Tükör, 1920 (8. évfolyam, 1-51. szám)

1920-01-04 / 1. szám

2 oldal gond nélkül élhet. A város fényes gőzfürdőjét pedig bárki igénybe ve­heti, potyára. » Nem bírtam tovább, lelkesülten ki­áltottam fel. — Istenem! De szeretnék én e vá­­­rosban lakni. Hisz ez egy mese város. . A tündér rám nézett komolyan aztán Így szólt: — Jól van. Megérdemled, jó fiú vagy. Eredj hozd magaddal szikéid­et. Én gyorsan haza segítelek. Repülj . .. Ezt széttártam a karjaim, lábaimmal evezni kezdtem és lassan felemelkedve repültem hazafelé. Már jókora utat megtettem, mikor éreztem, hogy erőm hanyatlik, karjaim lankadnak, és zu­hantam lefelé .. . V * Megébredve, ágyam mellett a padlón találtam magam, a könyököm nagyon megütöttem. Kidörzsöltem az álmot szememből és első gondolatom az ablakhoz vitt, megnézni, mit hozott az angyal. Angyalt nem láttam, ajándékot sem, üzenetet sem,­­ de még a cipőm sem volt ott. Eltűnt! Egyetlen jó ci­pőm elvitték az angyalok ! Kutattam, kerestem, nem került meg. Hiába!... Az angyalok már nem hoznak, csak visznek. Az álmom is bosszantott, mert sehogysem tudtam kisütni, hogy hol lehet az a „Meseváros“, ahol in­gyen adják a tehenek a tejet?... Ke­servesen néztem a mezítelen lábam. Nahát, én szomorúan csalódtam kará­csony éjszakáján az angyalokban­­. . . Lucifer. »„ Uj“ -ra várok!... Ünnephez illő hangon szólok vele­tek, sorsunkat lendő örökbölcs ősi szellemek ... Mert tisztelettel oda­lyukadtam ki, hogy mégis csak kell hogy rajtunk kívül „Ti is“ legyetek. Most nem tudom, melyiketeken kezd­jem el, mert a „rangsor“ ott is meg kell hogy legyen. Ha» én elszántam rá is, s ezért mondom nek­­i fia v­ant az „Uj­esztendöji" . . . Ahi­aval hallgatom­ iaiosratelj niisina és kíp neM (Szatíra.) Egykori kútfők nyomán írta: Iván. U.: * '«izolta volna : Jeddy Sándor •írnéffy.) Vi. .w gügy. A régibb korok Ko..egészségflgyi viszonyairól a Teleki-Téka kódexei nyújtanak némi halvány felvilágosítást, melyek szerint az ezernyolcszázas évek végén egy sokáig dühöngő járvány uralkodott a lakosságon. Az egykori feljegyzésekből annyi megállapítható, hogy valami fillérszerű daganatról lehetett szó, mely csupán egy este leforgásáig tartott, de kevés szünet után újból fellépett. A bennszülöttek a maguk sajátos nyelvény fü­lét estély- nek nevezték. A Bernády törzsfőnöksége alatt történt nagy intellektues bevásár­lás (lásd II. közlemény) azonban csak­hamar gátat vetett az epidémiának, lévén ezen népfaj immunis ilyen kó­rokkal szemben, miután zsebükben egy fillér sem volt. A bevándorlók és bennszülöttek kereszteződése által elő­állott új faj, az úgynevezett Internet osztály örökölvén az intellektuelek fenti előnyös sajátságát, a járvány csakhamar megszűnt. 1900-as évek első évtizedének végén megindult víz- és csatornahálózat ki­építése sokat lendített a város egészség­­ügyi helyzetén. A Királykát, a modern demokratikus időknek megfelelően detronizáltatott s a honvédágyukat ütegenként előbb négy, majd két lö­­vegre redukálták; a fölöslegessé vált lovakat és ágyuparkot pedig beolvasz­tották harangnak az ezidőtájt épülő új­­ városháza tornyára. Innen magyaráz-s zák annak a bájosan gyanús hangnak az eredetét, mely a lakosságot minden negyedórában komoran inti, hogy: „Memento mori“, vagyis „Menj adót fizetni Móric.“ A csatornahálózatba később a Ban­kok szennyvízlevezetőjét is be kellett kapcsolni, miután a konjukturavilágban élénkebb anyagforgalommal biró pénz­intézetek szennye a Piacot igen büz­­ködtté tette s a pénzszag a bennszü­löttek nemes szaglószervét határozottan ingerelte. A vízvezeték áldásos működése elsősorban a vérszegénységet szüntette meg. Üzembehelyezése óta a városi tiszti főorvos felügyelete alatt napon­ként fokozatosan emelik vastartalmát, melyhez a szükséges ferrum-oxydula­­lumot háromhavonként felváltva az inspekciós gyógyszertár szállítja. A műszaki igazgatóság ajánlatára a vá­rosi tanács az igaz ügyhöz méltó buz­­gósággal már kezdetben elállt attól a tervtől, hogy a vizdíjtarifába a vasat is beleszámítsa. A víztelepet a Maros partján fúrt kutak látják el szükséges vízmennyi­séggel. E helyen is vissza kell utasí­tanunk némely ferde verziókat, melyek szerint a víztelep marosvizet használna fel a maga céljaira. Csupán két ekla­táns példával szolgálunk e tarthatatlan vádra. A marosvize és a vezetékvíz között állandóan nagyobb színi eltérés van, lévén az előbbi szőke, az utóbbi barna s a műszak pedig elvileg ki­mondotta, hogy csak a barnát szereti. Továbbá a Maros medrében mindig van víz, míg a vízvezeték gejzírszerfi pariódusokban működik, mégpedig a hydrosztatika idevágó törvényeinek szigorú pontosságával: rendszerint nagymosás és tűz esetén pihen, míg eső és árvíz esetén bőségesen ömlik. A bőrbetegségek közül egy súlyo­sabb bántalomban szenvedett a lakos­ság huzamosabb ideig, az u. n. poli­tikai szereplési viszketegségben (scabies forumien­sis). Áldozatait főleg a sok húst fogyasztók (mészárosok, stb.) közül szedte. E betegség lefolyása hosszas és súlyos ; nagyfokú láz (febris pathetikus) és főként félrebeszélés jellemzik. Prognózisa jó, bár sok eset­ben a látszólag teljesen felgyógyult beteg is recidivál. Egy másik, kontagiózusan terjedő járvány az úgynevezett kártyadüh (chantamania). Szabadszemmel is ki­vehető u. n. Piatnik-féle mikróbák okozzák. E baktériumokról, ha azokat márványlemezen gondosan vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy rendesen 32 vagy 52-es csoportban találhatók, néha több is, ezek azonban a betegek ölé­ben húzódnak meg titkon, várva a kedvező alkalmat, hogy társaikkal pá­rosulhassanak. A betegeket két cso­portra oszthatjuk: a sipisták és palikra. Az előbbieket jellemzi, hogy megbíz­nak és tollasodnak, míg a palik vagy máskép áldozatok rohamosan lefogy­nak és égési sebeket kapnak. A lefa­gyás a kabátzsebből, a 4—10-ik bor­daköz vetületéből indul ki, majd idők folyamán az egész testre kiterjed. E kór legelőször a róla elnevezett Kor­­zóban lépett fel epidemikusan, majd többszöri fertőtlenítéssel (u. n Razzia f. eljárással), többé-kevésbé megbénít­­tatvan, újabban magánlakásokban talál kedvező talajra. Két, helyi izoláltsága folytán érdekes betegségről kell megemlékeznünk. Az egyik a férfiaknál fordul elő, ez a hydrocephala vagyis vízfejűség. Leg­könnyebben arról ismerhető fel, hogy az illető koponyaüregében felszaporo­dott vízmennyiség annyira feszíti a falcsontokat, hogy a beteg feje bele­szólni a kalapjába, miért is nem tud TÜKÖR Haf9««fMrit»lyi 1120. Január 4 11 ii­«"«* 1 .......... L Szilveszter-éjjelén a vártemplom ha­rangját, de mégis . . . valami más ... egészen más... az, amit én várok !... Intézzétek el egymás között Örök­­szellemek hangomnak felosztását, Ti tudjátok, közlijetek kit, mi illet, —■ és én elmondom, hogy idelennt mire vár­nak az emberek !... „Új" évre -- tisz­tán mondom — amiben lesz kenyéri... Ez a kenyér egyszínű fehér és egy­forma nagy legyen. S aztán, hogy ne kellesen péknépségnek halomra pusz­tulnia, hogyha kenyérsütés a kenyere ! Legyen Újév, hol tisztázódjék végre az a numerusokba belefulladt szám­tani egyenlet, hogy 1 ember 5 szoba, és hogy 5 ember 1 szoba, mert mi ebben a vajúdó 6esztendőben hol a szobákat, hol az embereket találjuk igen sokaknak. Hozzátok el az áhított Új esztendőt, hol nem kell kérges tenyere miatt ki­tagadottnak, tekintélytelennek éreznie magát, — az embersokadalomban, — épen annak, aki világot, egy egész ember rengeteget tart, — vért, életet sennyvesztő munkája árán, — nagyúri színben tényben, a mig őmaga csak­úgy lézeng s várja pusztulását, mint ősszel a falhoz tapadó légy . . . Még valamit, szellemek titokzatos bölcsei !. . . Idelennt, ebben a zugó­­taposó malomban ebben az „élő em­berek“ világában — vágatlanok a kö­vek, nem várnak az emberek „szert“ hanem ráöntik gabonájukat a trtásik­­éra, — azt mondom — talán még a kerekek is visszájára forognak, s Ti azt nem hiszitek ! . . . De hozzátok el már azt az „Új“ esztendőt, ahol az előemberek mind egyek lesznek, az elsőtől az utolsóig: „Népek“ . . . egy­formán és... és semmi egyebek !... Román, Német, Zsidó, Magyar, lelkére veszi majd egymás buját-baját s ak­or a taposó malomban kisimulnak majd a kövek és béke lesz!... Béke Teremtő Istenek... vagy nem is az!... Újév!... Több ennél: boldog felvirradás!... -6 -6. Bécsi divatlapok érkeztek Révészhez NMB­KD Elindulok a „nyolcrétű után**­ Az emhariság harmadrészének hite..* A buddhizmus népszerű megvilágításban. A materialista bölcselet legkiválóbb képviselői komolyan állítják Buddha hitéről, hogy az egyetlen, mely bár 2600 évvel ezelőtt kelekezett, a tudo­mány mai álláspontját mindenben megközelíti, az e hitnek egyetlen téte­lét sem tagadja meg s amely a Dar­­win-féle leszármazás tanával épúgy összhangba hozható, mint a legmo­dernebb elektronelmélet bármely tételével. Nem kicsinyéshet el e hit terjedése a legutóbbi években Európában. -- Míg 30 évvel ezelőtt talán egyetlen egy követője sem volt a „jó törvény“ (dhamma) tanainak a népek bölcsőjén s kivel, ma tény az, hogy Európa Interl­i­ligenciájából az emberiségnek gondol­kozó, talán hitetlenségében is legérté­kesebb elemeit hódította meg magának s hívőinek száma nem kevesebb, mint félmillió. Paris, Berlin, London, de a kisebb városokban is egyre terjed a tan s elegendő egy-egy igazi tudósnak brossúrája, vagy könyve s a nyugtalan, megnyugvást kereső emberiség egyre szélesebb rétegei helyezkednek el Buddha bölcsessége árnyékában. A német Seidenstücker, Pfungst, Dahlke, Röppen, a franciául iró Gold stücken az angol dr. Caras P£I, War­ ron, Gogetly hervadhatta, érdemeket szereztek e vallás népszerűsítése körül, de érdemük ezenfelül még abban is áll, hogy a páli nyelvnek, melyen a csattári arijaszacscsáni (a négy alap­igazság) s általában Buddha egész világbölcs­elete iródon — végtelen finomságú fogalmait és azok meghatá­rozását az európai nyelvekre átültették. Magyarban két vaskos kötet jelent meg Lénárd Jenőtől Dhamma címmel, aki igazán értékes és elismerésre méltó munkát végzett és magából az eredeti páli nyelvből fordította a „Megvilágo­sodott“ tanításait s további érdeme abban áll, hogy nagy történelmi, etnográfiai érzékkel és bölcselet­i, kritikai éllel rá tudott mutatni azokra­ a tévedésekre, amiket különösen Schoppenhauer a budhizmus értékelést körül elkövetett s végül megvilágította igen helyesen a skolasztikus európai felfogásnak azt a mélyreható tévedését, miszerint ez a hit a pesszimizmus glorifikálása volna. Schoppenhauer nem tudta a páli nyelvet és korában a német és angol buddhista irodalom még nem állott a mai nívón, ez magyarázza és menti helytelen felfogását idevágó kérdéseket illetőleg és szállítja egyúttal kellő értékre megállapításainak java részét. Bár rövid újságcikk keretében bajos minden vonatkozó dologról tiszta és helyes képet adni az alapigazságokat felsorolva megkíséreljük a buddhizmus elveit az alábbiakban adni. Az első alapigazság szól a szenve­désről, második annak keletkezéséről, a harmadik a szenvedés megszüntetés­ről, negyedik a nagy nyolcrétű útról. E hit alapelvei közé tartozik, hogy az „én“ teljesen felolvad, megsemmi­sül (anáttá), hogy minden folytonos változásnak van alávetve (áni­csám) és végül a szenvedés a harmadik fő­­jellegzetessége (a dukkhó). A buddhizmus szerint az ember nem egy ismeretlen ok, egy teremtő által teremtetett és nem veszítette el eredeti tisztaságát eredendő bűne által, mely­től a 1. üdvözítőnek kell jönnie őt meg­váltani. A buddhista felfogásban nem is emberről van szó, hanem az egész A legszebb k­riffki a Marosvásárhely! Cipész és Bőripari és legjobb UPvil Szövetkezetnél készülnek (Főtér 49)

Next