Történelmi szemle, 2001 (43. évfolyam)

1-2. szám - ENGEL PÁL EMLÉKÉRE - Zsoldos Attila: Engel Pál (1938-2001)

2 ZSOLDOS ATTILA világviszonylatban is egyedül álló vállalkozás. Ennek elkészítéséhez az átlagos középkorász képzettség már elégtelennek bizonyult, megtanult tehát török ira­tokat olvasni, hogy a 16. századi oszmán összeírások anyagát is hasznosíthassa az ország településszerkezetének rekonstruálásakor. Engel az egyetemen bizantinológusnak készült, s bár érdeklődése utóbb a magyar középkor története felé fordult, mindvégig különös figyelmet szentelt a középkori Magyar Királyságot a Balkán népeihez és országaihoz fűző kapcsola­toknak. E témával kapcsolatos munkái meggyőzően tanúskodnak arról, hogy Engel - a forrásoknak a szakma szigorú szabályait követő elemzésén alapuló -történetírói felfogásában a legcsekélyebb szerephez sem jutott a „nemzeti múlt" megszépítésére törekvő elfogultság vagy részrehajlás. A részletekben elmélyülő tudóst a magyar és a nemzetközi közvélemény el­sősorban azon művei alapján ismerhette meg, amelyek a szakmainál jóval széle­sebb olvasóközönség számára készültek. A magyar történelem 1440-ig terjedő korszakának európai horizontba illesztett összefoglalását adó könyve, a Magya­rok Európában sorozat első kötete (Beilleszkedés Európába­, 1990.) több kiadást ért meg: a siker záloga a tényeket és összefüggéseket mesterien elegyítő munka közérthető és elegáns stílusa volt. Halála előtt néhány hónappal jelent meg Ang­liában az egész magyar középkor történetét a legújabb kutatási eredmények tük­rében bemutató kötete (The Realm of St Stephen. A History of Medieval Hungary 895-1526., 2001.), amely egyfajta kultúrmissziót is teljesít, hiszen hasonló munka valamely világnyelven legutóbb az 1940-es évek elején látott napvilágot. A Történelmi Szemle egyike volt azoknak a szakmai fórumoknak, amelyeket Engel Pál rendszeresen megtisztelt írásaival. Olyan tanulmányai jelentek meg folyóiratunk hasábjain, mint El honor (1981), amely alapvetően átformálta mind­azt, amit a magyar Anjouk kormányzati rendszeréről addig tudni véltünk, a konkrét eredményei mellett módszertani szempontból is kiemelkedő jelentősé­gű. Drávántúl középkori topográfiája (1997) vagy éppen a középkori magyar bir­tokjog számos jelenségét új megvilágításba helyező Nagy Lajos ismeretlen ado­mányreformja (1997). Engel Pál munkássága, ez már ma is bizton állítható, nehezen túlbecsülhető mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a magyar középkorkutatás - kiváltképp az általa intenzíven művelt politika- és társadalomtörténeti területeken - az 1980-as évektől kezdve fokozatosan új erőre kapott. Abban, hogy ez így történt, a szűkebb értelemben vett történetírói tevékenysége mellett jelentős szerephez jutott az az önzetlen támogatás és segítség is, amit Engel fiatalabb kollégáinak vagy éppen a tehetséges pályakezdőknek mindenkor megadott. Tudományága fejlesztésében elért eredményei elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia előbb levelező (1995), majd rendes tagjai (2001) közé választotta. Engel halálá­val a mai magyar történetírás egyik legkitűnőbb alakja távozott el. Zsoldos Attila

Next