Tükör, 1922 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1922-01-01 / 1. szám
t* Ié * Imeté • »1 éra« Egy évre 10 lel Félévre SO lel Cpyea ez én éra I len Kledé Hivatali telafea SI »lelt Morvay Zoltán1Ara-1 JeuI %cS3KI laptulajdonoa Révész Bél Pártonkiviili politikai hetilap Szerkesztőség és Manl« hivatali Tpg.«Mupaa (Maposvásárhely) Plata Rag. Ferdinand — Főtér SS sa. Szerkesztőségi telefon SI .... Uj esztendő. Uj ? Hát volt ő is ? Nem veszszük észre az idők múlását és nem vesszük észre a változását sem. Emlékszünk egy szép júniusi napfényes napra, amikor beborult az ég, halálfugalom szellője suhant keresztül a tavaszi lombokon s a levelek meghaltak az ágon, a mosoly az ajkakon, a szeretet az emberek szívében és az okosság a koponyákban mindenütt, mindenütt a földön. És ekkor megállt felettünk az idő. Az embereknek azóta nem érdemes, felesleges időszámítással bíbelődni. Elmúlt egy óra, elmúlt egy nap, egy hét, egy hónap, egy év? Jól van. Kit érdekel ez? Ki törődik a tegnappal és ki vár valamit a holnaptól? Az idő áll! Mert az az idő, amit testi és lelki szenvedések, gondok és könnyek között töltünk el — arra nem tudunk világos fejjel visszagondolni, az kiesik az életünkből. Nincs. Az egy gonosz álom, amiből szeretnénk felébredni, ha nem tartana a sírig, az enyészetig, a porrá válásunkig. De nem tudunk felébredni és aki koporsóban fekszik, az nem számítja az időt. A ravatalon nyugvónak nem kél fel a nap és nem nyugszik le soha, nem deríti fel a tavasz és nem hangolja le a tél. Nincs számára virágzás és hervadás, kacagás és könyök, csak lassú enyészet. Az enyészetben pedig nincs időszámítás. A hegyekről mindennap legördül egy kavics, a piramisokról egy porszem, kopnak, fogynak és a föld felé simulnak. Múlnak. Ki számítja e megsemmisülés idejét ? Kell-e ehhez határok közé szorítani, felosztani a végtelent, az időt ? Ma meghalt az óév és holnap egy új születik. Az ember, e nagy gyerek, játszik a szavakkal csupán és nevet ad a megmérhetetlennek, amit részekre osztott. Meddig tart a világon ez a lethargia, hogy az idők múlásával senki sem törődik, mikor támad fel a végtelen és halálos közönyből a világ, hogy az idők múlása őt is érdekelje ? Mikor teszi tanulmány tárgyává a tegnap tévedését, hogy ebből a holnapra nézve okulást szerezzen? Erre, úgy véljük, még ez az úgynevezett új év sem fog az emberiségnek választ adni. A világ népe, az időhöz hasonló végtelen, nagy, de szörnyűn rejtelmes gigász, ma még tűri, hogy részekre szabják, ide tolják és oda tegyék, fel- és kihasználják, még ravatalon nyugszik és tudomásul veszi maga körül a képmutató siratókat, akik hamis kétségbeeséssel siránkoznak a nagy tetszhalott szomorú elmúlásán és tanácskoznak az eszközökön és módokon, amikkel fel lehetne támasztani. A szavuk erről számol be, — de a szavak itt csak arra valók, hogy alájuk rejtsék a gondolatokat, — azokat a gondolatokat, amelyek nagyon helyénvalónak találják ezt az enyészetnek való kiszolgáltatást. Mert nincs az a nyomorult halott, aki után valaki ne örökölne. Itt pedig nagyszerű örökségről van szó. A halálra szánt dús kincsek birtokosa és a hamis siratok kínos zavarba jönnének, ha a tetszhalott felülne a koporsójában, leszállna virágos ravataláról és kijelentené, hogy eszébe sincs a Coron hajójára ülni. Az idők megállítói nem vennék szívesen, ha a népek Jairusleánya, — mint az Írás mondja — felkelne és járna. Főleg, ha a maga lábán járna minden jóakaratú gyámkodók segítsége nélkül. Az igazság és tisztesség, a megelégedés és megértés egyenes mozdulatával nyújtana kezet, amely átér a földgolyón és nem kell hozzá semmi diplomatái körmönfontság. Mindnyájan emberek vagyunk, akik dolgozunk az általánosság érdekében és a magunk fentartására. És közülünk a konkolyt és egyenetlenséget hintő kufárokkal! A bajszövők, úgy fentről, mint Trq.«!8lui>»g {garowAslrhely) 1922. jswiti« 1. »n^ma^ ’1-lk 'síim alantról pusztuljanak! Ezt értse meg a világon mindenütt: bolsevizmus és fehérterror, munkás és munkaadó, torzsalkodó osztályok és torzsalkodó népek Megegyezni és megérteni egymást ! Ezt a végtelen egyszerűséget, ezt a kézenfekvő igazságot kell örökké, unos-untalan, a fáradságig, a kimerülésig hangoztatni, a mindent könnyen felfogó, a mindent megértő és mindent tudó huszadik század emberének s akkor felébred letargiájából, a tetszhalálból. S ha ez sikerülni fog, érdemes lesz az időt számítani, mert az új évek új időket teremtenek. De amíg ez el nem következik, az időnek nevet adhatunk, de tartalmat soha! act A Magyar Iparos Egylet karácsony másodnapjára alakuló közgyűlést hívott össze, de a közgyűlést a jelzett időben nem tartották meg. Ennek okát egyesek abban látják, hogy a meghívás körül nem jártak el kellő tapintattal és az előkészítő bizottság olyanoknak a nélkülözését kívánta, kik nélkül az iparosok szervezkedése el sem képzelhető. Hogy ennek a politikának mik a mozgatórugói, azt csak a legbeavatottabbak tudnák megmondani, akik minden valószínűség szerint számolnak bizonyos személyek mellőzésének következményeivel. De úgy látszik, hogy az előkészitő bizottság ténykedései máris egyenetlenség és széthúzás magvait hintették a köztudatba, mert különben nem történt volna meg az, hogy az egybehívott alakuló közgyűlést az utolsó napon lefújják. A gyűlés tehát elmaradt és valószínűleg csak január 8-án lesz megtartva. Mit is akar a Magyar Iparos Egylet ? Mik azok a célok, melyekért testületbe kíván tömörülni ? Erre ad választ az elkészített alapszabály tervezet, mely elsősorban az elaggott iparosok menházát kívánja felállítani, melyben magyar iparosok öreg napjaikat békésen és nyugodtan tölthetik el. Az alapszabályokban körülírt célok között szerepel továbbá a könyvtár, olvasótermek, játékszobák felállítása, kultúrintézmények támogatása, temetkezési segélyalap létesítése és végül az ügyek vitele céljából egy központi titkárság fellálítása a legközelebb megvalósítandó cél. Látható ezekből, hogy a Magyar Iparos Egylet sem a munkáskérdés megoldása, sem az iparostársadalom anyagi helyzetének javítása érdekében kívánja a tömörülést, bár e részben az alapszabályok egyik paragrafusában érezhető valamelyes intézkedés, ahol ugyanis a termelés mai rendjének megszilárdításáról létezik felületes intézkedés. Nagyban-egészben tehát kulturális és humanitárius egyesülés lesz a Magyar Iparosok Egylete, menten minden politikától és gazdasági szervezkedéstől. A megjelölt cél és az elérésére szolgáló eszközök valóban helyesek. A gazdasági verseny és a termelés tökéletesítését célzó társulások elég nagy száma fölöslegessé tenné a helyi iparosságnak csupán gazdasági szervezkedését. A csizmadiák, cipészek, könyvesek, ácsok, szabók és a többi iparosok társulatai e tekintetben talán nem végeznek fölösleges munkát. Viszont művelődési és emberbaráti célokat a kisebb egyesületek nem is szolgálnak, vagy legalább nem a kellő mértékben. Úgy, hogy az iparosok ezen újabb egyesülését a legjobb indulattal kell kezelnünk és tőlünk telhető lelkesedéssel támogatnunk is. önzetlen, az emberiség egész nagy egyetemére ható, általános célok eléréséért való törekvés mindig elismerést és sohasem gáncsot érdemel. Dolgozzanak is érte azok, kik hivatva vannak reá, munkálkodjanak lelkiismerettel a közös ügyért és koronázza siker működésüket. De jól vigyázzanak arra, amit tesznek. A kritika éles szeme mindent lát, s minden működést a visszájáról ítél meg. A bírálat nem tekint a szereplők jóindulatára, sem azokra a mellékkörülményekre, melyek a köz érdekében kifejlett működésnél balrahajló momentumokat eredményeznek. Pcotri Mihaly str. Stefan cel Mare (Bolyain.) 3. sl alattitzínáczoto késziti a jelegén « Z i n n Ir o t! UocUI muldig (Nemz. Szinti, bejáratával szembe) bZljjGÖZülG sabb, legmodernebb li L I |J U It G l í K|l»««rl ét eltérendő étánké I állandó kiállítás eipé különlegességekben I Kása eipék kaphatók