Trianoni Szemle, 2018 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2018-01-01 / 1-2. szám
MAGYAROK A MODERN OLIMPIZMUS HAJNALÁN KERTÉSZ ISTVÁN MAGYAROK A MODERN OLIMPIZMUS HAJNALÁN 1997 szeptemberében Olümpia tündérszép völgyében jártam, és első kézből értesültem az örvendetes hírről: Athén nyerte el a 2004-es olimpiai játékok rendezésének jogát. Átérezve görög barátaim örömteli lelkesedését, szomorúan gondoltam arra, hogy az én honfitársaim még soha nem élhették át ezt az érzést. Pedig ha van sikerágazata a magyar történelemnek, ha van olyan része nemzeti tudatunknak, amely növeli önbizalmunkat és e nép minőségébe vetett hitünket, akkor a nyári olimpiai játékokon elért kimagasló eredményeink nyomán a modern olimpiai mozgalom minden bizonnyal az. Amikor a francia Pierre de Coubertin 1894-ben létrehozta a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot (NOB), akkor többek között hazánkfia, Kemény Ferenc részvételével és aktív támogatásával egy csodálatos antik hagyományhoz nyúlt vissza: az ógörög olümpiai versenyekhez. Érdemes a modern olimpizmus életre hívójának néhány olyan gondolatát felidézni, amelyek visszhangot ébresztettek a magyarság legjobbjainak lelkében is: „A görög örökség olyan messzeható..., hogy minden, amit modern világunkban a testnevelésről... meg akarunk érteni, joggal visszavezethető az azt magába foglaló Görögországra. Egyesek a haza védelme érdekében vállalt fel Athén 1896 (plakát) Az ókori Olümpia ma Pierre de Coubertin báró 2018. JANUÁR-JÚNIUS 3