Tükör, 1921 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1921-01-02 / 1. szám
2 oldal golyó. A rosszhiszemű, egyéni törekvések talajából kifakadó harcok, mint a tavaszi hó olvadnak el az ellenfél mély és igaz meggyőződésének forró hévétől. Csak a pihenést, vagy observálást célzó passivitást helyeseljük. De az elmocsarasodó passivias imazmas levegője domauigként nehezedik a munkába indulók, az általános embeszeretet, a vnagbeke, a viraghaimoria, a nagy elrendeződés végcéljához vezető út megmunkálására indusok tagjaira. Emberek: románok, magyarok és szászok; emberek: keresztények, keresztyének, zsidók és pogányok. Emberek: elnyomók és elnyomottak, tőkések és proletárok; emberek: férfiak és asszonyok; emberen: régiek és újak; emberek: északon és déten, keleten és nyugaton; emberek: folyón innen és folyón túl, hegyen innen, hegyen tm; emberek: mindennemű, mindenféle megkülönböztetések nélkül halmozzatok el egymást a szeretet kifogyhatatlan megnyilatkozásaival s irtsátok a szeretet sokó hevével a gyűlölködés utolsó baktériumát. A szeretet hömpölygő folyamán induljon el az aktivitás hajója uj szerszámokkal, amelyek senkit sem bánthatnak, uj szinekkel, melyek minden szemnek tetszenek, uj muzsikával, mely minden fülnek muzsika. Szeretet az élet szülője, megbocsátás az élet támasza, aktivitás maga az élet. Az alkoholizmusról írta: Dr. Sámson Márton. Az alkoholizmus ellen küzdők tábora két csoportra oszlik és pedig mértékletesek és az abstinensek csoportjára. A cél mindkét csoportnál ugyanaz, azonban a célhoz vezető utak és eszközökben telnek el a felfogások. A mértékletesektől nem lehet elvitatni a jó intenciót, azonban már a kiindulási pontjuk nem állja ki a tudományos kritikát, s a tapasztalat sem igazolta felfogásuk helyességét, mert tanaikkal sikert sehol sem tudtak elérni. A mértékletesek azt mondják, hogy nem lehet a szervezetre ártalmas, ha az ember akár minden nap is megiszik mérsékelt mennyiségű szeszt, a fődolog az, hogy be ne rúgjon és hogy iszákossá ne váljék. Az abstinensek, akik közé a tudománynak számtalan világhírű korifeusa tartozik,hogy csak néhányat említsek: Dujardin Beausnetz Forel, Möbius Bunge, Helmholz, Woodheand, Tigerstedt, Abderhalden, Kassovitz, Krepelin és Almquist — ezek a mértékleteseket »az alkoholkérdés félműveltjeinek tartják és azt mondják, hogy a mértékletesek nem használnak, sőt nagyon ártanak az ügynek, mert megtévesztik és félrevezetik az alkoholizmushoz amúgy is hajló közönséget. Az abstinensek argumentumai a mértékletesekkel szemben a következők: 1. Nem igaz, hogy a kis alkoholadagok szokványos élvezete ártalmatlan, amint azt számos tudományos kísérlet és a tapasztalat beigazolta. 2. A mértékletességnek nincs határa az az nem állapítható meg, hogy hol szűnik meg a mértékletesség és hol kezdődik az iszákosság. 3. Az iszákossághoz az út a mértékletességen átvezet, mert hiszen minden iszákos valaha mértékletes volt. A három pontban foglalt megdönthetetlen igazság olyan átlátszó, mondhatnám olyan kézzel fogható, hogy annak bővebb magyarázatába nem is bocsájtkozom és csak azt fűzöm hozzá, hogy méregtani szempontból, és aláhúzva hangsúlyozom, hogy méregtani szempontból, a szervezetre nézve kevésbé veszélyes, ha valaki általában nem iszik, de néhanapján akár a sárgaföldig is berúg, mintha soha sen ing be, de állandóan iszik, hacsakkis mennyiségeket is. Aki nem iszik szokványosan és csak elvétve issza le magát, annak szervezetéből a méreg az anyagcsere útján néhány nap alatt teljesen kiküszöbölődik, ellenben a szokványos ivónál — habár csak kis mennyiséget iszik is — a szervezet állandóan az alkohol mérgező hatása alatt áll és a folyton tartó kis ingerek és bár apró, de állandó ártalmak halmazata végül csak megbetegíti a szervezetet, épen úgy, mint ahogy az esőcsepp is idővel elkoptatja és bemélyíti magát a gránitkövet is. Az alkoholizmus fontos világtársadalmi kérdését egy csapásra meg lehetne oldani, ha az államhatalmak átlátva, hogy az alkohol, ember és pénzben több kárt csinál, mint hasznot, beszüntetné az alkohol produkciót minden vonalon és minden formájában. Az alkoholtermelésre felhasznált óriási mennyiségű termékek felszabadulván, ártalmatlan kalóriaformában álana az emberiség rendelkezésére és eliminálva volnának a világból mindazon veszedelmek és károk, melyekről már megemlékeztünk. Ipari célokra sükséges mennyiséget lehetne termelni, de azt úgy kellene denaturálni, hogy teljesen élvezhetlen legyen. A szőlőről való közfelfogás gyökeresen meg kell hogy változzék, mivel az érett szőllőben levő cukortartalom oly nagy, hogy a szöllőt nem a csemege és élvezeti cikkek, hanem az emberi tápszerek rovatában azon méltó helyre kell juttatni, melyet nagy tápértékénél fogva méltán megérdemel. Ugyanis 100 grm, vagyis 1 deka szőllőben van 72 kalória — egy tojásban 77 — tehát majdnem annyi, mint egy tojásban; ezek szerint egy kiló szőllő 9 tojás, vagy 1.2 liter tej tápértékének felel meg s épen ezen magas táp- vagy kalóriaértékénél fogva délvidékén, különösen Bozen és Mezánban hizókurásokkal és Egyiptomban tüdő- és vesebetegekkel kilószámra etetik. Battlenian attti— A bisbuti vásár. — Riadalom a Főtéren. — Forrong a lakosság. Terjed a felkelés. — Az ötletes gránátok. — Új törvényjavaslat a nadrágtartóról. Marosvásárhely, január 1. Külföldi újságok hoztak a héten. A washingtoni szenátus legutóbbi ülésszakán elfogadta azt a törvényjavaslatot, mely szerint öt évi börtönnel sújtandó minden olyan Filippi szigetbeli férfi, aki nem visel nadrágot. Manillai tudósítónk a következő érdekes jelentésekben számol be, hogy milyen érzelmeket váltott ki a szenátus határozata a benszülöttek körében. Bisbus, dec. 19. Éppen a bisbusi vásáron voltam, mely tudvalevőleg a szigetcsoport legjelentősebb kereskedelmi gócpontja. A Balabaci máskor oly elhagyatott habjain most százával himbálóztak a benszülöttek merészen ivett bárkái megtarkitva egy-egy sekélyebb járású gőzössel. A város zászlódiszt Oltott, tarka sokaság folydogál a szűk tiómákon s a nyüzsgő tömeg monoton zajat az árusok rekedt kiáltozásai élén kiik. Emerre a rizskereskedők kínálják énekelve gyöngyszmnü portékájukat, aszott barna kezeiket mindegyre belementve a gyekeryeken nyugvó rizshalmokba. Arrébb, a piac sokan mézédes banánt árunak olajbőrü pamelang szüzek; nyakukba akasztott ébenalaljaikon színes üveggyöngyöket hordoznak gyérszakállu malájok s az enyhe szellőben meg-meglobognak a rövidárusok olcsó kartonjai. Nevetgélés, taszigálás a mágusok sátorai előtt, ez a sokaság ma otthon feledte létének ezer nyomorúságát s gyermeteg kedéllyel tolong az árusok között inkább kíváncsiságból, mint holmi vásárlási szándéktól vezettetve. Már a felületes szemlélő is könnyen megkülönböztetheti ruházatáról ezt mi^— —e...........H..L I .I I =•■■ ■•= a három népfajt, mely Bisbus városát a karácsonyi vásárok alkalmával elözölli. A sárgabőrű madájok hosszú ingeket viselnek, a pampáng nő kis köténykét hord elöl vagy hátul, aszerint, hogy hajadon vagy asszony. A visayak asszonyai pedig némi gyönyöket csavarnak deremra. A két utóbbi törzs férfiai ezzel szemben csupán hajukat tűzdelik meg finom művű krokodilfésükkel. A fúró vásár már harmadik napja ott lüktetett Bisbus utcáin, a hónap tikkasztóan tűzött le a barna, izzadt testekre, mikor egy szűk sikátor felöl erős dubpergés riasztotta meg a piac zsivaját s az elhalkult tömegnek harsona szavak hirdették ki a főkormányzó szigorú rendeletét előbb angol, majd a benszülöttek nyelvein .Fippi szigetek emberei halljátok meg főkormányzó uratok szavát, ki a washingtoni szenátus üzenetét küldi nektek. Minden férfi jól figyelmezze rendeletünket és húzzon nadrágot a maga meztelenségére, mert bizony mondjuk nektek, hogy aki nem húz, öt esztedő börtönnel lakozandik“. A tömegen először enyhe moraj suhant végig. Tovább adtak, magyarázták. A kendőkbe burkolózó malájok flegmás arccal intézték tovább ügyeiket, őket nem érintette a dolog. Nem igy a pampangok és a visayak. Egyrészük ugyan begyűlt s más hijján összevásárolták azt a néhány úszónadrágot, amelyeket a kereskedők a fehéred számára árusítottak, de ez alig néhány száz embernek fedezte a szükségét és meztelenségét. A tömeg legnagyobb része azonban a nadrág ellen foglalt állást, főleg, mikor látta, hogy a kereskedők kihasználva a helyzetet, a vászonárakat száz százalékkal emelték fel. A feszültség még délután sem enyhült, bár a kókuszpálmák törzsén megjelenő plakátok frissében megállapították a textiláruk maximális árát, de a kereskedők egyszerűen elrejtették áruikat. A rendelet különben is érthetetlen volt, nem tudták férfi alatt az egész férfi nem értendő, avagy Csak a felnőttek és azok is milyen évtől. Voltak, akik azt vitatták, hogy az öregekre nem vonatkozik, néhány előkelő pampang hölgy pedig ligát alakított a rodragelieves küzdelem támogatására, melynek fővednökségét a Maharadsa neje elfogadni kegyeskedett. Ejszana ismeretlen tettesek feltörték a balabzosi népfürdő ruhatárát és az összes úszónadrágokat kihipják, a külvárosokban reggelenként európai holttestekre pukttannak, akikről lefosztották alsónadrágaikat. A benszülöttek egy része azon az állapoton volt, hogy nincs pénze s ha a hatóság azt kivánja, hogy nadrágot viseljen, osszon ki ingyen. Más részük azonban kijeletette, hogy nem hajlandó behódoni a civilizáció alszemérmének s rögtönzött népgyüléseken kegyetlenül érveltek az ottlevő miszimnarusok tanításaival, kik szerint Ádám és Éva sem ismerte a ruhát. A jelek szerint a mozgalom egyre erősbödik. (Iván) Manilla, dec. 20. Ma érkeztem vissza a fővárosba s megállapítottam, hogy a nadrágforradalom hullámai lassanként elárasztják az egész országot. Az egyik újság kipattantotta, hogy a manilai matematikusok számítása szerint jelenleg a szigetország összes kereskedői sem rendelkeznek annyi textilérával, hogy a szükségletét fedezhessék, mégha a raktáron levő tall és muszlin készletet is felhasználná. Az elkeseredés erre még nagyobb méreteket oltott, mire a kormány rendeletét odamódosította, hogy a nadrág anyaga papírból is lehet, ez azonban nem vall be, miután az itteni nedves időjárás miatt a papír csakhamar szétmúlik. A kormányzó erre az itt élő civilizáltakat felszólította, hogy nadrágjaik feleslegét adják a haza oltárára, hogy a belső rend helyreálljon. A felhívásnak szép eredménye volt, megható jelenetek játszódtak le, akadt úriasszony, aki lemondott összes ilyesirányú ruhadarabjairól a nemes cél érdekében. A mozgalom azonban nem járt kellő eredménnyel. (Iván) Manilla, dec. 21. (Drótnélküli) A nadrágforradalom elérte krízisét. A nadrágellenesek elfoglalták az ország javarészét s Manillát ostromzár alatt tartják. Jelszavuk: Halál a nadrágosokról Zászlójuk, melyen egy fügefalevél lobog, mindenütt sikereket ér el, míg mi már csak három napig tarthatjuk magunkat. A vezérkari tanácskozáson már szóba került a kapituláció, a nadrágellenesek azonban most már csak a teljes megadást fogadják el, melynek értelmében ezentúl senki sem járhatna nadrágban. A hadseregparancsnok 48 óta gondolkozási időt kért s ha addig valami külső segély nem jön, mindnyájan lehúzzuk a nadrágunkat. Mr. Hamilton férfiszabóüzlete a délelőtt öngyilkosságot kísérelt meg. (Iván) Manilla, dec. 23 Reggel futott be a kikötőbe az amerikai flotta nyolc egysége, míg más hadihajók az ország partvidékét szállották meg. A foti gránátokba préselt nadrágokkal lövöldözte be az ellenséges csapatokat, akik úgy látszik megrnhanták a harcot, mert a szerterepülő nadrágokat szónélkül felhúzták s letették a fegyvert, Manilla így felszabadult. Az ország többi részéből is megnyugtató híreket közölnek távirati jelentések. Úgy értesültem, hogy a főkormány 20 általános amnesztiát ad s holnap nagy ünnepségek közt varrják fel a manillai szabadságtéren álló Herkulesre a nadrágot. A hatóság új rendeletet adott ki, melynek értelmben mindenki, akinek még nincs nadrágja köteles otthon maradni és ágybafeküdni. Mint hírlik, a washingtoni szenátus most a nadrágtartó javaslatán dolgozik. (Iván) TÜKÖR Targul-Mures (Marol,Vszikhely), 1921. Január 2 CDMMMMHM ■■■■■■■■■■■■■■ MMMMMMMHI ■■■■■■ MED Megfagy a kultúra Hideglelésben a Kulturház Szénhiány, fahiány, villanyhiány, vízhiány, pénzhiány és ötlethiány, Salvarianhiány és vagonhiány, szeretet és megértéshiány... vájjon hiányzik e még valami hiány? Ha Molter Károlytól valaki azt kérdezné, hogy hányadik században vagyunk, biztosan azt felelné, hogy a hiányadikban. De egyben még meg voltunk valahogy: önnemelte kultúránk ha nem is fulasztott saját zsírjában, elég volt, hogy megéljünk belőle és a hiányok miatt sülydegelő hajónkat is valahogy befoltongattuk kumránkba mártott rongyainkkal. Az iskolán, a színházak, könyvtárak és irodalmi vállalkozások a tőlük elvárt sikénél vegetálnak és ez természetes és ne ütődjünk meg rajta, még csak az kellene! De ebben a csöndes munkában egyszerre csak gyanúsan kezd dübörögni az egyik kultúragép, a termelése csökken, mi az, talán hibázott a gépész, eredj Jancsi fiam, kérdezd csak meg, mi baj ? És Jancsi visszajön azzal a szomorú hírrel, hogy nincs elég szén s a kultúrpalota nevű gép nehezen produkál vajmit. A gépészek tehetetlenül állnak. Bizony így vagyunk kezem már kéthónapja egyik legjelentősebb üzemünknél. November eleje óta dermesztő fagy szállt alá a harmadik emeletielől, s ma már ott tartunk, hogy az elsőn is alig lehet kibírni, a zeneiskolai tanárok sorra ágynak dőlnek, olgika otthon fütteti a szalonját drága pénzen, hogy a tanítást egészen abba ne hagyja, a gyereket járnak is, nem is, az énekesek berekednek, a zongoristák odafagynak a zongorához, a hegedű meg odafagy a hegedistához. A túlsó oldal ép ily szomorú. A könyvtár vezetői kabátban fagyoskodnak az olvasószoba zárva, az I. M. O. kiállításban alig tud felmelegedni a művészet meleg leheletétől az ember. Egyedül a mozi fungál. Na hála Istennek! Azt mondják különben, hogy az ús kultúra, a Newyork rejtelmei után akár le is diplomázhatsz a betöréseslopásból. Mindez kedélyes akasztófa humor lenne, ha nem volna oly nagy a fahiány, hogy még erre a célra se jut. Így azonban csak szomorúan konstatálhatjuk, hogy a kultúrházat szerencsétlen vasbeton szerkezete és a jelenlegi szénbány odgjuttatta, hogy a legjobb esetben is csak fél annyit produkál, mint amennyit az idei magas tandíjak mellett méltán elvárhatnának a zeneiskola növendékei s reggeltől estig robotoló tanárai. Tessék, ha nincs szén kétszerannyi fával tömni a fűtőtestet Legyen üzemben éjjel is. Vagy állítsa