Történeti Lapok, 1875. április - 1875. december (2. évfolyam, 1-39. szám)
1875-04-04 / 1. szám
TÖRTÉNETI LAPOK. 836 szánja kegyelmedet bölcs tanácsával éltetni és utasítani, miként kezdje s hogy forgassa a szegény rabok dolgát. így aztán, akárki mint tartja, lehetetlennek ítéljük, hogy az ő Excellentiája szive ezen meg ne esett volna. 6- r6. Hivassa Tarczali és Szilágyi agens ő kegyelmeket és az impetrálandó manuductio szerint formáltasson celeriter libellusokat, és promoveálja maga, jól observálván miről kellessék instálni, simplex avagy cautio mellett való elbocsáttatásokról-e vagy más formán? 7mo. Agens uraiméknak mondja meg, hogy ő kegyelmek mindenekben egyetértsenek, egy utón járjanak és osztán a beadott libellusokra a választ suis locis sollicitálják s kegyelmednek fideliter tegyék hirré, a mi szükséges lészen. Hogyha pedig csak múlólag, egyenetlenül és nem sema látnak ő kegyelmek a dologhoz, reá kénytelenitnek e kegyelmek, hogy nálok nélkül el kell lennünk s fogadni kell más ágenst. 8- ro. Miképpen indul meg a dolog és mint foly, bennünket de casu in casum tudósítani el ne mulassa, mentői jobb móddal gondolja, assecurálván méltóságos Cancellarius ő Excellentiáját, hogy fávoláért, igazságos assistentiájáért s patrociniumáért mindnyájan, a kiknek dolgok fenn forog, pedig nevezetes gratituciónkat contestálni semmiképpen el nem mulatjuk. 90 Mivel pedig ezen rabok közé számláltatik a mi szegény öreg Superintendensünk Szigethi István és engedi uj professor Borosnyai Sigmond ő kegyelmek, promoveáltassék ezeknek is ügyök egyszersmind, mi nem gondolhatjuk oly gravis vétkeket, hogy a mi clerusunk censurája által correctioja ne lehetne; Isten nevében esik, ha a M. Cancellarius ő Excellentiája bene faciet cum illis fere mendicis, 10- mo. Ha szükségesnek látszanék, demonstrálni s deducálni kell, minémű képtelen dolog legyen úgy vélekedni, hogy a szegény reformátusok in concreto avagy csak hunyaritást tettek volna, avagy kívánnának tenni örökös uraknak adott hitek ellen, és ezen szertelen gyalázat alól való felszabadításunkat munkálkodni kell masculos aperte. Coeteris dexteritati Commissis, segélje az ur Isten kegyelmedet, és a király szivét hajtsa könyörületességre, instantiánknak Felséges tekinteti elől kegyelmes válaszszal való kibocsáttatására, s kegyelmedet is vezérelje s hozza vissza közönséges és egyen egyen való vigasztalásunkra, hová hamarább szent fiáért Jézusunkért, Amen. Szeben. 2.. Junij 1738. Gr. Bethlen Ádám m. p. B. Bánffi Sigmond m. p. B. Naláczi József m. p. (Folytatása következik.) OKMÁNYOK ÉS LEVELEK az 1613-ik év történetéhez. Közli: Szilágyi Sándor. 1613. oct. 10. XVIII. Mivelhogy engemet nagyságod küldött vala vigyázni és hírek értekezni az tatárok felől, találkozám Prépostvári Sigmond uramhoz ő nagyságához, ki éntülem hit alatt ezeket izené nagyságodnak és vicekapitány uramnak . Nagy gondolkodással és főtöréssel vettem erre magamat, úgymond, hogy el ne titkoljam magamban az mit értek hazánknak előttünk való romlásában és úgy irtam vala vicekapitán uramnak, sógoromnak, Perneszy Gábrielnek, hogy egy vagy két órára kijünne ide hozzám, bélteki házamhoz, hogy ez nagy előttünk való veszedelmet, kit bizonyosan értek, ő kegyelmének megbeszéljem; de minthogy isten kegyelmedet ide hozta és tudom azt, minemű köteles szolgája legyen császár urunknak ő felségének kegyelmed, ezt akartam főkapitány uramnak hírével adni. Noha éntőlem az erdélyi fejedelem ő felsége, hitem szerént mondom azt, hogy titkolta, noha tanácsa voltam, és soha énvelem ő felsége, az én kegyelmes istenemmel bizonyítom, nem közlötte ebbéli akaratját, ha közlötte volna, talán nem is izenném, hites lévén neki; de még úgyis, nem tudom, mint szenvedhette volna lelkem es méreti hazámnak ilyen rettenetes veszedelmét, holott engemez ő felsége arra esketett vala, hogy Erdélynek és ő felségének igaz leszek, s ha ér