Tükör, 1921 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1921-01-02 / 1. szám

2 oldal golyó. A rosszhiszemű, egyéni törek­vések talajából kifakadó harcok, mint a tavaszi hó olvadnak el az ellenfél mély és igaz meggyőződésének forró hévétől. Csak a pihenést, vagy observálást célzó passivitást helyeseljük. De az elmocsarasodó passiv­ias imazmas le­vegője d­omauigként nehezedik a mun­kába indulók, az általános embesze­­retet, a vnagbeke, a viraghaimoria, a nagy elrendeződés végcéljához vezető út megmunkálására indusok tagjaira. Emberek: románok, magyarok és szászok; emberek: keresztények, ke­resztyének, zsidók és pogány­ok. Emberek: elnyomók és elnyomottak, tőkések és proletárok; emberek: fér­fiak és asszonyok; emberen: régiek és újak; emberek: északon és déten, ke­leten és nyugaton; emberek: folyón innen és folyón túl, hegyen innen, hegyen tm; emberek: mindennemű, mindenféle megkülönböztetések nélkül halmozzatok el egymást a szeretet ki­fogy­hatatlan megnyilatkozásaival s irtsá­tok a szeretet sok­ó hevével a gyűlöl­ködés utolsó baktériumát. A szeretet hömpölygő folyamán in­duljon el az aktivitás hajója uj szer­számokkal, amelyek senkit sem bánt­hatnak, uj szinekkel, melyek minden szemnek tetszenek, uj muzsikával, mely minden fülnek muzsika. Szeretet az élet szülője, megbocsá­tás az élet támasza, aktivitás maga az élet. Az alkoholizmusról írta: Dr. Sámson Márton. Az alkoholizmus ellen küzdők tábora két csoportra oszlik és pedig mérték­­letesek és az abstinensek csoportjára. A cél mindkét csoportnál ugyanaz, azonban a célhoz vezető utak és esz­közökben telnek el a felfogások. A mértékletesektől nem lehet elvitatni a jó intenciót, azonban már a kiindulási pontjuk nem állja ki a tudományos kritikát, s a tapasztalat sem igazolta felfogásuk helyességét, mert tanaikkal sikert sehol sem tudtak elérni. A mértékletesek azt mondják, hogy nem lehet a szervezetre ártalmas, ha az ember akár minden nap is megiszik mérsékelt mennyiségű szeszt, a fődo­­log az, hogy be ne rúgjon és hogy iszákossá ne váljék. Az abstinensek, akik közé a tudo­mánynak számtalan világhírű korifeusa tartozik,­­­hogy csak néhányat em­lítsek: Dujardin Beausnetz Forel, Mö­bius Bunge, Helmholz, Woodheand, Tigerstedt, Abderhalden, Kassovitz, Krepelin és Almquist — ezek a mér­tékleteseket »az alkoholkérdés félmű­­veltjeinek­ tartják és azt mondják, hogy a mértékletesek nem használnak, sőt nagyon ártanak az ügynek, mert megtévesztik és félrevezetik az alko­holizmushoz amúgy is hajló közönséget. Az abstinensek argumentumai a mér­tékletesekkel szemben a következők: 1. Nem igaz, hogy a kis alkohol­adagok szokványos élvezete ártalmat­lan, amint azt számos tudományos kísérlet és a tapasztalat beigazolta. 2. A mértékletességnek nincs határa az az nem állapítható meg, hogy hol szűnik meg a mértékletesség és hol kezdődik az iszákosság. 3. Az iszákossághoz az út a mérték­letességen átvezet, mert hiszen minden iszákos valaha mértékletes volt. A három pontban foglalt megdönt­hetetlen igazság olyan átlátszó, mond­hatnám olyan kézzel fogható, hogy annak bővebb magyarázatába nem is bocsájtkozom és csak azt fűzöm hozzá, hogy méregtani szempontból, és alá­húzva hangsúlyozom, hogy méregtani szempontból, a szervezetre nézve ke­­vésbé veszélyes, ha valaki általában nem iszik, de néhanapján akár a sárga­­földig is berúg, mintha soha sen­ ing be, de állandóan iszik, hacsak­­kis mennyiségeket is. Aki nem iszik szokványosan és csak elvétve issza le magát, annak szerve­zetéből a méreg az anyagcsere útján néhány nap alatt teljesen kiküszöbö­lődik, ellenben a szokványos ivónál — habár csak kis mennyiséget iszik is — a szervezet állandóan az alkohol mérgező hatása alatt áll és a folyton tartó kis ingerek és bár apró, de ál­landó ártalmak halmazata végül csak megbetegíti a szervezetet, épen úgy, mint ahogy az esőcsepp is idővel el­­­koptatja és bemélyíti magát a gránit­követ is. Az alkoholizmus fontos világtársa­dalmi kérdését egy csapásra meg lehet­ne oldani, ha az államhatalmak átlátva, hogy az alkohol, ember és pénzben több kárt csinál, mint hasznot, beszün­tetné az alkohol produkciót minden vonalon és minden formájában. Az alkohol­termelésre felhasznált óriási mennyiségű termékek felszaba­dulván, ártalmatlan kalóriaformában álana az emberiség rendelkezésére és eliminálva volnának a világból mind­azon veszedelmek és károk, melyekről már megemlékeztünk. Ipari célokra s­ük­­séges mennyiséget lehetne termelni, de azt úgy kellene denaturálni, hogy teljesen élvezhetlen legyen. A szőlőről való közfelfogás gyöke­resen meg kell hogy változzék, mivel az érett szőllőben levő cukortartalom oly nagy, hogy a szöllőt nem a csemege és élvezeti cikkek, hanem az emberi tápszerek rovatában azon méltó helyre kell juttatni, melyet nagy tápértékénél fogva méltán megérdemel. Ugyanis 100 grm, vagyis 1 deka szőllőben van 72 kalória — egy tojás­ban 77 — tehát majdnem annyi, mint egy tojásban; ezek szerint egy kiló szőllő 9 tojás, vagy 1.2­ liter tej táp­értékének felel meg s épen ezen ma­gas táp- vagy kalóriaértékénél fogva délvidékén, különösen Bozen és Me­­zánban hizókurásokkal és Egyiptomban tüdő- és vesebetegekkel kilószámra etetik. Battlenian a­ttti— A bisbuti vásár. — Riadalom a Főté­ren. — Forrong a lakosság.­­ Terjed a felkelés. — Az ötletes gránátok. — Új törvényjavaslat a nadrágtartóról. Marosvásárhely, január 1. Külföldi újságok hoztak a héten. A washing­toni szenátus legutóbbi ülésszakán el­fogadta azt a törvényjavaslatot, mely szerint öt évi börtönnel sújtandó min­den olyan Filippi szigetbeli férfi, aki nem visel nadrágot. Manillai tudósí­tónk a következő érdekes jelentések­ben számol be, hogy milyen érzelme­ket váltott ki a szenátus határozata a benszülöttek körében. Bisbus, dec. 19. Éppen a bisbusi vá­sáron voltam, mely tudvalevőleg a szi­getcsoport legjelentősebb kereskedelmi gócpontja. A Balabaci máskor oly el­hagyatott habjain most százával him­bálóztak a benszülöttek merészen ivett bárkái megtarkitva egy-egy sekélyebb járású gőzössel. A város zászlódiszt Oltott, tarka sokaság folydogál a szűk tiómákon s a nyüzsgő tömeg monoton zajat az árusok rekedt kiáltozásai élén kiik. Emerre a rizskereskedők kínálják énekelve gyöngyszmnü portékájukat, aszott barna kezeiket mindegyre bele­mentve a gyekeryeken nyugvó rizs­­halmokba. Arrébb, a piac s­okan méz­édes banánt áru­nak olajbőrü pam­e­lang szüzek; nyakukba akasztott ében­­alaljaikon színes üveggyöngyöket hor­doznak gyérszakállu malájok s az enyhe szellőben meg-meglobognak a rövidárusok olcsó kartonjai. Nevetgé­­lés, taszigálás a mágusok sátorai előtt, ez a sokaság ma otthon feledte lété­nek ezer nyomorúságát s gyermeteg kedéllyel tolong az árusok között in­kább kíváncsiságból, mint holmi vá­sárlási szándéktól vezettetve. Már a felületes szemlélő is könnyen megkülönböztetheti ruházatáról ezt mi^— —e...........H..L I .I I =•■■ ■•= a három népfajt, mely Bisbus városát a karácsonyi vásárok alkalmával el­­özölli. A sárgabőrű madájok hosszú ingeket viselnek, a pampán­g nő kis köténykét hord elöl vagy hátul, asze­rint, hogy hajado­n vagy asszony. A visayak asszonyai pedig némi gyönyö­­ket csavarnak derem­­ra. A két utóbbi törzs férfiai ezzel szemben csupán ha­jukat tűzdelik meg finom művű kro­­kodilfésükkel. A fúró vásár már harmadik napja ott lüktetett Bisbus utcáin, a hó­­­nap tikkasztóan tűzött le a barna, izzadt testekre, mikor egy szűk sikátor felöl erős dubpergés riasztotta meg a piac zsivaját s az elhalkult tömegnek har­sona szavak hirdették ki a főkormányzó szigorú rendeletét előbb angol, majd a benszülöttek nyelvein­ .Fi­­ppi szigetek emberei halljátok meg főkormányzó uratok szavát, ki a washingtoni szenátus üzenetét küldi nek­tek. Minden férfi jól figyelmezze ren­­deletünket és húzzon nadrágot a maga meztelenségére, mert bizony mondjuk nektek, hogy aki nem húz, öt esz­­tedő börtönnel lakozandik“. A tömegen először enyhe moraj su­hant végig. Tovább adtak, magyaráz­ták. A kendőkbe burkolózó malájok flegmás arccal intézték tovább ügyei­ket, őket nem érintette a dolog. Nem igy a pampangok és a visayak. Egy­­részük ugyan begyűlt s más hijján összevásárolták azt a néhány úszónad­rágot, amelyeket a kereskedők a fehé­red számára árusítottak, de ez alig néhány száz embernek fedezte a szük­ségét és meztelenségét. A tömeg leg­nagyobb része azonban a nadrág ellen foglalt állást, főleg, mikor látta, hogy a kereskedők kihasználva a helyzetet, a vászonárakat száz százalékkal emel­ték fel. A feszültség még délután sem enyhült, bár a kókuszpálmák törzsén megjelenő plakátok frissében megálla­pították a textiláruk maximális árát, de a kereskedők egyszerűen elrejtették áruikat. A rendelet különben is érthe­tetlen volt, nem tudták férfi alatt az egész férfi nem értendő, avagy Csak a felnőttek és azok is milyen évtől. Vol­tak, akik azt vitatták, hogy az öregekre nem vonatkozik, néhány előkelő pam­­pang hölgy pedig ligát alakított a rodragelieves küzdelem támogatására, melynek fővednökségét a Maharadsa neje elfogadni kegyeskedett. Ejszana ismeretlen tettesek feltörték a balabzosi népfürdő ruhatárát és az összes úszónadrágokat kihi­pják, a kül­városokban reggelenként európai holt­testekre pukttannak, akikről lefosztották alsónadrágaikat. A benszülöttek egy része azon az állapoton volt, hogy nincs pénze s ha a hatóság azt ki­­vánja, hogy nadrágot viseljen, osszon ki ingyen. Más részük azonban kijele­­tette, hogy nem hajlandó behódo­ni a civilizáció alszemérmének s rögtön­zött népgyüléseken kegyetlenül ér­veltek az ottlevő mi­szimnarusok taní­tásaival, kik szerint Ádám és Éva sem ismerte a ruhát. A jelek szerint a mozgalom egyre erősbödik. (Iván) Manilla, dec. 20. Ma érkeztem vissza a fővárosba s megállapítottam, hogy a nadrágforradalom­ hullámai lassan­ként elárasztják az egész országot. Az egyik újság kipattantotta, hogy a ma­­nilai matematikusok számítása szerint jelenleg a szigetország összes keres­kedői sem rendelkeznek annyi textil­ér­ával, hogy a szükségletét fedezhes­sék, mégha a raktáron levő tall és muszlin készletet is felhasználná. Az elkeseredés erre még nagyobb mére­teket oltott, mire a kormány rendele­tét odamódosította, hogy a nadrág anyaga papírból is lehet, ez azonban nem vall be, miután az itteni nedves időjárás miatt a papír csakhamar szét­­múlik. A kormányzó erre az itt élő civilizáltakat felszólította, hogy nadrág­jaik feleslegét adják a haza oltárára, hogy a belső rend helyreálljon. A fel­hívásnak szép eredm­énye volt, meg­ható jelenetek játszódtak le, akadt úriasszony, aki lemondott összes ilyes­­irányú ruhadarabjairól a nemes cél érdekében. A mozgalom azonban nem­­ járt kellő eredménnyel. (Iván) Manilla, dec. 21. (Drótnélküli) A nadrágforradalom elérte krízisét. A nad­rág­ellenesek elfoglalták az ország javarészét s Manillát ostromzár alatt tartják. Jelszavuk: Halál a nadrágo­­sokról Zászlójuk, melyen egy fügefa­levél lobog, mindenütt sikereket ér el, míg mi már csak három napig tart­hatjuk magunkat. A vezérkari tanács­kozáson már szóba került a kapituláció, a nadrágellenesek azonban most már csak a teljes megadást fogadják el, melynek értelmében ezentúl senki sem járhatna nadrágban. A hadseregpa­­rancsnok 48 óta gondolkozási időt kért s ha addig valami külső segély nem jön, mindnyájan lehúzzuk a nadrágun­kat. Mr. Hamilton férfiszabóüzlete a délelőtt öngyilkosságot kísérelt meg. (Iván) Manilla, dec. 23 Reggel futott be a kikötőbe az amerikai flotta nyolc egysége, míg más hadihajók az ország partvidékét szállották meg. A f­ot­i gránátokba préselt nadrágokkal lövöl­dözte be az ellenséges csapatokat, akik úgy látszik megrnhanták a harcot, mert a szerterepülő nadrágokat szó­­nélkül felhúzták s letették a fegyvert, Manilla így felszabadult. Az ország többi részéből is megnyugtató híreket közölnek távirati jelentések. Úgy értesültem, hogy a főkormány 20 általános amnesztiát ad s holnap nagy ünnepségek közt varrják fel a manillai szabadságtéren álló Herkulesre a nad­rágot. A hatóság új rendeletet adott ki, melynek értelm­ben mindenki, aki­nek még nincs nadrágja köteles ott­hon maradni és ágybafeküdni. Mint hírlik, a washingtoni szenátus most a nadrágtartó javaslatán dolgozik. (Iván) TÜKÖR Targul-Mures (Marol,Vszik­hely), 1921. Január 2 CDMMMMHM ■■■■■■■■■■■■■■ MMMMMMMHI ■■■■■■ MED Megfagy a kultúra Hideglelésben a Kulturház Szénhiány, fahiány, villanyhiány, víz­hiány, pénzhiány és ötlethiány, Salvar­­ianhiány és vagonhiány, szeretet és megértéshiány... vájjon hiányzik e még valami hiány? Ha Molter Károlytól valaki azt kérdezné, hogy hányadik században vagyunk, biztosan azt felelné, hogy a hiányadikban. De egyben még meg voltunk vala­hogy: önnem­elte kultúránk ha nem is fu­lasztott saját zsírjában, elég volt, hogy meg­éljünk belőle és a hiányok miatt sülydegelő hajónkat is valahogy befoltongattuk kum­ránkba mártott ron­­gyainkkal. Az iskolán, a színházak, könyvtárak és irodalmi vállalkozások a tőlük elvárt sikénél vegetálnak és ez természetes és ne ütődjünk meg rajta, még csak az kellene! De ebben a csöndes munkában egy­szerre csak gyanúsan kezd dübörögni az egyik kultúragép, a termelése csökken, mi az, talán hibázott a gépész, eredj Jancsi fiam, kérdezd csak meg, mi baj ? És Jancsi visszajön azzal a szomorú hírrel, hogy nincs elég szén s a kul­túrpalota nevű gép nehezen produkál vajmit. A gépészek tehetetlenül állnak. Bizony így vagyunk kezem már két­­hónapja egyik legjelentőse­bb üzemünk­nél. November eleje óta dermesztő fagy szállt alá a harmadik emeletielől, s ma már ott tartunk, hogy az elsőn is alig lehet kibírni, a zeneiskolai tanárok sorra ágynak dőlnek, olgika otthon fütteti a szalonját drága pénzen, hogy a tanítást egészen abba ne hagyja, a gyereket járnak is, nem is, az énekesek bere­kednek, a zongoristák odafagynak a zongo­rához, a hegedű meg odafagy a hegedistához. A túlsó oldal ép ily szomorú. A könyvtár vezetői kabátban fagyoskodnak az olvasószoba zárva, az I. M. O. ki­állításban alig tud felmelegedni a mű­vészet meleg leheletétől az ember. Egyedül a mozi fungál. Na hála Isten­nek! Azt mondják különben, hogy az ús kultúra, a Newyork rejtelmei után akár le is diplomázhatsz a betöréses­lopásból. Mindez kedélyes akasztófa humor lenne, ha nem volna oly nagy a fa­hiány, hogy még erre a célra se jut. Így azonban csak szomorúan konsta­tálhatjuk, hogy a kultúrházat szeren­csétlen vasbeton szerkezete és a jelenlegi szénb­ány odgjuttatta, hogy a legjobb esetben is csak fél annyit produkál, mint amennyit az idei magas tandíjak mellett méltán elvárhatnának a zene­iskola növendékei s reggeltől estig robotoló tanárai. Tessék, ha nincs szén kétszerannyi fával tömni a fűtőtestet Legyen üzemben éjjel is. Vagy állítsa­

Next