Történeti Lapok, 1875. április - 1875. december (2. évfolyam, 1-39. szám)
1875-05-23 / 8. szám
TÖRTÉNETI LAPOK. 947 Külczim: Az tekintetes és nagyságos Felső-Vadászi Rákóczi Györgynek, nekem szerelmes uramnak adassák. Jegyzet. Az egész levél, még az aláírás is, Rákóczy titkárának írása. (Eredetije a m. k. kam. levéltárban.) 1620. Novemb. 1. VII. Kegyelmednek mint szerelmes uramnak ajánlom szolgálatomat stb. Az miata az Úr Isten ő szent fölsége kegyelmedet innét tőlünk felvitte, négy rendbéli levelit kegyelmednek vettem, melyekben is kegyelmed jó egésségét megértettem, az kinek szivem szerint örültem. Az utolsó levelében írja kegyelmed, hogy semmi újságot nem küldhet, mivel ott most minden szűk volna, de soha kegyelmed énnekem kedvesebb újságot nem küldhet jó egésségénél, mint mikor jó egésségben értem kegyelmedet lenni. Hála az Úr Istennek, mi is itt tűrhető egésségben vagyunk, melyet kegyelmed felől is szivem szerint kívánok hallani. Hogy pedig azon panaszkodik kegyelmed édesem, hogy én kegyelmedről elfeledkeztem volna, és kegyelmednek semmit sem írnék; ezt kegyelmed ne nekem, hanem az levélhordóknak késedelmes voltoknak tulajdonítsa, mert mindenkor, valamikor innét felmentek, s az alkalmatosság hozta, kegyelmednek írtam, de ha késedelmesek voltak az felmenésben, azt nekik tulajdoníthatjuk. Kegyelmed én nálam édesem nincs elfelejtve, hanem kegyelmedet szüntelen elmémben viselem. Az újhelyi ispitályban való szegényeket pedig mi illeti, én azokról gondot viseltetek, s gondom is lészen reájok, s hozza az Ur Isten ő szent felsége hamar idén jó egésségben meg is kegyelmedet s láthassam jó egésségben kegyelmedet. Datum in Sárospatak 1. Die Novembris Anno 1620. Kegyelmednek az mig él mint szerelmes atyjafia szolgál Lorántffy Zsuzsánna. Külczim. Az tekintetes és nagyságos fölső-vadászi Rákóczy Györgynek etc. nekem szerelmes uramnak adassék. Pozsony. (Eredetije a m. k. kom. levéltárban.) 1645. die 28. Febr. VIII. Szolgálatomat ajánlom kegyelmednek édes szerelmes szivem uram. Isteniül kivonok stb. Édes szivem én az sok rettegő szivem félelmét elunva, édeském, hogy hirt nem hallhatok kegyelmed felől, az mikor hallok, újabb busulás(ean) vagyok édes kigyelmedért; még eddig az gyermek, hála Istennek, békével vagyon, magam bizony igen beteges vagyok, mivelhogy semmit is nem ehetem, az mit én kivánok, nem tehetem mindenkor szerét; édes lelkem, bizon enynyi kevés üdőre ugyan feletébb nagy vagyok, édes szivem, az én istenem talám az én sütő könnyem hullásával való keserves imádságomat hallgatón meg, az mint maga m) kértem, hogy csak adjon Isten, bátor kettő legyen; úgy vesz(e»»), édes szivem eszemben, hogy nem egy leszen, de az mind hát Isten szent akaratja legyen áldott. Édes szivem, én irigyemednek még két levelénél többet nem láttam, édes szivem, ne gond(o/)k(od/é)k mi felőlünk, mert itt mirigygyel nem halnak, meg ott kinn is megszűnt régen, akkor is nem holtanak az mi jószágunkban, mikor én Tason voltam; édes szivem, csak az himlő hagymás betse vagyon itt, az mi jószágunkban; édes szivem, az az szamosszegi jószág még kezemben, de újabb contra(c)tus(!) végeztünk, mert nem volt mihez ragaszkodja(m), nem vet pororogat (sic) az ki valamennyit mégis használ(i) van (volna), noh(a) bizony igen becsületet vitt Kállai György uram, Tordai uram végben, édes szivem, Újhelyi uram is igen becsület(esen) viselte magát; ma küldtem Tamást újabban urunkhoz, ha ő nagysága valami kegyelmességet mut(at)na hozzánk, még eddig nem volt, immár Tamásnak második uta ez oda fel. Édes szivem, elhittem, hogy most is csak hiában való fár(ad)tság költségünk leszen; mostan szent Gergely páp(a) napja, az napon Lónyai István sem az pénzt nem akart letenni, hanem hatalmas akarja bírni, akkor is megmondom irigyemednek, hogy nem kell felosztani, mert nem lészen jó, édes szívem, ez Peti Lónyai István uram szagára lett, kezemben kerüle, megfogtam itt nálam Gör