Károlyi István (szerk.): Tudományos Gyűjtemény 23. évfolyam, 1839
1. szám - A-s.(Schulze után) : A' vádlott kétségvitatás' mentsége. 3-49
( * ) zéki éldeletektől függeszti fel: az Isten' létéről, az emberi akarat' szabadságáról, a' halhatatlanságról , a' kötelesség' kútfejeiről! ismeretek, melly tárgyak a' tapasztalásatárin mind túl feküsznek. Igaz ugyan, hogy a legközépszerűbb értelemnek is adott a' természet annyi tehetséget , melly által az ezen tárgyakról, minden mély vizsgálódás nélkül is, szerezhet magának azokról annyi ismeretet, mennyire léte' felsőbb czéljai felé irányzott törekvésében szüksége van, 's tévelygés vólna hinni , hogy a' természet ezen ismeretet csak azoknak tartotta volna, kiknek tehetségük, 's idejek is van a' dolgok' léte felől csupán elvont fogalmak megött szemlélődni. De azonban nem lehet tagadni azt is, mikép a' köz ember, Istenről, szabadságról, halhatatlanságról 's a' kötelesség' kútfejérőli ismerete olly határozatlan, és zavart, hogy azzal a* tévelygő babona, és a' csábító képzelgés könnyen párosulhatván , az ember' felsőbb czéljainak előmozdítására éppen alkalmatlanná lehet. 1ár mi hiúnak fesse azért akárki az Ágazatvitatást tudásábani maga elbiztában, azt lagalább neki kénytelen megadni kiki, hogy őt az elvont fogalmak' sötét hónába , az emberi okosságban gyökeredző nyugtalan tudni - vágyás zaklatta. Igen mert az Isten' léte, az akarat' szabadsága, a' halhatatlanság' reménylése, 's az erkölcsi parancsok' érzék feletti kútfeje felőli tanulmányok' igazsága , tárgya szakadatlan vizsgálódásainak; 's hogy ez igazságok'felvilágosítására, 's azoknak, a' babona, 's képzelgés' idétlen szerleményeitőli megszabadítására, tett is valamit, tagadni nem lehet. Az Ágazatvitatássiak czélja tehát olyan, melly az okosság előtt érdekes, mellynek elérését minden jó, szívből óhajtja... és ha mindjárt el nem érethetnék is az, már, az at felé tett egynehány lépést is kiki nyereségnek tarthatja.