Tükör, 1922 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1922-01-01 / 1. szám

Hagversenyek, estélyek. Január 5-én Zsizsmann Rezső tartja orgonahangversenyét a kultúrpalota nagytermében. Zsizsmann művészi kvalitásait nem kell bővebben méltat­nunk, hiszen alig van Marosvásár­helyen valaki, aki őt játszani ne hal­lotta volna. Mint az orgona jónevű mestere Zsizsmann Romániában az elsők között van és nevét tisztelettel emlegetik Erdély művészi köreiben. Technikája bámulatos, ízlése kiváló és értékes művész-egyéniségre vall. Ne­mes ambíciója nem áll tiszteletremél­tó képességei alatt és a legmesszebb­menő elismerésre tarhat számot. Mű­sora is sokat ígér: Mendel­ahon, Du­bois, Widor, B­el, Bossi, stb. meg­annyi kiváló név biztosítja az est nívóját. Január 10-én ugyancsak a kultúrház nagytermében tartja egyetlen szavaló­estélyét Tessitori Nóra szavalóművész, Sugár Frigyes operaénekes közremű­ködésével. Tessitori Nóra neve sem ismeretlen városunk műértő közönsé­ge előtt. Tavalyi szereplése mindenkit bámulatba ejtett. Bizonyos, hogy a vonzó és nívós műsorral szereplő mű­vésznő fellépésének zsúfolt ház fog tapsolni. Babits, Ady, Ignotus, Kosz­tolányi, Kassák, Rilke, Krily, Berde, Nagy Emma, Ligeti, Reményi I., Kádár stb. verseiből áll a nagyszerű művész­nő programmja, mely úgy feladatban, mint nívóban felülírni­­a a múlt évi szavalóestélyt. A versek legnagyobb része az irodalmi termelés és a gran­diózus Rilke egyedül 20 percig tartó, nagy drámai költemény, mely az es­télynek fénypontja lesz. Az Ady és Babits újabb köteteiből való versek is az újdonság varázsával fognak hatni, mert itt még senki sem adta elő őket. Az estély minden bizonnyal nagy si­kereket fog hozni az Erdélyszerte előnyösen ismert művésznőnek. Január 19-én a Napkelet írógárdája tartja irodalmi estélyét a kultúrpalotá­ban. Az ismert erdélyi írókon és a kolozsvári sínház legelőkelőbb művé­szein kivül az estély programs­mjában szerepel R. Lorbeer honim operaaén­e­­kesnő, Románia első dalénekesnője. A Napkelet estélye iránt, melynek rész­­ét és műsorát legközelebb közölni fog­uk, városszerte szokatlan nagy érdek­­ődés nyilvánul meg. Az estélyek jegyeit Révész könyv­­kereskedése árusítja. Heti strófák Búcsú 1921-től. Te vén hitvány, te fogatlan vén tűz, Te nagyszájú, te sivár rongy alak Kiről tavaly még annyi szépet hittem. Kit oly reménnyel, bízón vártalalak: Menj el! kotródj, hozd el magad legott, Sipire, vén rima, amig szépen lehet, Amíg jogos és méltó haragomban Nem mérek rád egy néhány frd­eget. A piszokból fertelmet csinálni, Minden szépet a sárba rántani: Ehhez éreztél, csak ehhez volt erőd! S nem tudtál egy reményt beváltani. Meguntalak, vén undok, hát mehetsz! Hozzád többé nincs, nem lehet szavam. 221 Oh bájos ifjú hölgy! Minden bizalmam Önbe van! Gólem. HÍREK Operett. Mondják kérem, hölgyeim és uraim, tetszik önöknek a mai operett ? Nem a zenét értem, mert ahhoz, mint olyan­hoz, ami bod­üló civilek édeskeveset értünk, még azok is, akik azt mond­ják, hogy értenek és maguk is azt hiszik, hogy értenek. Én a librettóról beszélek itt, a meséről, amin az ope­rett felépül. TÜKÖR 3 oldal Látom, hogy az egész világot bejárják magyar és idegen operettek s magamba azt képzelem, hogy bizonyosan én va­gyok a tökfilkó és sok százezer em­bertársam, aki a földtekén megnézi, mulat rajtuk, a pénzével hizlalja, akik­nek tetszenek ezek az operettek, bi­zonyosan fejlettebb izlésnek mint én s így létjogosultsága van a mai operett­librettónak. Mindezeket azért mondom el tisztelt olvasóm, akinek a figyelmét itt egész arcátlanul igénybe veszem, mert én a magam részéről undorodom ettől a mai operett-librettóktól. Többek közt és főleg a grófokat és uralkodó hercegeket unos-untalan,fü­­lüknél fogva előráncigáló librettókat utálom. Ámbár egyebekben úgy a gró­f­o-t, mint az uralkodó hercegeket a legbűvösebb nyárspolgári tiszteletem veszi körül, de mikor a színpadon meglátok ágálni és butáskodni egyet, többet, sokat, sőt minden mai operett­ben mindig azt az egyet, aki házasodni akar, de nem sikerül neki rendes után, a felsőbb tízezer iránt ilyenkor elvész minden mondvacsinált nagyrabecsülé­sem és a méltóságot, fenséget, felséget szeretném lepofozni a színpadról, ter­mészetesen és főleg a papájával, az­­k­esfejű libretistával együtt. Szánalmas az a vergődés és az a hülye egyformaság, amibe ezek a ma operett librettók egymáshoz hasonlíta­nak. Az oknyomozó történet alapján szeretném megtalálni, hogy ki volt az első Káin, aki a jóizles Ábeljét bunkos dorongjával egykor agyonverte? Gya­nakszom, hogy Martos Feri vol a B­ob­­hercegével. A Ferinek egykor ugyanis sikerült egy­­akkori­ időben sikerült­nek mondható verset követni el, Bob herceg cím alatt. Ebből a szellemsze­gény kis versből egy silány kis libret­tót gyártott Feri s hála Fedák Sári gyönyörű idomainak, az sikert aratott és aratta pont erre a receptre kés­zült minden operett. Ferenc ur, itt vagy harminc librettót, de az is mind pont a Bob herceg prózai kottájára gyártódott és az utána kinőtt libretlista tehetsé­gek szinten az ő nemes nyomd­okán haladtak s nekem az­ért nyomja feje­met a bu, ha operettet látok. Pe­dig ezer és ezer nagyszerű kétí­ves, bajos, megkapó, pompásan fel­dolgozható téma van, de a mai magyar librettisták mégis mindig csak a big verejű uralkodó hercegekkel és tökkel ütött grófokkal tudnak csak bíbelődni az operett-színpadon. Mikor a János vitéz ezelőtt, idestova húsz évvel, színpadra került, borzasztóan megörültem­ neki. Ez kell a népnek. Ez az igazi magyar operett és ezt megérti a küdöld is és ezen az után kell fej­eszteni az operettirodalmat. De bizony korán örültem. Ezzel a da­rabbal az ilyen zsánerű művek be­fagytak. A hercegek kellenek, a gró­fok kellenek, a demokratikus világúak és nem a paraszt legények szerelme, és teremtek, burjánoztak a buta hercegi librettók, mint eső után a gomba. Pedig milyen operett­pótló kedves darabokat lehetne írni, amibe a gyönyörű magyar dalokat is bele­­szőhetné* a librettisták és zeneszerzői*.­­ De ezen az útón senki sem akar meg­indulni S­z­erény véleményem szerint ennek a dolognak is innen Erdélyből, az elszakított magyarság köréből kel­lene kezdeményeződni. Nem a régi népszínműveket akarom itt feltámasz­tani, hanem megkapó, színes mese keretében a remek régi magyar dalok finkszéré! szeretném lefújni az őket eltemetni akaró idők porát. . . Mártás. — Halálosáé. Melczer Jakab volt nagykereskedő december 28-án elhunyt életének 86-ik évében. A megboldo­gultban Melczer Mór, az Agrárbank igazgatója édes­apját gyászolja. — Bernády üdvözlése. A pol­gárság újév alkalmából üdvözölni kí­vánja Bernády Györgyöt. Kik részt akarnak venni, vasárnap d. e. fél 12 órakor a ref. leányiskolában találkoz­nak és onnan mennek fel Bernádyhoz. — A nagylelkűs­ég példája. Karácsony előestéjén történt, hogy a Domokos-szállodában beállított egy regátbeli úr, a tulajdonost magához kérette és kijelentette előtte, hogy bár neki ma nincs ünnepe, de úgy érzi, hogy a magyarok ezen nagy ünnepé­nek estéjén kötelessége a szegények ünnepét valamiképpen kedvessé tenni. Jev ő jön meg ezért a tulajdonos­­ egy általa ismert szegény családot melyet ő tehetségéhez mérten segélyezni fog. Az éppen ott időző törvényszéki kéz­besítő egy volt törvényszéki tisztviselő családjára hivatkozott és nyomban vállalkozott is arra, hogy az ismeret­len urat a családhoz elvezeti. Az öz­vegy és négy árvája ijedten fogadták a jövevényt, aki ardon látta a szegény család nagy nyomorát, elővette pénz­tárcáját, kivett belőle hatszáz leit és boldog ünnepeket kívánva eltávozott. Azt hisszük, hogy ehhez nem kell bővebb kommentár. — Adhron zongoraművész ja­nuár 12 én megismétli hangversenyét. Az orosz balett — Smirnova és Ni­­colscaia — január 13 án tartják egyet­len táncestélyüket. Jegyek mindkét estélyre már kaphatók Révésznél. — Plakátok a villanypózná­kon. Naponta bosszankodnunk kell azon a nemtörődömségen, mely a vá­­­­ros sorsát intéző körökben dühöng. Naponta jelennek meg újabb és újabb plakátok, hirdetmények és értesítések melyeket jobb hely híján a villany­­póznákra ragasztanak. A póznák ujj­nyi vastagságig telve vannak a szín­ház, a mozi, a városi tanács és ma­­gán intézmények hird­etvényeivel. Külö­nösen a Főtér büszkélkedhet e díszes látvánnyal, mert itt fordul meg a leg­több ember és a plakátragasztók élel­messége erre számbra a mellék­utcák oszlopaira csak elvétve ragaszt vala­mit. Úgy tudjuk, hogy a hirdetési táb­lák felállítása ügyében a tanács és a helyi színház vezetősége már megálla­podásra jutottak. Sőt a táblák helyét is kijelölték. Hol késik hát a táblák elhelyezése? Az oszlopokra ragasztást pedig tiltsák meg, mert azok mindenre valók, csak reklámcélokra nem. — Szeméttelep a Hold-utcá­­ban és környékén A várostól bér­letben tartott szemétfuvarozás úgy lát­­szik kitűnő üzletnek bizonyul. Leg­alább is erre vall az a körülmény, hogy a Hold u­ra és a környékén levő utcák szemeteit már hónapok óta nem fuvarozzák A magánvállalatban bevett szeméthordás jövedelmezősége azon­ban nem jelenthet ezen utcák lakóinak egészsége elleni merényletet. A felgyü­lemlett szemét és hulladék, e helye­ken már kezd rothadásnak indulni és penetráns bűj terjeng az egész kör­nyéken, ami bizonyára nem válik egészségére a lakosságnak. És a mu­lasztás annál vétkesebb, mivel a vál­lalat vezetőségét már több ízben fel­hívták a szemét eltakarítására. Sürgős intézkedésért appelálunk a városi ta­nácshoz és a köztisztasági hivatalhoz. — Táncrulett Tánconi jó, rulet­tezni is jó, hát még milyen jó lehet a kettő együtt! A londoni Murray klub­ban próbálták ki ezt a korszakalkotó találmányt. A parkett megszámozott négyzetekre van osztva s a táncoló párok tét gyanánt bizonyos összeget szednek be a pinkába. A zene s­ vele együtt a tánc egy óramű jelzésére in­dul meg s ugyancsak az óramű vélet­len szeszélyétől függ a táncoló párok megállása. Aki épp azon a kockán áll meg, amelyet az óra számlagja mu­tat, az nyeri meg az összes betéteket. Úgy hisszük, hogy az uj táncot aligha lejtik szerelmes párok, mert a szere­lem nem igen kedvez a szerencse­já­tékokban. — Mózes és is osztrák koro­na. A bécsi tőzsdén ma heves jelenet folyt le két tőzsdelátogató között. Az egyik dühös szemrehányással illeti Mózest, a vallásalapítót: — Minden nyomorúságunknak Mó­zes apánk volt az okai — kiabálta szinte magánkívül. — A másik mél­tatlankodva tiltakozott: — Hogy mersz ilyesmit kiejteni a szádon ? — Az elkeseredett ember nem tágított: — Mondom és ezerszer is mondom. Mert ha ő akkor nem vezet ki minket Egyptomból, akkor most angol font fa­jaim vannak és nem osztrák koronám ! — Leszállítják a budapesti zsinhócok vigalmi adóját Buda­pestről irják. A városi tanács nemrég új vigalmi adórendszert léptetett élet­be, melynek értelmében az orfeumok és előadások bevétele után ötven szá­­zalék adót kötelesek fizetni, a magán­színházak pedig premier előadások után ugyancsak annyit. A színházak és orfeumok erre egy­enkéten bebi­zonyították, hogy a jelenlegi horribi­lis adó mellett a közönség tartózko­dása miatt a város kevesebbet vesz be mint régebb. A tanács elfogadta ezt az érvelést s az orfeumok vigalmi adóját 256/o-ra, a színházi premierekét pedig 30°/8-ra szállította le. — Rembrandt egyik híra a ké­pe. ,A házasságtörő nő Krisztus előtt* Londonban volt Fletchernek, az ismert műgyűjtőnek birtokában. Fletcher nem merte Rembrandját képtárában fela­kasztani, hanem egy páncélos ládában őrizte senkinek se árulva el, milyen kincseket érő festményt rejtegeteg. A láda azonban egy reggel eltűnt , mert Fletcher attól tartott, hogy a tolvajok nem is sejtve tartalmát, ki­­nyitáskor tönkre tehetik ezt az egész emberiséget érdeklő műkincset, az összes nagy angol lapokban udvari­asan felkérte a tetteseket, hogy a fel­táráshoz ne használják a szokásos marósavakat, hanem inkább célszerű kasszafútókat használjanak. A művé­szetért rajongó angol azzal zárta le felhívását, hogy elsősorban a képet kell meg­menteni s az csak másod­rendűen fontos, hogy kinek a birto­kában maradjan Rembrandt művek. — Színházi dolgok című rova­tunk újévi számunkból rovatvezetőnk betegsége miatt elmaradt, amiért olva­sóink szives elnézését kérjük. — A filharmónikus zenekar­ban közreműködtek : I. hegedű : Hajak tanár,­­ Széplaky Irén, Göld­­ner Károly, Dr. Kunhoffer Lajos, Dr. Schuller Henrik, Mestitz Mór és Jenes József. II. hegedű: Nicola Aranka, Tresch Desso, Kákonyi Kákonyi Irén és József, Nagy István, Kirella Árpád, Körössy Miklós, Sámson Zsófia, Szi­lárd Pál és Jelinek Károly. Mélyhe­gedű : Zsizsmann tanár, Dr. Szilágyi Sándor, Nagy Dénes, Ady Győző, Tö­rök Márton. Gordonka : Tánházi tanár Marthy Pál, Dicső Géza, Szalkay Ti­bor, Smilovits Norbert. Gordon : Hints József. Heller, régeni fényképész, Ba­logh Ferenc, flóta: Maroscher régeni karmester és a helyi színház flótája. Klárinett: Brassóból és a helyi szín­házból. Oboa : Az első Brassóból má­sodik a helyi katonazenekarból. Fa­gott : Az első Brassóból a második Molnár Ferenc helyi lakos. Trombita Az első a helyi színházból, a máso­dik és harmadik a katonazenekarból. Vadászkürt: Az I. és II. Brassóból a II. Régenből a IV. a katonazenekar­ból. Az I. pausan Régenből a II. a katonazenekarból, a III. a helyi szín­házból. Üstdobos és a cintányéros Brassóból. — Dr. Tischler fogorvos Sft. Gheorghe—Szentgyörgy­ utca 38. Ren­del d. e. 10—1 ig d. u 3—6 ig Leg­kényesebb igényeket kielégít méltá­nyos áron. — Eljegyzés. Nagy Imre polgár­társunk Kedves és bájos leányát Annus­­kat eljegyezte Vidám Endre. — Az Erdélyi Társaság nagy­szabású estélye tudósításunktól elté­rően január 3-án lesz. A műsor kere­­tében Komjáti Károly új szerzemé­nyek­et ad elő. Külön meghívó nincs. Mindenkit szivesen látunk. — Jegyek Révésznél és Lakatosnál. Baktik­on tart és mérték után készít CIPŐK ~ elsőrendű női, férfi és gyermekcipőkéin Cipó- 6* Bőripari Részvénytársaságnál Plaza Regele Ferdinand (Főtér) 45.­­km alatt

Next