Törvényhozók Lapja, 1938 (7. évfolyam, 5-24. szám)
1938-03-01 / 5-6. szám
iddig valójában a hatalom birtokosaivá vált, feloszlatott minden régi, szabad munikásszervezetet, így a már félszázad óta eredményesen működő, nemzeti alapon álló keresztényszocialista szabadszervezetet is. Ezáltal megszűnt a régi szervezetek minden politikai és gazdasági befolyása. Amit a német munkásság sok milliónyi tábora öt-hat évtizeden át — nehéz küzdelmek árán — megteremtett — milliónyi tőke és sok-sokszáz munkásotthon — a legképtelenebb vádak és jogi fallumok árán az új »DeutscheArbeitsfront« (német munkásfront) tulajdonába, jutott. A német munkásfrontot szerintem csak azért alakították, hogy a szervezéshez hozzászokott német munkást, valamilyen szervezetfélével félrevezessék. Ez a totalitás elvén álló munkásszervezet nem érdektestületi szervezet. A tagoknak lenne önrendelkezési joga nincs, a szervezet vezetőit a tagok nem választhatják, hanem mások nevezik ki. Ezt az is bizonyítja, hogy a nemzeti szocialista uralom megszüntette a régi kollektív bér- és munkásszerződéseket és helyette újak nem létesültek. A dolgozók írásos és szerződéses jogaiktól megfosztottan alkalmi eredmények biztosítására vannak ráutalva, hogy ez mily nehézségekbe ütközik, azt az a tény igazolja, hogy a »német munkásfront« általános béremelési akcióját az elmúlt évben a legmagasabb helyről leintették. Maga Göbbels, a német propagandaminiszter, 1937 május 28-án Berlinben az egybehívott kerületi vezérekkel közölte, hogy »a vezetők a jövőben tartózkodjanak minden gazdasági természetű beavatkozástól és minden gazdasági konfliktustól maradjanak távol«. Ezeknek a gyakori gazdasági konfliktusoknak," — amelyek gyakran vad sztrájkba törnek ki — van komoly alapjuk. Ezt bizonyítja a hivatalos Berlini Konjunktúrakutató Intézet jelentése, mely szerint 1936 és 1937 év tavasza között a fogyasztási és élelmezési cikkek árai a következő arányokban emelkedtek: borsó 52, bab 51, burgonya, 22, szirjúhús 40, sertéshús 11, tej 7, vaj 35, margarin 44, tojás 31, felsőruha 24 és a cipő 8 százalékkal. A kenyérsütéshez szánt búzaliszthez két százalék kukoricalisztet kell keverni. Azonban, hogy mindez nem egyformán sújtja a párt tagjait, arra szolgáljon két újságkivonat, amely egy napon, 1937 december 1-én jelent meg. Az »Arbeitertum«, a Német Munkásfront lapja írja: »Sokszor hiányozni fog a disznóhús. Nem baj, mert akkor egyetek halat, vagy főzeléket. Sokszor hiányozni fog a zsiradék, akkor egyetek marmeládét (lekvárt), vagy kvarkot, ez éppen olyan jó, sőt még egészségesebb.« A »Nieuwe Rotterdamsehe Courant« berlini tudósítója viszont azt írja: »Pénzért Németországban mindent meg lehet kapni. Néptársak részére, akik a csempészárukat meg tudják fizetni , gondoskodva van.« Mintha előttünk , magyarok előtt, ez a rendszer már szomorú időkből ismerős volna. Ez volna most az új szellemű Harmadik Birodalom? 1929-ben — tehát a demokratikus Németországban a foglalkoztatott munkások 37.8százaléka megkereste a heti 36 márkát .Ezzel szemben 1936-ban -saját bevallásuk szerint —csak 26,5százaléka jutott ezen keresethez. Volt tehát szociális értéke a szakszervezetek által irányított szociálpolitikának, mert az munkásvédő volt. A birodalmi statisztikai hivatal kimutatása bizonyára magán viseli, a szépítőeszközök egy-két tollvonását és ezért valószínűbbek, azok az adatok, amelyek szerint a német munkásságnak csak 20 százaléka keres a létminimum felett, 30 százaléka eléri a létminimumot, és 50 százaléka pedig a létminimumon alul tengődik.Mindezekben a kimutatásokban nem szerepel a föld- és a mezőgazdasági munkásság, amely köztudomásúan mélyen a létminimum aluli bérekkel kénytelen dolgozni. Részére a Harmadik Birodalom" vezetői a jogfosztáson kívül semmit sem hoztak. Ha a német reálbéreket összehasonlítjuk a három legnagyobb ipari állam reálbéreivel, a következő képet látjuk: Ezen számok mintha így beszélnének a nemzeti szocialista horogkeresztes paradicsom nevében: »Többet dolgozni és többet termelni, kevesebbet keresni és drágán élni«. Nagy sikerként könyveli el az új német irányzat a munkanélküliség letörését. Papíron kimutatják ,hogy a 8 milliónyi munkanélküli 2,5 millióm csökkent. Itt is fallumok történtek, mert elfelejtik, vagy el akarjákfelejteni, hogy a régi Beischswehr 100.000 katonája 800.000- rel emelkedett és ez a hatalmas szám módot nyújtott arra, hogy helyettük mások lépjenek a napi munka arénájába. 200.000 politikai fogoly és letartóztatott van. Közel egy millió munkás dolgozik megrövidített munkaidővel, akik nem szerepelnek a munkanélküliek statisztikájában és semmiéle segélyt nem kapnak. Azonkívül van még 500.000 egyén, akik segélyt szintén nem kapnak és a statisztikában sem szerepelnek és így mindezek folytán a német munkanélküliek száma nem 2,5, hanem 4 millió. Bár az elért eredmény így sem lekicsinylendő, tárgyilagos szempontból azt is meg kell állapítani, hogy ezt az eredményt csak a hadiiparnak százszázalékos állami támogatásával lehet elérni. Múlt évben Nürnbergben megtartott pártnapon a munkafront »vezére«, dr. Robert Jvey jelentésében dicsekedett és kiemelte, hogy a munkafront munkáslakások építését vette tervrre és eddig már 125 ezer munkáslakástépített fel, illetve kezdett el. Bár a Harmadik Birodalom sajtója »gesichschaltelt« s így szabad véleménnyilvánítás nincs, sokszor akaratán kívül közöl mégis olyan kijelentéseket, számokat, amelyek egymás mellé helyezetten súlyos betekintést engednek a birodalomba, és a rendszerbe. Német Amerika francia Angol 1929 100 100 100 100 1931 109 118 103 109 1935 99 123 119 110 Ezzel szemben a termelésindexe: Német Amerika Francia Angol 1929 100 100 100 100 1931 68.5 73 97.6 88.8 19.35 108 91.5 77.5 120.9