Történelmi szemle, 2012 (54. évfolyam)
1. szám - TANULMÁNYOK - Skorna Renáta: A bécsi lerakat Magyarországra vezető kiskapui
SKORKA RENÁTA talmazó oklevelét,14 vagyis a bécsiek ugyanazon feltételek mentén képzelték el magyarországi tevékenységüket, mint amelyek a németek számára adottak voltak. 1281-ben a német tartományokba visszatérő I. Rudolf római király Ausztria területét elhagyva a hercegséget helytartóként idősebb fia, Albert gondjaira bízta. Az ifjú Habsburg, aki kormányzása alatt sohasem ápolt különösebben jó kapcsolatot Bécs városával,15 július 24-én önálló oklevélben rendelkezett a bécsi lerakatról.16 Az okmányból kiderül, hogy a herceg és a tartományurakat tömörítő tanács egymással egyetértésben elhatározták, hogy Bécsben, a birodalom ausztriai fővárosában (in des riches hauptstat in Österrich) lerakatot hoznak létre. A bécsi tanács azonban előállt kiváltságlevelével, melynek egyik artikulusából kiderült, hogy Bécsben már működik egy lerakat, mégpedig olyan feltételekkel, hogy „semmilyen svábföldi, regensburgi, passaui, vagy bármely más földről származónak nem megengedett, hogy árujával Magyarországra menjen, hanem a törvényes országúton vigye áruját Bécsbe, s ott rakodja le valamennyi portékáját, s aki ez ellen tesz, fizessen a városnak bírságul 2 font aranyat. Továbbá egyetlen idegen kereskedő sem tartózkodhat Bécs városában árujával két hónapnál tovább, s portékáját senkinek, csakis bécsi polgárnak adhatja el, nem vásárolhat sem aranyat, sem ezüstöt, s ha arany vagy ezüst lenne nála, azt a kamarának el kell adnia.”17 Az 1281. évi oklevél egyik jelentősége abban áll, hogy először használja a már ismert szabályozásra a „lerakat” (underleg) kifejezést. 1221 óta ugyanis mindig csak az előírások megerősítésével vagy módosításával találkozunk, 1281-ben azonban az a szerencsés fordulat következett be, hogy megnevezik, méghozzá „lerakat” néven azt az intézményt, melyhez a rendelkezések kötődnek, ami egyszersmind azt is jelenti, hogy I. Albert oklevelében lényegében megkapjuk a bécsi lerakat jogi definícióját. Az 1281. évi oklevél igazi fontosságát azonban az adja, hogy megváltoztatta a bécsi lerakat addigi működését (wandlunge dirre underleg). Miután ugyanis bizonyosságot nyert, hogy Bécsben már van lerakat, a külföldi kereskedőkre vonatkozó rendszabályokat a herceg és a tartományi előkelők tanácsa túlságosan szigorúnak vélték (zeswer ducht), ezért könnyítettek a bécsi lerakaton (die 14 CD V/2. 549. 15 I. Albert politikájával szemben Ausztria területén elsőként Bécsben tört ki széles társadalmi bázison nyugvó nyílt ellenállás 1287-ben. Ld. Alois Niederstätter: Die Herrschaft Österreich. Fürst und Land im Spätmittelalter. In: Österreichische Geschichte 1278-1411. Hrsg. Herwig Wolfram. Ueberreuter, Wien, 2001. 97-98. 16 Tomaschek: Wien I. 64-66. 17 „ez enschol deheinem menschen urlaublich sein von Swaben, noch von Regenspurch, noch von Pazzau noch von andern landen ze varén mit sinem choufschatz hinz Ungern; sie schuln mit ir choufschatz varén die rehten lantstrazze gan Wienne und schulen do ir choufschatz allen niderlegen; swer doengegen täet, der sol der stat ze Wienne ze puoz geben zwai phunt goldes [...] Ez sehol ouch dehein vromder choufman ze Wienen lenger beliben mit sinem choufschatz denne zwen manen und sehol sinen choufschatz niement verchoufen, denne einem purger ze Wienen. Er enschol ouch niht choufen golt noch silber; hat er golt oder silber, daz sehol er verchoufen ze unser chanter.” - Tomaschek: Wien I. 65.