Történelmi szemle, 2011 (53. évfolyam)
1. szám - TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: II. András Aranybullája
2 ZSOLDOS ATTILA királyi tanács kulcspozícióiba, élükön Csanád nembéli Vejte fia Tódorral, az új nádorral, akik kiadatták II. Andrással az Aranybullát, mely ennek megfelelően tükrözi a mozgalom fő követeléseit: az általános sérelmek orvoslásán túlmenően egyfelől a király addig követett politikájával szemben fogalmaz meg rendelkezéseket, másfelől pedig a királyi szerviensek jogait foglalja írásba. Nem sokkal a törvény megszületését követően azonban az Aranybulla kiadását elérők megbuktak, s újra az előkelők Barc fia Miklós által vezetett csoportjának tagjai kerültek a főbb méltóságokba. Az Aranybulla kiadását kikényszerítők azonban nem nyugodtak bele az események ilyetén fordulatába, hanem a királyi szerviensek és a várispánsági népek támogatásával újabb mozgalmat robbantottak ki, s II. András ismét kénytelen volt meghátrálni. A viharos politikai helyzetet végül az uralkodó oly módon csendesítette le, hogy, átszervezve a királyi tanácsot, a legjelentősebb méltóságokat olyan előkelőknek juttatta - élükön Kán nembéli Gyulával, az 1222. év immár negyedik nádorával -, akik a korábbi politikai küzdelmekben nem vettek részt, vagy legalábbis főszerepet nem játszottak. A fentiek szerint összefoglalható jelen ismereteink megalapozói Karácsonyi János és Erdélyi László voltak. Karácsonyi eredményeik 1222 politikatörténeti fejleményeit illetően számítanak ma is irányadóknak. A rendelkezésére álló forrásanyag meglehetősen szegényes volt: ezek közül első helyen maga az Aranybulla érdemel említést, melynek egyidejűleg kiállított hét eredeti példánya közül egy sem maradt ránk, szövegét azonban fenntartotta egy 1318 körül készített másolat, valamint I. (Nagy) Lajos király 1351. évi törvénye, illetve annak átírásai. További támpontokat kínáltak az események rekonstrukciójához az 1222-ből fennmaradt királyi oklevelek, valamint III. Honorius pápa magyarországi ügyekkel kapcsolatos iratai, közülük is kiváltképp az az 1222. december 15-én kelt, az egri püspökhöz, valamint az egresi és a szentgotthárdi apáthoz intézett levele, melyben Karácsonyi - nem elsőként a magyar történetírók közül - az Aranybulla kiadását kikényszerítő mozgalomra vonatkozó közvetlen utalást vélt felfedezni. Erdélyi legfőbb hozzájárulása az Aranybullával kapcsolatosan felmerülő kérdések tisztázásához az volt, hogy - szakítva azzal a korábbi felfogással, mely 2 Uo. 3-30. 3 Magyar Országos Levéltár (Budapest, MOL), Diplomatikai Fényképgyűjtemény (PDF) 248 769., vö. Knauz Nándor: Aranybulla. Magyar Történelmi Tár 10. (1861) 205-218.; Torma Károly: Adalék az esztergomi Aranybulla-másolat provenientiájához. Századok 19. (1885) 349-352.; Kumorovitz L. Bernát: Fejér György „felfedezi” az Aranybulla „eredeti” példányát. Magyar Könyvszemle 84. (1968) 65-70. 4 Érszegi Géza: Az Aranybulla (A hétszázötvenedik évfordulóján). Fejér megyei történeti évkönyv 6. (1972) 5-13. ( Aranybulla). Decreta Regni Hungáriáé 1301-1457. Collectionem manuscriptam Francisci Döry additamentis auxerunt, commentariis notisque illustraverunt Georgius Bónis-Vera Bácskai. Akadémiai, Bp., 1976. (Publicationes Archivi Nationalis Hungarici II., Fontes 11.) (PDRH 1301-1457.) 124-140. 5 Vö. pl. Knauz Nándor: II. Endre szabadságlevelei. Eggenberger, Pest, 1869. (Értekezések a történeti tudományok köréből 1/10.) 17., 2. sz.