Törvényhozók Lapja, 1938 (7. évfolyam, 5-24. szám)

1938-03-01 / 5-6. szám

iddig valójában a hatalom birtokosaivá vált, fel­oszlatott minden régi, szabad munikásszervezetet, így a már félszázad óta eredményesen működő, nemzeti alapon álló keresztényszocialista sza­badszervezetet is. Ezáltal megszűnt a régi szer­vezetek minden p­olitikai és gazdasági befolyása. Amit a német munkásság sok milliónyi tábora öt-hat évtizeden át — nehéz küzdelmek árán —­ megteremtett — milliónyi tőke és sok-sokszáz munkásotthon — a legképtelenebb vádak és jogi fallumok árán az új »Deutsche­­Arbeitsfront« (német munkásfront) tulajdonába, jutott. A német munkásfrontot szerintem csak azért ala­kították, hogy a szervezéshez hozzászokott né­met munkást, valamilyen szervezetfélével félre­­vezes­sék. Ez a totalitás elvén álló munkásszerve­zet nem érdektestületi szervezet. A tagoknak l­enne önrendelkezési joga nincs, a szervezet ve­zetőit a tagok nem választhatják, hanem mások nevezik ki. Ezt az is bizonyítja, hogy a nemzeti szocialista uralom megszüntette a régi kollektív bér- és mun­kásszerződéseket és helyette újak nem létesültek. A dolgozók írásos és szerződéses jo­gaiktól megfosztottan alkalmi eredmények biz­tosítására vannak ráutalva, hogy ez mily nehéz­ségekbe ütközik, azt az a tény igazolja, hogy a »német munkásfront« általános béremelési ak­cióját az elmúlt évben a legmagasabb helyről le­intették. Maga Göbbels, a­ német propaganda­miniszter, 1937 május 28-án Berlinben az egybe­hívott kerületi vezérekkel közölte, hogy »a ve­zetők a jövőben tartózkodjanak minden gaz­dasági természetű beavatkozástól és minden gaz­dasági konfliktustól maradjanak távol«. Ezeknek a gyakori gazdasá­gi konfliktusoknak," — ame­lyek gyakran vad sztrájkba törnek ki — van ko­moly alapjuk. Ezt bizonyítja a hivatalos Berlini Konjunktúrakutató Intézet­­ jelentése, mely szerint 1936 és 1937 év tavasza között a fogyasz­tási és élelmezési cikkek árai a következő ará­nyokban emelkedtek: borsó 52, bab 51, burgonya, 22, szirjúhús 40, sertéshús 11, tej 7, vaj 35, mar­garin 44, tojás 31, felsőruha 24 és a cipő 8 százalékkal. A kenyérsütéshez szánt búzaliszthez két szá­zalék kukoricalisztet kell keverni. Azonban, hogy mindez nem egyformán sújtja a párt tagjait, arra szolgáljon két újságkivonat, amely egy na­pon, 1937 december 1-én­ jelent meg. Az »Arbeitertum«, a Német Munkásfront lap­ja írja: »Sokszor hiányozni fog a disznóhús. Nem baj, mert akkor egyetek halat, vagy főzeléket. Sokszor hiányozni fog a zsiradék, akkor egyetek marmeládét (lekvárt), vagy kvarkot, ez éppen olyan jó, sőt még egészségesebb.« A »Nieuwe Rotterdamsehe Courant« berlini tudósítója viszont azt írja: »Pénzért Németor­szágban mindent meg lehet kapni. Néptársak ré­szére, akik a csempészárukat meg tudják fizet­ni , gondoskodva van.« Mintha előttünk , ma­gyarok előtt, ez a rendszer már szomorú időkből ismerős volna. Ez volna most az új szellemű Har­madik Birodalom? 1929-ben — tehát a demokratikus Németor­szágban a foglalkoztatott munkások 37.8­­szá­zaléka megkereste a heti 36 márkát .Ezzel szem­ben 1936-ban -­­saját bevallásuk szerint —csak 26,5­­százaléka jutott ezen keresethez. Volt tehát szociális értéke a szakszervezetek által irányított szociálpolitikának, mert az mun­kásvédő volt. A birodalmi statisztikai hivatal ki­­mutatása bizonyára magán viseli, a szépítőesz­közök egy-két tollvoná­sát és ezért valószínűbbek, azok az adatok, amelyek szerint a német munkás­ságnak csak 20 százaléka keres a létminimum felett, 30 százaléka eléri a létminimumot, és 50 százaléka pedig a létminimumon alul tengődik.­­Mindezekben a kimutatásokban nem szerepel a föld- és a mezőgazdasági munkásság, amely köz­tudomásúan mélyen a létminimum aluli bérekkel kénytelen dolgozni. Részére a Harmadik Biroda­lom" vezetői a jogfosztáson kívül semmit sem hoztak. Ha a német r­eálbéreket összehasonlítjuk a három legnagyobb ipari állam reálbéreivel, a következő képet látjuk: Ezen számok mintha így beszélnének a nem­zeti szocialista horogkeresztes paradicsom nevé­ben: »Többet dolgozni és többet termelni, keve­sebbet keresni és drágán élni«. Nagy sikerként könyveli el az új német irányzat a munkanélküliség letörését. Papíron kimutatják ,hogy a 8 milliónyi munkanélküli 2,5 millióm csökkent. Itt is fallumok történtek, mert elfelejtik, vagy el akarják­­felejteni, hogy a régi Beischswehr 100.000 katonája 800.000- rel emelkedett és ez a hatalmas szám módot nyúj­tott arra, hogy helyettük mások lépjenek a napi munka arénájába. 200.000 politikai fogoly és letartóztatott van. Közel egy millió munkás dol­gozik megrövidített munkaidővel, akik nem sze­repelnek a munkanélküliek statisztikájában és semmiéle segélyt nem kapnak. Azonkívül van még 500.000 egyén, akik segélyt szintén nem kapnak és a statisztikában sem szerepelnek és így mindezek folytán a német munkanélküliek száma nem 2,5, hanem 4 millió. Bár az elért eredmény így sem lekicsinylendő, tárgyila­gos szempontból azt is meg kell állapítani, hogy ezt az eredményt csak a hadiiparnak százszáza­lékos állami támogatásával lehet elérni. Múlt évben Nürnbergben megtartott párt­napon a munkafront »vezére«, dr. Robert Jvey jelentésében dicsekedett és kiemelte, hogy a munkafront munkáslakások építését vette terv­rre és eddig már 125 ezer munkáslakást­­épí­tett fel, illetve kezdett el. Bá­r a Harmadik Biro­dalom sajtója »gesichschaltelt« s így szabad vé­­leménnyilvánítás nincs, sokszor ak­aratán kívül közöl mégis olyan kijelentéseket, számokat, ame­lyek egymás mellé helyezetten súlyos betekin­tést engednek a birodalomba, és a rendszerbe. Német Amerika f­rancia Angol 1929 100 100 100 100 1931 109 118 103 109 1935 99 123 119 110 Ezzel szemben a termelésindexe: Német Amerika Francia Angol 1929 100 100 100 100 1931 68.5 73 97.6 88.8 19.35 108 91.5 77.5 120.9

Next