Tükör, 1919 (7. évfolyam, 1-47. szám)

1919-01-19 / 2. szám

Ilii. évfolyam. K 1 m Maros-Vásártariy, 1919. január 19. vasárnap 2-ik szám. Falelós »fsrkesztö * k lorvay Zoltán 5. ert*«s*»öség­es klscé­­hivatal Maros-Visirhe^, t*éthersyl-Wf 3S. £ vkestlötégllelefon 6t. Kiadd laptulajdonosit Révész Béla .£££ y ' Előfizetés! ára: Egy évre ... 38 kor. Félévre .... 15 kor. Egyes szám ára 33 fül. Kiadóhivatal­ telefon 61. ’ A színjáték utolsó fölvonása előtt is, meglátjátok, lámpaláza lesz a szereplőknek. Na­gyon jól fogják ugyan tudni a sze­repeiket, de mégis fáznak majd a Chateau folyosóin. Mert januárban vagyunk. Néhány nap múlva véget ér az utolsó fölvonáskor, felgördül a függöny­ és kincseket érő antik réz­tubákon harsány belépőt fújnak a népek kürtösei. Olyan monstruózus lesz a sajtó­­orchester és olyan végellát­hatatatlan­­ földgolyó közönségének tarka tömege, hogy annak egy morajlására össze­dőlne az oszlopos színház. A vég kezdetéig hangos a világ: a távol tengerek fetisimádói épenúgy mor­molják szappanbuborékos igényeiket, mint ahogy pattognak a Quai d’Orsai ápolt körmű paganistái. Addig senki sem lesz vágyavesztett, minden élő nőni akar, folyók és tengerek csapnak ki a medreikből, hegyek türemlenek föl, de aznap elnémul minden, kiki a szivedobbanását hallgatja és nyugatra fordítja hivő arcát, a fénynek és bár­sonyos beszédnek városa felé. Aznap arra nézünk mi is, láztól vibráló, bánattól árnyékolt szemekkel. Aznapra szokott nagyzólásommal itt hagyom dús jövedelmű magyar állá­somat s beállok a párisi Avenue d’Jénan utcaseprőnek, ruebalayeurnek. Hiszen ott a franciák söpörtek eleget, söpörjön már más is. Az örökös, ro­baj­­ez útján, a Place de l’Étoile dia­dalívétől a Trocadéro palotájáig su­hannak el Versailles, felé a békeköve­tek autói. Mint jó magyar ember, természete­sen aznap nem dolgozom,­ hanem seprőm nyelére támaszkodva nézem a békegladiátorok fölvonulását. A Szajna balpartjáról aztán átjönnek hozzám a Marsmező névtelenjei, ácsorgó kispol­gárok, kik barátságos terefére, közben sorolják fel előttem az előkelőségeket. Szelíd gúnnyal illetik majd a gyarma­tok színes kacikáit, kik gummikerekű hintóikból tiszteletteljesen üdvözlik a Trocadéro , előtti rhinocerosszobrot, melyet az európai fehérek egy bálvá­nyának néznek. , " Népies barátaim tisztelettel éljenzik majd az emberiség szavalóbajnokait, kik a bársonyszékekből a férges lövész­­b­árkokig, a Kárpátoktól az Adriáig hir­dették a végső diadalt. Ezeknek arc­­i képét meg lehet majd venni a Szajna mentén a ponyvakereskedésekben. Ba­rátaim a győzelmi tudat polgári fölé­nyével, ujjal mutatnak majd a hábo­rúban vesztes nemzetek sápadt kép­viselői felé, kiknek autói, mint a sor­ban u­tolsók, kanyarodnak Saint-Cloud irányában. A veste­kedés gyönge pírja önt el: megaláztak. Mire egy derék utcagon­dozó társam bocsánatot kér tőlem, ah, ő nem akart megsérteni, tudom én azt, csak le akartak bennünket győzni. Ezután már csak mi győzzük türe­lemmel. Hiszen mindjárt kezdődik a béketárgyalás. A követek kiszállnak a napkirály követte udvaron és herol­­dok hirdetik a lovagi torna utolsó attrakcióját. Most aztán itt hagynak a jámbor citoyének egyedül, keserű idegent a palotás nagy­város em­bervadonjában. Révedezve nézek a Champs Elysées platánjaira. Mint egy loggia, hajlanak ezek össze a faburkolaton sétálók feje fölött. Ellátok a­­ soron végig, tűnő tornyok és stilusos házsorokon át, messze-messze keletre, hol „Polonia asszonyai uj és uj lengyelt egyre szül­nek é­s bőven ont halat a Visztula. Most parcellázák a hatalmasok, a né­pek önrendelkezésének pajzshordozói az én országomat is. Lehet, hogy lámpalázuk van, amikor ítélkeznek. Hiába, nagy a közönség és annak ösztönös, egészséges bírálata idegessé tesz. A­ lámpaláz azonban múlékony. Bis­marcktól tanulhatták, hogy nem kell ilyenkor trémázni. Elhangzik a döntő szó, döbbenetes szenvedélyek kathar­­zisa folyt le­­előttünk, vége szakad az óriás színjátéknak. Zúgó taps és riadó­­ tetszés fakad föl az utcán, hallatlan tömegek hódolata allelujázik a világ urai előtt és a népek arcán kipiroslik a békesség nevető rózsája. Ki látná ilyenkor néhány hunyt­’ szemű, a megbúvó ember vonásain a kétségbeesett lemondás torz moso­lyát ?­­ * M. K. ára 30 fill. Pártpotiváli politikai hetilap. Ára 30 fill. TÁVIRATOK Saját tudósítónktól. Budapest, január 18 / Coolidge professzort informálta a magyar belügyminiszter. Budapest. Coolidge professor az antant politikai bizottságának tagja ma délután fogadta a belügyminisztert, aki részletesen infor­mált­­ az ország belviszonyairól A professzor azon kérdésére, nem lehetne-e a választást elrendelni az ország meg nem szállott részein. A miniszter kijelentette, hogy a kormány ezt nem teheti, mert ez jogle­mondásnak volna tekinthető és erre semmiféle kormány nem kapható, ha mégis akadna, huszonnégy óráig nem tarthatna márkát. Ezután is­mertette az általános politikai helyzetet A professzor a kormányvál­ságról érdeklődött, mire a belügyminiszer megismertette a nap esemé­nyeit s rámutatott az ország rendkívül elkeseredett hangulatára a megszállás miatt. Ismertette a panaszokat, melyek a megszálott terüle­tekről érkeznek. A professzor tudomásul vette az előadottakat s véle­ményt nem mondott.­­ . . -A szocialisták álláspontja. Budapest. Ak szociáldemokrata­ párt választmánya ma délután három órakor összeült, hogy a munkástanács határozata óta beállott új helyzettel, valamint a polgári miniszterek áttal felajánlott megoldási tervüiattel foglal­kozzék. A pártválasztmány határozata után­­hat órakor a munkástanács ülése elé kerül, amely még ez éjjel dönteni fog, úgy, hogy a lemondott kormány és Károlyi már hol­nap véglegesen tájékozva lesznek a szociáldemokrata­ párt álláspontja felől. Foch követelése a németektől. Páris. Foch Trierben a fegyverszünet egyhónapi meghosszabbításá­­ért a következő feltételeket szabta: Büntetésíti, mert a németek nem szolgáltak be elég lokomod­vet és vigyont a következő mezőgazdasági népeket kell február 17-éig iiyennyolchavi használatra átadni: négyezer közekét, hatezerötszáz vetagépet , ugyanannyi magszóró­ gépet és­­két, 12.500 koronát, 2500 acélhengert, ugyanannyi szántóhengert, fűkaszáló gépet, kaszát, háromezer kötegcsavarót. A Károlyi-kormány nem internáltatt­ Mackensent. A Magyar Távirodát illetékes helyről felhatalmazták a Fremdsnblatt mai jelentésének leghatározottabb megcáfolására, mintha Mackensen­ a Károlyi kormány kívánságára internálták volna. Ellenkezőleg Károlyi til­takozott az internálás ellen. Lovászyék új pártot alakítanak. Budapest, Buza, Nagy Vince és Festetich miniszterek, valamint néhány államtitkár és párt­ja, úgyszintén Kock János a délelőtt folyamán felkeresték Lovászyt, a«i'»«­ közölt­e, hogy kilépnek a f­lm-etlenségi pártból, mert a pártba sok olyan elem bejutott, akik veszélyeztetik a párt hagyományait. Lovászy meghallgatta elvbarátait és kijelentette, hogy lemond a pártelnök­­ségről. Csatlakoztak e lemondáshoz Abr­ahám D­zső és Fernbach Károly alelnökök is. Eiután Buza Barnáék kijelentették, hogy visszavonják kilépési szándékukat és a jelenlevők arra az elhatározásra jutottak, hogy a függetlenségi pártból új párt alakítását tartják szükségesnek. Rövid hírek. Budapest Clarrer Ferenc a külügyminisztérium osztályának a vezetője kijelentette a „Magyarország" tudósítójának, hogy azon hír, mintha lemondott volna, nem felel meg a való­ságnak. Lemondásáról csak a lapokból értesült. Miskolc e­ste előrenyomuló ukrán csapatok létszáma negyvenezer. Előnyomulásuk célja nem hódítás, hanem hogy a magyarországi ukránokat megvédelmezzék a cseh megszállás ellen. Róma. Charo­ francia gőzös fedélzetén 650 orosz, görög és szerb utassal Marseillesből pirkUSZ felé való útjában aknára futott és elsülyedt. Ötszázan odavesztek. ‘TV'YlIKffTMTM­TM­w—aaagB­SBMSaBH» .1 Felhívás kisiparos­társaimhoz ! A hirtelen beállott háborús átme­neti állapot készületlenül és váratla­nul érintette még a nagytőkéseket is, de a legnagyobb meglepetést mégis nekünk kisiparosoknak okozta, akik nem is álmodtunk azokról a válsá­*­gokról, melyek a mai gazdasági és

Next