Katolikus gimnázium, Trencsén, 1903
Koller Béla. 1871. decz. 25. — 1903. júl. 22. Az elmúlt szünidő első napjaiban, amikoron üdülést keresni és az elkövetkezendő munkára erőt gyűjteni szokott tanár és tanítvány, a halál angyala csontkezével bekopogtatott intézetünk kapuján s örök pihenőre vitte magával testületünk egyik legrokonszenvesebb, szép reményekre jogosító fiatal tagját, Roller Bélát. Kidőlt közülünk pályája kezdetén, mint a fáradt, beteg madár, mely szárnyaszegetten hull alá társainak hosszú útra készülődő, küzködő csapatából őszre hajló idő kezdetén. Az élet tülekedő zajában bármennyire keményedjék is meg szivünk látva a harcban eltörődöttek jobbrabalra hullását, Roller Béla emlékezeténél az elmúlás sötét gondolata irgalmatlanul markol bele a legedzettebb szív húrjaiba is, megbénul a gondolkodás s talán egy pillanatra illuzóriussá válik a sokat hangoztatott végcél, mely felé lázas iparkodással s elménk minden idegszálának végső megfeszítésével törekszünk, mert benne egy fiatal, sokat tanult, sokat küzködött élet pusztult el és akkor, amikor fáradozásainak gyümölcseit a legboldogabb családi élet közepette élvezhette volna. Tiszta, nemes élet volt a Roller Béláé. Hivatásának s embertársainak szeretete, e két legszebb erény !.