Trianoni Szemle, 2019 (11. évfolyam, 1-2. szám)

2019-01-01 / 1-2. szám

ANDRÁSFALVY BERTALAN A MAGYARSÁGTUDOMÁNY TÁVLATAI kongresszus* fő témája: Kultúra- és tudomány­­köziség s magyarságtudomány a XXL században. „A magyarságtudomány.. nem a szó hagyományos ér­telmében vett tudományág, hanem különböző tudo­mányágak együttműködésének kerete. A magyarság nyelvi, etnikai és kulturális jellemezői, művészi önrep­rezentációjának formái, politikai és társadalmi szerve­ződésének típusai, érintkezésének története Európa és a­­ világ többi népeivel és kultúráival - e kérdések szinkron és történeti vetületben egyaránt eredményesen vizsgálhatók a kulturális antropológia, a néprajz, a nyelv, a történet- és az irodalomtudomány, a zenetudomány, a film- és színháztudomány, a művészettörténet, a filozófia, valamint a szélesebb perspektívájú kultúratudomány szemszögéből is... A magyarságtudomány tehát - mint interdiszciplináris, jelentős múlttal és komoly nemzet­közi tudásbázissal rendelkező kutatási terület - nagy­mértékben hozzájárulhat a bölcsészettudományok meg­újulási folyamatához. A tudományköziség módszertani előnyeinek felismeréséből egyszersmind újabb feladat is származik. A különböző megközelítésmódok párbe­széde, a módszertani intergráció lehetőségének megte­remtése. - idéztem a VIII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus Programfüzetéből. Mindezen különböző tudományágak eredményeinek összevetése alapján ju­tottam arra a felismerésre, hogy a magyar történetírás és az általa kialakított, általánosnak nevezhető törté­netszemlélet felülvizsgálatát szorgalmazzam, mint a hungarológia ma legsürgetőbb feladatát. Történészeink nagy, összefoglaló munkáikat „a magyar nemzet történetének” nevezték. Asztalos Miklós törté­nészen kívül a nem történészként nevet szerző Németh László adott csak magyarázatot a nemzet szó értelmezé­sére a fentebbi szókapcsolatban. Asztalos Miklós vilá­gosan fogalmazott: A 13. századra alakult ki a rendek, lényegében a legnagyobb birtokkal rendelkező nemesek nemzete, mely megfogalmazta jogaikat a királlyal szem­ben és kizárta a magyarul beszélő népesség túlnyomó többségét, a jobbágyokat, a nemzetből. Dózsa György és vele egy második nándorfehérvári diadalban remény­kedő mintegy hetvenezer kuruc kivégzése után Werbőczi fogalmazta Hármaskönyv szerint a jobbágy a nemes föl­­tétlen és örökös szolgálatára van kárhoztatva, birtok­képtelen soraikból kikerültek magasabb tisztséget az egyházban sem viselhetnek, „röghöz vannak kötve”, te­hát el sem költözhetnek. A mai napig is nagyrabecsült Tripartitum alapján még a 19. században is azt tanították az iskolákban, hogy „a honfoglalók utódai a magyar ne­mesek, a köznép (a jobbágyság) az itt talált és fegyverrel meghódított népek fiaiból áll, akiket a rabszolgaságból később jobbágyságra emeltek”. Németh László pedig így fogalmazott 1940-ben: „Nyugat nemzetei az új kor folyamán a parasztságot is magukba fogadták - úgyhogy náluk csak osztályok vannak, de nincs a nemzet alatt egy kitaszított emberiség. Keleten parasztság és művelt nemzet nemcsak egymás alatt él, (hanem) két külön vi­lágban és kultúrában. Nyugaton nincs nép, ahogy kele­ten. Keleten pedig nincs igazi nemzet, (ezek csak)... té­tova műveltekből és kitagadott parasztokból álló félnem­zetek.” (Németh 1992.1275.) Maga Németh László sem állítja azonban azt, hogy ez minden kelet-európainak tartott népre egyformán érvényes. Azt írja, hogy irigyli . " Elhangzott a Vili. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus nyitóelőadásaként 2016. augusztus 22-én Pécsett 2019. JANUÁRHÚNIUS A MAGYARSÁGTUDOMANYTÁVLATAI

Next