvár (Isztoli Belgrád) példája, amely 1543. szeptember 3-án esett el, s a helyi török pénzügyi hatóság már szeptember 21-én bejegyezte az első vámfizetőt. Nyilván előmozdította a gyors intézkedést, hogy Székesfehérvár a magyar időkben is forgalmas vámállomás volt: egyike azoknak a harmincadhivataloknak, amelyek nem a határszélen vagy annak közelében működtek, hanem az ország belsejében maradtak. Ezúttal a hódoltsági áruforgalom egyik nevezetes ágát, a posztóforgalmat veszszük szemügyre néhány török vámnapló tükrében: azokat az adatokat elemezzük, amelyeket az 1550/1551. és 1571/1572. évi budai, az 1553. és 1565/1566. évi tolnai és az 1557/1558. évi szolnoki vámnapló tár elénk különböző posztófajtákról. A budai török vámnaplók magyar fordítását, tartalmi összefoglalásukkal együtt, Fekete Lajos és Káldy-Nagy Gyula tette közzé még 1962-ben, a bécsi Österreichische Nationalbibliothek- ÖNB) — a korábbi Kaiserlich-königliche Hofbibliothek (ÖHB) — kézirattárában őrzött és Gustav Flügel által a múlt század derekán katalogizált Fekete Lajos-Káldy-Nagy Gyula: Budai török számadáskönyvek 1550-1580. Bp. 1962. 5-6., 555., 558. és 594-603. Hegyi Klára: Török berendezkedés Magyarországon. Bp. 1995. 7-8., 46., 178-179. és 204. 2 Velics Antal-Kammerer Ernő: Magyarországi török kincstári defterek. Bp. 1886-1890. I. 10. és II. 15. 3 Az 1498.29. törvénycikk három olyan harmincadhelyet ismert el, amely az ország belsejében működött: a budait, a fehérvárit és a patajit — azzal a kikötéssel, hogy ha a király visszaváltja jelenlegi zálogbirtokosuktól, a nádortól, ezeket is meg kell szüntetni. Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár. 1000-1526. évi törvénycikkek. Szerk. Márkus Dezső. Bp. 1899. 610-611. — Megszüntetésükre azonban nem került sor. vö. i. m. 706-707. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle (MMGSz) 4(1899) 147. TÖRTÉNELMI SZEMLE XXXIX (1997)1:1-19