Katolikus gimnázium, Trencsén, 1887

Trencsén 1703—1708. A Habsburgok, még számos megpróbáltatásuk közepette is szerencsések, új koronát szereztek a mohácsi veszedelemben. Nem könnyen jutottak birtokába a magyar koronának, s midőn csak­ugyan megnyerték, nehéz volt azt megtartaniok. A nemzet irtózott az idegen jogartól. Sokáig meg volt oszolva a hagyományos és vallási gyűlölet közt, melylyel az ozmanlik iránt viseltetett, s a Habsburgok iránti hagyományos és politikai gyűlölete között. Meg volt oszolva a nemzeti királyság­nak és függetlenségnek szenvedélyes védői és azon irány közt, mely politikai, vallási, anyagi és más okoknál fogva kívánta Magyarország állandó birtokba vételét a Habsburgok által, nem gondolván, hogy majd nyilvánulni fog az osztrák ház oly törek­vése, hogy Bécsben összpontosítsa idegen miniszterek kezeiben a magyar ügyeket s hanyatlásba jutni vagy a szokásból kimenni engedje az alkotmányt és az ország nagy méltóságait; azon alkotmányt, mely századok viharai közt mindig védpajzsa volt s megmentője a nemzet életének. Minő jellemző képe van hazánk történetének negyedfélszáz esztendő óta, — a mohácsi gyásznap óta, hazánk és nemzetünk cselszövényekkel és önfeláldozással, vérrel és dicsőséggel borított történetének ?! A mohácsi gyásznap után három századon át csak itt-ott tűntek fel a szellemi és erkölcsi élet jelei, jeles törvényhozási munkák s a hazafias ékesszólás. Új, meg nem semmisíthető elemévé lőnek a nemzeti életnek egyes nemes jellemek, s a reformátió és ellenreformátió zászlaja. Mohácsi vésztől egész a 18-ik század elejéig, sőt ezután is, alig történt közintézkedés, mely alkalmas leendett vala hazánk közgazdasági viszonyait, or­szágunk csereforgalmát a szomszéd népekkel élénkíteni s biztos alapokra fektetve rendszeresíteni. A császár-királyok idegen 1.

Next