Katolikus gimnázium, Trencsén, 1878
z viszonyai felett őrködniük kell, úgy a szellemileg és erkölcsileg művelt népnek önmaga felett is kell őrködnie, mivel az állam fenállása és jóléte a nép szellemi és erkölcsi erejétől függ. ") Valamint a római világ erkölcsi erejének világából származtak azon nagy férfiak, kik méltán csodálat tárgyai, úgy a Nérók, Tiberiusok, Domitiánok stb. a nép erkölcstelenségének, romlottságának és erőtlenségének szüleményei. Tehát az állam kötelessége alattvalóinak valódi tökéletesedéséről gondoskodni és viszont az állam tökéletesedése az egyének tökéletesedésének eredménye. Az ember célja a tökéletesedés, 2) illetőleg a tökély felé való törekvés, vagy más szóval az igaz, szép és jó szem előtt tartása, e három eszme öszszevéve teszi a tökély azon kimeríthetlen forrását, mely csak Istenben található föl, kinek képére és hasonlatosságára teremtve vagyunk. 3) Azonban az ember említett célja egyesegyedül csak vallásos nevelés által közelíthető meg és érhető el. Ha az embert művelődési és történeti szempontból akarjuk legalább némileg megismerni, nem lehet érdekesebb megfigyelni valónk mint annak vallása, az emberi műveltség mély és egyedüli kutforrása az. *) „Nagy tévedés állami rendszerek és törvénykönyvek által orvosolni akarni a földi bajokat, azalatt az emberek szenvedélyeit fék nélkül eresztve élvvágygyal érdekvadászatra ingerelni..............Erkölcsi javulás az egyedüli orvosság, erkölcsi fegyelem az egyedüli fentartó erő . . . . ha nem kell a kinyilatkoztatás világa, a bölcsészetben a kételyek tömkelegével, a jogtanban nyers erővel kell beérni s lesz majd a népek papja a csendőr, temploma a fogház .... önmagát senki sem szüli; a socialistákat is, kik előttük ültek a tanszékeken, vagy a törvényhozói padokon hozták létre. Új ösvényeket nem keresnek ők, következetesen a járt útra tódulnak.“ Így szólt az ország első főpapja a sz. István társ. f. é. márc. 20-iki közgyűlését megnyitó nagyhatású beszédében. 2) „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes.“ Máté V. 48. 8) „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra.“ Mózes I. k. I. 26. Ugyanily értelemben nyilatkoznak a római és görög bölcsek is. „Animal plenum rationis et consilii, quem vocamus hominem, praeclara quadam ratione, generatum est a supremo deo“. Cicero de leg. I. 7. 22. „Omnessi ad originem primam revocantur adiis sunt“. Senec. Epist. 44, 1. Ama hit, hogy Zeus atyja és teremtője mindennek, de különösen atyja és teremtője az embernek, soha sem tűnt el egészen a görögök szelleméből, önkénytelen előfakad ez a gondolat Philoitios beszédében az Odysseában (XX., 201.), mikor szemére veti Zeusnak, hogy nem könyörül az embereken pedig ő maga teremtette őket; és Kleanthes vagy Aratos bölcselkedő világnézetében, kiket sz. Pál is idéz, midőn Athénben Istenről beszélve igy szól: „Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk a mint némelyek a tiköltőitek közül is mondották: mert az ő neméből is vagyunk.“ (Ap. csel. XVII. 28.) Istenhez való hasonlóság (homoiótes theo) volt végcélja a pythagorasféle erkölcstannak (Cic. de leg. I. 8. Welcher, I. 249 ) és Aristoteles szerint régi mondás volt, hogy minden Istentől és Isten által van. (De mundo, 6. Welcher, I. 240.) V. ö. Müller M. újabb felolvasásai a nyelvtudományról ford. Simonyi Zs. Budapest 1876, 473-ik l.