Történelmi szemle, 2014 (56. évfolyam)

1. szám - TANULMÁNYOK - Szilágyi Magdolna: Római utak a középkori Dunántúlon. Az uta nevei és szerepük a középkori térszervezésben

2 SZILÁGYI MAGDOLNA A római utak középkori nevei A középkori oklevelekben előforduló római utak kérdését elsőként Glaser Lajos vizsgálta összefoglalóan.­ Az általa római utakra vonatkoztatott elnevezések közül (■öttevényút, kövesút, királyuta, via levata és via murata) a későbbi kutatás alapján csupán az öttevény bizonyult minden esetben római eredetűnek.­ A többi kifejezés éppúgy jelenthetett római, mint a középkorban épült utat. Az alábbiakban a római kori útmaradványok főbb tulajdonságait (anyag, töltés, út menti kőemlékek) tekin­tem át röviden a középkori elnevezések tükrében. a) Az utak anyaga A pannoniai útmaradványok középkori megfigyeléséről tanúskodnak a határjáró oklevelekben gyakran előforduló öttevény és kövesút elnevezések. Az öttevény (k­önt) az „öntés” szó régi alakja.­ A köznyelven így nevezett utakat nagy útként (via magna),­ közútként (publica strata)? régi útként (antiqua via)? illetve épített útként (via parata, via fundata)is értelmezik a 13—14. századi források. Néhány kora újkori térkép pedig már egyértelműen római útként tünteti fel őket." Glaser Lajos fent említett tanulmánya kapcsán hosszas nyelvészeti vita bontakozott ki a Danube: Pannonia from the fourth to the tenth century AD. Oxford Journal of Archaeology 11. (1992) 3. sz. 317-339.; Tivadar Vida: Late Roman territorial organization and the settlement of the barbarian gentes in Pannonia. Hortus Artium Medievalium 13. (2007) 2. sz. 319-331. 4 Glaser Lajos: A római utak nevei középkori okleveleinkben. Magyar Nyelv 27. (1931) 317-319. 5 Tóth Endre: Kötteven seu via antiqua Romanorum. Magyar Nyelv 73. (1977) 197. 6 Juhász Jenő: Az önt ige családjához. Magyar Nyelv 31. (1935) 148-151. ; 1254: „ad magnam viam Ittewen, que ducit ad Warosd” (Varasd, Varasd m.) - Árpád-kori új ok­mánytár. I—XII. Szerk. Wenzel Gusztáv. MTA, Pest-Bp., 1860-1873. (MÁVO) XI. 404.; 1265: „ad magnam viam, que wigariter Ehttewen dicitur” (Irsa, Zala m.) - Hazai okmánytár. I—VIII. Szerk. Ipolyi Arnold et al. Győr-Bp., 1865-1891. (W­HO) VI. 131., 1329. „[ad] magnam viam regni, que Utteuim vocatur” (Porpác, Vas m.) - Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete der Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg. I-V. Hrsg. Hans Wagner-Irmtraut Lindeck-Pozza. Böhlau, Wien-Graz-Köln, 1955-1999. (=­UB) IV. 45.; 1329: „ad viam magnam Ethenerith vocatam” (Vámosmézadó, Vas m.) - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (Budapest; = MNL-OL). Diplomatikai Levéltár (= DL) 42 068. ; 1364: „ad quondam publicam stratam wulgo vtteuen vocatam” (Porpác és Vát környékén, Vas m.)-DL41 607. 9 1225: „ad antiquam viam, que vulgo dicitur utwengut” (Borsmonostor, Sopron m.) - UB I. 105.; 1237: „per quandam antiquam viam que dicitur eetheven” (Enyed és Peresznye környékén, Sop­ron m.)-UB I. 173. 10 1210: „via que dicitur parata, que vulgo vocatur etteuen” (Kimle, Moson m.) - UB I. 60.; 1371: „ad unam magnam viam fundatam Vttonyn vocatam” (Varasd, Varasd m.) - Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae ac Slavoniae. XIV. Coll. Tadija Smiciklas-Marko Kostrencic. JAZU, Zagreb, 1916. 352. 11 1797: „Ötevényi Ut a’melly a régi rómaiak által készíttetett” (Csényétől északra, Vas m.) - Vas Megyei Levéltár (Szombathely, = VaML), Térképtár (=­T) 33.; 1840 körül: „Köttevén seu antiqua Via Romanorum” (Kemenesszentpéter, Vas m.) — VaML T 6. és VaML T 463.

Next