Katolikus gimnázium, Trencsén, 1904
Budavári József 1844. április 30. — 1905. február 10. Az isteni Gondviselés megbecsülhetetlen intézkedése, lelket megnyugtató rendelkezése, hogy nehéz órák, keserű könnyek árán bár, de mégis lassan - lassan hozzászokunk az elmúlás szörnyű gondolatához. A Halál, a múlandóság e rémes fejedelme, a kielégíthetetlen emberi vágyak, a mérhetetlen ambíciók áthághatatlan határmesgyéje, az anyagiakban való elmerülés örök tilalomfája, legyőzhetetlen hatalmával évről-évre, sőt napról-napra jobban gondoskodik róla, hogy a tőle való természetes iszonyodás helyébe az elmúlás gondolatában való békés megnyugvás lépjen a háborgó emberi lélekben. Mert az élet nehéz küzdelmében ki göröngyös, ki csinált úton, ki súlyosabb, ki könnyebb teherrel, de mindannyian megterhelten haladunk előre; de néhanéha határkőhöz érünk s a fáradt ember pihenőt tart, hogy letörülje verejtékes homlokát s visszatekintsen a megtett útra. Oh! ez az út lehet rózsákkal borítva, lehet tövissel behintve, de jobbról-balról s évről-évre sűrűbben, néma kiséretképen korhadt fakeresztek integetnek, besüppedt sirkantok emlékeztetnek azokra, kik szívünkhöz közel voltak, éltek, reménykedtek, küzdöttek, mint mi voltak és most nincsenek.