Történeti Lapok, 1874. április -1875. március (1. évfolyam, 1-52. szám)
1874-07-05 / 14. szám
218 TÖRTÉNETI LAPOK. camarai udvarbiró Podov .. . tzi urnak a Hóra fia, melyben lovának és csákójának visszaadását kívánja, különben ha vissza nem adnák rútul fenyegetőzik, a ki is mostan lupjai Százé nevű helyben Popa Simion házánál vagyon, az apja pedig Kloskával a felzendült falukban most itt majd amott hallottak lenni, a camara a ki Horát elevenen elfogná 2000 Rfr. jutalmat ígért, a ki pedig halva elhozhatja 1000 Rfrint, a ki fiát kézben adja elevenen 100 arany, a ki pedig halva 50 arany, de még eddig senki nem találkozott, hogy seregekkel járó két compheust kézre keríthesse, miért zendült fel a nép elsőbben is azt még ki nem tanulhattam, hanem oly rettenetes sokaságra, a prédának kívánsága gyűjtötte őket össze, ezen tumultuans seregek az Uraságok felprédálásával fegyverekkel megrakottanak, öveikben pistolyok, némelyiknek két pár is, nyakokban flinta, kezében vagyon láncsa, a militia színtől ugyan irtóznak, de elhitették a sokassággal a corpheusok, hogy semmiképen katonákat nem adnak, mert felséges Császárunk akaratja ez, a mit ők cselekesznek, az itten és Abrudbányán levő magyarságot ellenek küldeni már mostan nem lehet, mert az itten valók fegyvertelenek, az abrudbányaiaktól pedig, fegyvereket, lovakat, köntösiket mind elvették. Sok nagyérdemű emberek rongyos nadrágban, rosz csiszmában vadnak; a mint Bardocz Uramnak beszéltették a tolvajok, szándékjok vagyon Thordáig és onnan a mezőségi Uraságokra menni és onnan által a Maroson egészen a Maros Portusáig, egyéb czéljuk nincsen a prédálásnál. Azt mondják, hogy a magyarságot eltörlik, a tiszteket pedig megölik. 10-a psentis, az itten való magyarsággal , a Magyar-Igenből elszakadott tolvajok közül legelsőbbször hetet elfogattam volt, kiket Richard kapitány úr examinálván, megvallottak, hogy ők magyar nemzetnek eltörlésére sereglettenek egyben, kiket megvisitálván, egynél közülök mind ij húszasokat tanáltam, 580 forintokat, egynél találtam három Kfzt., másnál asztali török órát, s egy lovat, mely abrudbányai Nagy József uramé volt, és noha ezen tolvajokat én fogattam el, mindazonáltal Richárd kapitány nemcsak szabadon bocsátotta, hanem a megnevezett prédát is vissza adta; quibus in reliquis, penes humillimam mei Commendationem persever. Spectabilis Domini Ord. Comitis Zalathna 17-a Novbr. A. 1784. hum. servus Effraimus Egyedi Studicum. P. S. A gornyikokkal is fogattunk és a katonák is fogtanak mintegy 50-ig valót, a kiket is 25 pálczával megveretvén Richárd kapitány ur elbocsátotta, most már a hegyekről nevezik, hogy elbocsátották, ezen kívül még 52 körösi és itten a körül való falukból való tolvajokat fogván el, 50 Károlyvárra küldött a kapitány, kettő itten vagyon, mivel egyiknek a karja el vagyon vágva, a másik pedig Pagnellall (igy!) által van szúrva, minekutánna ezen relatiomat végeztem volna, a topánfalvi czigány oda való lakos referáld, hogy Hóra négy nyársakat készíttetett, és hegyeit megvasaltatván 4 emberrel maga után hordoztatja, mindenütt az hol jár, publicálván közöttök, hogy a kik parancsolatjának nem annuálnak, azon nyársakban huzatja őket. Azt is alázatosan jelentem, hogy az itten való commendans kapitány úr a katonákkal a hegyeken patralérozott, holott a tolvajság a falukban vonta magát, a kinek háza vagyon, a maga házához, az idegenek pedig Horát kisérik. Az Abrudbányai Oláhok általi történt kegyetlemn elpusztulása, felöl való bizonyos Relatio. Ezen folyó esztendőben 1784.-a novembris jőve ezen hir Abrudbányára, hogy egy Hóra nevű oláh vezérsége alatt igen teméntelen nép a Köröst a nemességet öli, a mely hir más nap megerősödék, hogy Mihelyemben Csiszár László Urat hét gyermekeivel tulajdon maga jobbágyai megölték az Hóra indulásából. 5-t a novembris egész nap a város körül, nevezetesen a Csernyiczán az oláhok csoportoznak, de nem lévén elégséges számmal, az nap be nem ülnek, hanem felmennek Topánfalvára, ottan a magyarokat pusztítják, magokat otthon nem tanulván, vagyonokat házakból kihordják és elrontják, másnap.