Újhegyi Béla: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig 1. A-H - Történeti, nép- és földrajzi könyvtár 52. (Temesvár, 1892)
Előszó
ELŐSZÓ. A jelen művet én ajánlottam a nagyérdemű kiadónak kiadásra. Meggyőződésem szerint alig van a hazai historikusnak könyvre nagyobb szüksége mint a jelenre. E kérdéssel történetíróink tényleg legkevesebbet foglalkoztak, ami a régibb korra nézve, mikor az egyes családok levéltárai még zár alatt voltak, nem is érthetetlen. Utóbb, mikor számos levéltár megnyílt, az adatokat tartalmazó oklevelek ugyan nagyon felszaporodtak, de ám azért annak daczára sem mondható, hogy a szakmivelés ezen ága valami nagy lendületet vett volna. Adatok lettek volna immár, de a kedv azok feldolgozására mégis nem igen gyarapodott. Ennek oka nyilván a tárgy nehézségében keresendő, mert a hazai történetmivelés egyik terén sem csúszhatunk el oly könnyen, mint épen ezen s sokszor egy-egy családtagnak ismeretlensége lehetetlenné teszi a leszármazás bizonyítását. Nagy nyereségnek tartom azért, hogy e nehéz tárgy feldolgozására egy oly férfiú vállalkozott, ki e térre vágó munkálkodásával már évek előtt magára vonta a szakközönség figyelmét. Wertner Mór kétségtelenül egyike legképesítettgenealógusainknak, ki biztos szemmel ismeri fel az egyes nemzetségek és családok összetartozását, mely képességéről és az itt előttünk fekvő munka is fényes tanúbizonyságot tesz. E mű a historikus kezében nélkülözhetetlen lesz, mert őt egyrészt hoszszas s fáradságos"kutatás"alól fogja felmenteni, másrészt meg biztosan tájékoztatni ama téren, hol az egyes családok összekeveredéséből zavar támad. Midőn tehát a nagyérdemű kiadó e művet ezennel a nagy közönségnek átadja, egy újabb babért fűz azokhoz, melyekkel már is szép koszorút fűzött össze a maga számára. Pozsony, 1891. augusztus 17. Ortvay Tivadar, kir. jogakad. tanár, a M. Tud. Akad. tagja.