Tükör, 1920 (8. évfolyam, 1-51. szám)

1920-05-23 / 21. szám

2 aids! természetesen rá sem bederintettem. Mit nekem Szováta, meg Vízaknának a vizes aknája?! Tusnádra sem megyek, mert mi keresni valóm lehet nekem ot­tan? Ha­­tus­-ra van szükségem azt kapok Révész Bélánál, „nád“-at pedig adott a hátamra eleget megboldogult apám, mikor a tizenkétórai harangozás helyett délután három, esetleg öt óra­kor vetődtem haza a madár - és csirke­­fogásból (Most legfeljebb tyúkokra va­dászom.) Tovább bökdöstem hát ujjaimmal a térképen, mígnem szivemet a kék Adria neve édes bizsergéssel el nem töltötte. Abbázia, a Lidól ... Oh a kék tenger a halászbárkákkal és Capri szigetével s az éhes cápa, amely em­lékül elviszi egyik lábszáramat ! Elfogott a honvágy a tenger után s végre is nem tudtara választani a sok kedves hely közül és sok lelkitusa után határoz­tam el, hogy talán mégis inkább Os­­tendell megyek. Mikor ennyire jutottam elhatározásom­ban, szemlét tartottam anyagi viszo­nyaim felett. Zsebeimet egyenként for­gattam kellő lassúsággal, hogy az elő­kerülő meglepetéseket kellőképpen kiélvezhessem. A hagyományos törött nadrággombok, kapukulcs és tükör­darab mellett egyelőre csupán egy fogpiszkálót tudtam felszínre hozni, mellyel a legutolsó zsur alkalmával egy szép asszony piszkálta kis egérfo­gait. Utoljára megostromolt zsebem azonba felvidította csüggedt kedélyemet amennyiben onnan meglehetősen vihar­edzett és bélyegekkel alaposan össze­­foldozott pénzek kerültek elő húsz korona erejéig. Diadalordításomra összefutott ugyan az egész ház népe, de ezen kis epizód után végre hozzáfogtam számításaimhoz. Három és fél órai összeadás, kivonás, szorzás és osztás után, miközben a busz koronámból gyököt vontam azután ködre emeltem, arra a tapasztalatra jutottam, hogy, ha három hónapig szándékozom Ostendében maradni, akkor nem lesz elég a huszkorona, hanem még egy néhány fillért hozzá kell spórlojak. Elhatároztam, hogy spórólok. De honnan, ha nincs miből?... Jobbnak láttam tehát, ha meglevő huszkoronámat is átadom megőrzés céljából valakinek. E célra legalkal­masabbnak láttam azt a bérkocsist aki ablakom előtt elrobogot. Beültem te­hát a kocsiba s merthogy egész valómat a nyaralás kérdése és a fürdőhelyek töltötték el, elhatároztam, hogy meg­látogatom Ritz Károlyt. Ritz Károly épen ebédnél ült egész házanépével — lehettek vagy tizen — s nagy lelki gyönyörűséggel nyeldeste a túróscsuszát. Mikor megmondtam neki, hogy a „Tükör“ részére szeretnék riportot írni a fürdőjéről, örömmel rá­­állott, hogy mindent megmutasson. Kezdte a pénztár­fülkénél amelyben borbény műhely is lesz a hiúságokra sokat adó fiatalemberek szőrtelenítése céljából. Mondta, hogy ide ugyan bárki hozhat magával aranyórát is mert azért a kis fiókok a falban, hogy el lehessen zárni egyet-mást. Csak egy ellen kelt ki az öreg úr, hogy az árvizsgáló bi­zottság 20 fillérért akarja őriztetni az értéktárgyakat! Ezen rövid kifakadása után bevezetett a fürdőhelyiségekbe. Hát kérem, van ott mindenféle! Van 104 fürdőkabin (36-as kezdte) de ez is kevésnek bizonyult a tavalyi szezon alatt. Van ott parkírozott kertrészlet, van homokfürdő, cement medencével, emeletes napfürdő, külön a férfiaknak, külön a nőknek, zuhanyozók 4 férfi 4 női masszage, torna­szerek, hinta. A zuhanyozóba egy öt lóerős dinamó szállítja a vizet óránként mintegy 20 köbmétert, valamint ez a dinamó lát­ja el vízzel a Maros vonalánál jóval magasabban álló cementből készült gyermekfürdő-medencét is. Ezt a me­dencét az idén csináltatta Ritz Károly azért, hogy az aggódó anyai szívek meg legyenek nyugodva. Nem kell tehát ezután a papa és mama kedvenceinek a szabad vízben fürödni, hanem a mintegy 14 méter hosszú s 6 méter széles külön osztályban lubickolhatnak. Hogy pedig itt is min­dig a mamuska szeme előtt lehssenek arról is gondoskodott a jó Riitz bácsi s a gyermek fürdő mögé berendezett az asszonyoknak külön pletyka­helyet. A gyermek fürdő egyik oldalát, a fürdővédő gáttal elvitte ugyan az irigy Maros, úgy, hogy a helyreállítás 150.000 koronába kerül, de az egy cseppet sem keseríti el Ritz Károlyt, aki semmi pénzt nem sajnál, hogy a fürdőt széppé és kényelmessé tegye. Beszélt a terveiről is, elmondta, hogy a fa­kabinok helyett emeletes cement­fül­kéket fog épittetni s ha bevégzik a földgázt, akkor gőzfürdőt is fog csi­nálni. Megmutatta a kertet is ahol a szezon idején esténként cigányzene szól s ahol egész nap enni-inni lehet. 16 csalnak áll a közönség rendelkezésére személyenként és óránként 3 koronáért s az alkony leszálltával sem kell rög­tön hazavonulni, mert villany van ve­zetve nemcsak a vendéglői részbe, ha­nem a fürdőbe is. A víz magassága a part különböző helyein 1 métertől 1­80 méterig változik. Ritz Károly állítása szerint a tavalyi szezon alatt volt olyan nap, hogy ezer ember fordult meg a fürdőben. Jegyeztem, szorgalmasan jegyeztem minden látnivalót s mikor megköszönve Ritz Károlynak a kalauzolást, elbúcsúz­tam tőle, az az elhatározás érlelődött meg bennem, hogy én bizony nem utazom kétezeregyszáz és egynéhány kilométert Ostende-ig, hanem a nyári főhadiszállásomat a Ritz-féle strandon fogom felütni, ahol még az a külön élvezetem is meg­van, hogy három koronáért abban a vízben fürödhetem, amit rövid félóra múlva a vízvezeték közvetítésével a poharamból szűrösö­tök hűsítő gyanánt. Zalán Harosvásárhely multidból XIII. Tsieki Sámuel végrendelete. Méltóságos Reformátum Fő Consis­­toriumi Minek utánna életemnek na­gyobbik és legszebb részét Királyom­nak és Hazámnak hű szolgálatuukban terhes időkben sok változások és ked­vetlen viszontagságok között eltöltöttem Isten jó­voltából már az emberi életnek határához közelitvén, holtom utánra házamat elrendelten és az Istennek ál­dásából szerzett földi javaimról és ren­delésemet megtettem, rész szerint Nagy Várad Olasziban 1800 ik esztendőben októbernek 10-ik napján készült tes­tamentumomban rész szerint a mai napon ahoz ragasztott cedicillusomban minthogy azokban foglalt s tulajdon keresményemből hagyott prium lega­­tumaimra és közhasználásra nagy köl­­tséggel és sok fáradsággal szerzett Bibliothécámra nézve az Erdélyi Re­­formátum Fő Consistoriumnak Sup­­erattentioját szükségesnek ítéltem az iránt is akaratomat feljebb említett testamentumomban s Codicillusomban ki­nyilatkoztattam. Bízván azért a Mél­tóságos Fő Consistoriumnak a köz­­hoz való buzgóságában említett pium cgatumaimra s Bibliothécámra nézve kinyilatkoztatott utolsó akaratomnak mindenekben tökéletes teljesitését és ahhoz képest jó végekre célozó insti­tumainak állandó pártfogásokat, fenn­tartásokat az Erdélyi Méltóságos Re­­forrmátum Fő Consistoriumnak ajánlom, atyafiságom és szivére kötöm. Mely végre azok iránt tett rendeléseimet emlitett testamentumomból és codicil­­lusomból különösen is ide le­írván a Méltóságos Fő Consistoriummal köz­löm a következendőkben: Testament úrnőmnek 11. 13 és 15. punctumaimban: 1. mp. Ifjúságomtól fogva nagy költ­séggel, szorgalmatossággal és fáradság­gal szerzett és ezután is amig élek Isten segedelmével szerzendő könyvei­met, ezekhez kötvén boldogult kedves Feleségemnek Magyar könyv gyűjte­ményét és a maga kívánsága és ren­delése szerint Mineralogica­ Collectioni­­mal hagyom és legitom, mint Házam s Familiámbéli örökös fidei commis­­siumot maradékaimnak és succesoraim­­nak gondviselések és jótállások alatt a Tudományoknak Nemzetemben, Ha­zámban előmozdításokra. Kötelessé­gekben lévén maradékaimnak és suc­­cessoraimnak, hogy azokat és azoknak editioit szám és cathalogusok szerint nevezett Marosvásárhelyi házamnál a végre készített épületemben az én ne­vem alatt tartsák, jó gondviseléssel conserválják, azokból soha egyet is el ne idegenítsenek, el se adjanak, azo­kat egymás között is el ne osszák,­ hanem ő végre­­ ma. Maradékaim közzül minden­kor preferenter az öregebbik fiú, aki ha arra alkalmas nem lenne, annak tutora és curatora, vagy az utánna kö­vetkező fiú legyen ezen fidei commis- tumnak conservatora és gondviselője, a fiú ágnak defeitusával pedig (melytől az Isten őrizzen) az Erdélyi Reformátum Fő Consistorium Teleki fia ág famí­liának megegyezésével válasszon min­denkor elsőbben is leány ágon levő fiú maradékom közül. Ezeknek is pedig defectusokkal (melytől az Isten őrizzen) A Teleki ágban élő fiú atyámfiai közül, akit arra legalkalmasabbnak és érde­mesebbnek itél, és rendeljen ezen fidei comissiumnak Administratori és Cura­­tori számadásnak és jól állásnak terhe és a maga super inspectiója alatt. 2 do. Az akire ezen rendelésem sze­rint száll a fidel Commissariusság birja mindenkor és használja a megnevezett Vásárhelyi házamat kerteivel együtt oly kötelességgel, hogy tartozik minden épületeket, szobákat és kerteket a Bib­­liothecával együtt ép státusban con­­serválni vagy pedig, hogy ha azokban gondviseletlensége vagy fösvénysége miatt valami kár és deterioratio esnek azt tartozzék és maradékai is tartoz­zanak magok költségekkel reparu­álni, reparáltatni és redintegrálni. 3 tio. Annak a ki a feljebb irt ren­delésem szerint következik vagy vá­­lasztatik Curatornak, legyen jussa és kötelessége a fidei Commissiumnak státusára mellesleg vigyázni, az épüle­teket és könyveket megvizsgálni és minden esztendőben egyszer caniculá­nak idején a Supremum Reformátum Consistoriumból kirendelendő két ér­demes profeszoroknak mint tanúbizony­ságoknak jelenlétökben a cathalogusok és editorok szerint számba venni. 4 to. Minden héten, három napokon délelőtt és délután három-három óráig nyitva legyen a Bibliotheca — és ol­vasó szoba az olvasóknak — a Bib­­liothecarius jelenlétében. -5 to. Az olvasásra kikért könyvek a Bibliotheca Cathalogusában ki­nyom­tatott törvények szerint recepisse mel­let adattassanak ki és az olvasó szo­bában azon törvények szerint használ­tassanak, ott jó securitás alatt tartas­sanak és ismét minden hiba és kár nélkül reponálhassanak a Bibliotheca­­rius által, onnét pedig egy könyvet is ki­adni, vagy ki­vinni soha senkinek is szabad ne legyen az én tőlem szár­mazott két ágon levő fiú succesoraimon kívül akiknek tudni illik megengedte­tik, hogy a szükséges könyveket bizo­nyos ideig recepisse mellett ergo res­­tituonem maguk házukban is el­vites­sék, de másoknak ki ne adják, hanem hiba nélkül reponálhassák. Minden ember­­pedig személy válogatás nélkül a ki­adott törvényekhez tartsa magát és az olvasásra kiadott könyvekért jót állani és az elkárosodottakért hasonló könyvet ugyan azon editióbal tartozik venni a Bibliothecának redinigrációjára. Dr. TÜKOR Targul'MvrM (Ma ros«V^sárk­«i­), 1910. május 23 CCTCT^wr­rBMwwiw wrr­rfHMirmifffincD Koncertek: H. Erkel—Chován—Tonházi hangversenye Ez a hét is tartalmas, színes zene­hét volt. Hétfőn este H. Erkel Sarolta —Chovan Richard—Tonházy Ferenc művészetében gyönyörködtünk ebben a mozgalmas zenei szezonban utoljára. Mintha nem akartunk volna megválni tőlük, mint egy kendőlobogtatás, biz­tatás a jövőre újult fel a végeszaka­­datlan tapsorkán a tetszés és ragasz­kodás megnyilvánulásául. Tonházi Fe­renc, H. Erkel Sarolta művészi zon­gora kísérete mellett, Popper Rapszó­diájában egy világfájdalmat öntött zenei formába és csellójának bánatos hangja galvanikus erővel ragadta magával hall­gatóit. Cui Cantabileje és hatásos kis ráadásai mind melegebben, érzéstelje­­sebben szóltak. Chován Richard virtuóz zongorajátéka Dohnányi Capricciójában a technikai tökéletesség netovábbja volt, Brahms Rapszódia és Intermezzója művészi elmélyedésről, komoly mun­káról tanúskodtak. Schumann zongora kettősében az érdem nagy részben H. Erkel Saroltát is illeti, aki precíz,brillí­rozó játékával dicséretre méltóan al­kalmazkodott Chorán minden elisme­rést megérdemlő interpretálásához. E kettős művészi kivitelén kívül s különö­sen újszerűségével váltott ki nagy hatást. * * Huszonhatodikán a Kulturházban Hel­­perinné Heltai Ida énekel és Henszel­­man Sárika zongorázik. Helperinének a neve nem ismeretlen; zeneiskolánk növendéke volt, Gömöryné tanítványa. Majdnem két éve Pestre került az Opera ösztöndíjas növendékeképpen s nemrég jött haza, hogy újból gyö­nyörködtessen minket énekével. Ha az elmúlt idő alatt annyit fejlődött, mint amennyit ígért, akkor valóban nagy gyönyörűségben lesz részünk. Henszelmann Sárika, a ma még csak csodagyermek, de a jövő fenoménje, mint hírük absolut hallással és az in­­terpretátió tökéletes értelmi és korát meghaladó technikai eszközeivel bír. Komoly művészhez illő programmal mutatja be, ezúttal első ízben nyilvá­nosan, istenadta tehetségét. Játszani fogja Bach legnehezebb szerzeményét. Partnere, Helperine műsora a követ­kező : Wagner: Tannhäuser: Erzsébet belépője. Schubert: Du bist die Ruh. 11,13,15,25,35 másoló és record IróbéDSzallna minden színűen Ropható Révésznél

Next