Tükör, 1924 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1924-01-06 / 1. szám
2 oldal tűnőn Targul-Mures Mkrc'Vásicrhsty, 1924. Január 6. |f JAM) ^ 12,^f M S E"M T K f[ — A támadás után megvizsgáltuk a terepet. Kocsinkat tizennyolc lövés érte. Egyik lovunknak a fülébe lőttek, a kocsisnak pedig a sapkáját lyukasztotta keresztül egy golyó. Engem a rablóknak, akik összesen harminckét lövést adtak le, nem sikerült megsebesíteniük. — A szerencsétlenségemben is szerencsém volt, hogy nem vettem magamhoz az összes munkások bérét, amely 600 ezer lejt tett volna ki. — A sebesülteket Borszéken elsősegélyben részesítettük, ahonnan a kapitány nyomban táviratozott az olasz komitátushoz Bucarestbe a bennünket ért rablótámadás ügyében. Négy nappal később, november 18-án reggel 5 órakor, ugyanazon a helyen egy helyi kereskedőt, Krausz Vilmost támadták meg a rablók, aki szintén borszék felé igyekezett, hogy kinnlévő pénzköveteléseit ott behajtsa. Nagyon kedélyesen bántak Krauszszal a rablók, összeszidták, hogy miért jön ily későn, mert ők úgy értesültek, hogy előtte való napon este fog jönni és igy az egész éjszakájukat elrontotta. Krausznál mindössze néhányszáz lej készpénz volt, amit órájával, gyűrjével együtt elvettek és a megrémült Krauszt teljesen levetkőztették, sőt amikor Krausz a cipőjét nem feze ki elég gyorsan, az egyik bandita fejszét emelt, hogy levágja a lábát és azzal együtt vigye el a cipőt. Azt mondta :Nem érünk rá egy pár rongy cipőért sokat várni !“ — Krausz Borszéken jelentette az esetet a csendőrségnél, ahol nyomban bevezették a tettesek ellen a nyomozást. A banda két tagját, közöttük Antal Grigore, jómódú maroshévizi legényt, mindketten szökött katonák, Marosvásárhelyen, ahova a tett első vetése után ezredükhöz bevonultak letartoztatták. Antalék 120 bMc* ’állottak be, közöttük a Krausz Vilmos ellen elkövetettet is, azonban azt, hogy az ellenük intézett rablótámadásban részt vettek volna, kereken tagadják. A két legénynek büntetésből az összes nálunk talált lopott holmikkal egész Maroshéviz községen végig kellett menniök és kabálniok: így jár az aki Romániában lopni meri Maroshévizen, Borszéken és általában az egész könyéken, melynek lakossága az eset óta állandó rettegésben él, érthető kíváncsisággal várják a rablóbanda többi tagjainak kézrekerítésére beindított nyomozás eredményét, ami megmozgatta az érdeklődést a távoli tudományos világ színterén is. Marosvásárhelyi ember érdemét jólesik registrálnunk, mikor itt, a provinciaként kezelt vidéki város tudományos világából ilyen érték repül világgá, mikor ismerjük írója egyéniségét, akinek tudásánál csak szerénysége nagyobb. Ami a rajzoknak reprodukálását illesse azon ugyan nem látszik meg az agyonsanyargatott Németország iparművészetének hanyatlása. Négy-öt szinten, a legaprólékosabb pontossággal adják most is, akár háború előtt a legkényesebb szemképeket, pigmentációs „szeszélyességeket“, ahogy azt írója írta, rajzolója lerajzolta. asxmmm mamám mamom mmmxsso üt. Hitt Miklós ujabó Üli lUidala. Azt hinnék, hogy a mai kalmárvilágban, mikor az élet nehézségei minden erőinket lefoglalják, az igazi tudomány művelésére és előbbvitelére mód és alkalom sem rejlik. Csattanós cáfolata ennek a Berlinben most megjelent »Alberecht von Graefe, Archiv für Oftalmologie* füzete, amelyben a világ legelsőrangú tudós szemészei cikkei közt ott látjuk 360 — 432 lapterjedeleműen a Dr. Blatt Miklós szemorvosunk hosszú tanulmányát itt, helyben végzett tudományos megfigyeléseiről és észleleteiről, a Gulyás Károly koll .tanár 36 gyönyörű rajzmellékletével együtt. Szigorúan vett tudományos értekezést rövidre fogni ismertetés kedvéért nem lehet, de nagyban és egészben a felemás látásnak a szem fenekén észlelhető elváltozásait adja a cikk, a látásgyöngeség és vakság kórtani eredete, aki egybefüggése, esetenkénti megvilágítása, egyszóval olyan önálló tudományos búvárkodás eredménye a dr. Blatt tanulmánya a szemészet terén. Modernség. A „Jövendő“-nek Bródy folyóiratának 1903 évi száma a kezemben. Tehát 20 éves írások közt lapozgatok. Hogy megpróbálja 20 esztendő az írott szó erejét! Talán csak Ambrus Zoltán fogja meg a mai olvasó lelkét is ugyanavval a lüktető erővel, mint megfoghatta az akkoriakét. Igaza van mindenkinek, aki őt nagy szellemnek tartja. És hogy megpróbálja az idő az eszméket, célokat, a művészi irányokat. Amiért apáink küzdöttek, nekünk már unott elértség s amit harcos kedvűek akkor forradalmi merészséggel mondtak ki „feszítsd meg“ kiáltások közt, ma közszájon „forgó* sablon. Olvasom, amit a „Jövendő* a berlini Reinhardt színház budapesti vendégszerepléséről „A forradalmi színház* Címmel ir: „Ezek első olyan színdarabokat aláí»UTta"k játszani, amelyek — nem tetszenek a közönségnek.* ké'Gob kiderül, hogy ez a nem tetsző darab Maxim Gorkij „Éjjeli menedékhelybe Istenem! kinek mer ma az Éjjeli menedékhely nem tet-I szem, kitekinti ezt a már teljesen be érkezett darabot kísérletezésnek és ki meri Reinhardt színházát forradalminak nevezni. Öt 20 év alatt kezdett tradíciókat sepert el, győzött, stílust teremtett a világszínpadon és ki is ment a divatból. Berlini kritikai levelekből és ott járt barátainktól tudjuk: most az expressionisták jönnek olyan darabokkal, amelyek a közönségnek igazán nem tetszenek, de abból a visszafojtottságból, amellyel a hallgatóság nem akar, vagy nem mer tapsolni, kiérzik, hogy: lehet a dologról beszélni, ha nem is ma. — Srindberg Srindberg! harsogja Berlin öt színháza és München sem marad néma, és a zaj még hozzánk is elhat. Színházunk előadja a Mámort imponáló merészséggel, művészi konferansszal előtte és teljes értetlenséggel utána. És 20 év múlva? Nem is kérdés: egészen bizonyos, hogy új művészeti irány fog az el nem poshadt idegrendszerekben lázat ébreszteni. Miért mondom mindezt ? Mert hiábavalónak és igaztalannak látom, hogy itt és tán Erdályszerte Adójegyében még mindig tó modernség címén gáncsolnak egy nem is kis csapatot, akkor, amikor az az irány már túl van a jobbak belső meghódolásán, a többség elismerésén és benne van az ellenség szókincsében is. — Ma már nem ez a legmodernebb irány, újabb jó van és haragvóbb nem veszik éerre hogy ma már csak annyi a jelentőségüké mint azoknak, akik Petőfit gáncsolták. A klasszisfájért pedig nem kell féltés" Gáva kishitűség vagy rosszakarat állíthatja csupán, hogy Goethe és Ady tisztelete egy szívben el nem férhet. De örökre megállani a művészet bizton előirtató planétájinak senki mellett sem lehet, mint ahogy meg nem áll az egyetlen het. Kabdebó Erna Még egy jós Raymond professzor jóslásai az 1924 évre. Pontosan egy évvel ezelőtt az amerikai „New-York Herald"-ban profeszszor Raymond párisi világból bejelentette, hogy 1923 ban a franciák meg fogják szállani a Ruin vidéket. Olaszországban kitör az Ena. Japánban földrengés, Németországban diktatura lesz, elnökváltozás az Egyesült Álamokban, az osztrák korona pedig erősen megszilárdul. Eddig Raymond professzor jóslásai mind beteljesedtek. Ezek után érthető kíváncsisággal várhatjuk, mit jövendöl 1924 re az azóta világhírre szert tett professzor. A hozzáintézett kérdésekre Raymond a következő válaszokat adta: — Mi vár Magyarországra? — Magyarországon a mai rendszer marad meg. Horthy még három évig fog kormányozni, utána ugyancsak kormányzó jön, a királyság többé soha nem áll vissza. 1932-ben Magyarország belép a kisantantba. A románok és a magyarok között már a legközelebbi időben meleg barátság fejlődik ki. — Vár-e programot és zsidó-üldözéseket ? — A zsidóknak egészen 1927 ig, amíg Oroszország nyugodtabb viszonyok közé jut, rossz dolguk lesz. — Oroszország jövőjét milyennek látja ? — 1924 ben Oroszország szerződést köt Angliával és új szerződést Németországgal Ugyanebben az évben meggyilkolják a két legismertebb népbiztost. — Vilmos császár vissza fog térni Németországba ? — Nem, mert két vagy három éven belül agyvérzésben meghal. 1924 elején egyébként Bajorország végleg elszakad Németországtól. — Mi lesz Olasz- és Spanyolországban ? — A fiscizmus Oaszországban és Spanyolországban meg fog maradni. Ennek a két államnak a szövetsége nagy hasznára lesz Magyarországnak. — Lesz-e valahol földrengés ? — Olaszország déli részén és Japánban új földrengés lesz. Ezenkívül erős földlökések lesznek Kínában, Szumátrában és Hondurázsban. 1927-ben óriási méretű földrengés lesz San Franciskóban. — Lesz-e új világháború ? — Nem. Csak a törökök és görögök között kezdődnek el ismét a harcok. A legközelebbi nagy háború 1942 ben kezdődik Japán és az Egyesült Államok között és 1946 ig fog tartani. — K esőbb lesz a megélhetés? — Igen, mert az aratás jó lesz. Érthető kíváncsisággal leshetjük most már, vájjon mi fog beteljesedni ezen jóslásokból. Dandea szobra Szobrot neki ! Annyit foglalkoztak már a magyarok egy esztendeje e nagy román hazafiuval, hogy idejét látjuk e kedvelt tervünk kivitelének. Mi, akik önzetlenül becsüljük a Primárt s akiket elfelejtettek meghívni a szoborbizottságba, tárgyilagosan szólunk bele városunk szépészetébe. Tudjuk, hogy e cikkünk sokak szemében gúnynak fog látszani, pedig nem az: ez az érdem jutalmazása fog akarni lenni. Ismeretes Bernády szomorú emléke falaink közt: ez az ember destruálta itt a múltat, aszfalttal piszkolta be az istenadta természetes utakat, emeletekkel rabolta el a kedves házisóktól nem zavart nyílt kilátást, korrumpálta Târgu Mureş közszellemet erőszakos iskolaépítésével, úgyhogy még most is körülött a sürög a megtévesztett magyar nyáj. De Dandea ? ! Ő, mint miden nagyság, egyedül jár. Gúny és üldöztetés osztályrésze, rongyos városi hintáját és lovait is szemére hányják neki, lapját lemosolyogják, purifikációját hóhérmunkának tekintik, cégtábla-tevékenységét hamis színben tüntetik föl, magasabb államrarsinját, egységesítő humanizmusát gyűlöletnek szuggerálják, magyar ét, főiudű irályát kifogásolják és kisebbségi gouvernementját a sárga földig kisebbítik. Pedig ? Rég szorult akkora tehetség ilyen kicsiny termeibe. Ha szobrot emelünk neki, kevesebb anyag is kell ilyen apróbb termetű nagysághoz, mint pl. Kossuth, Petőfi, vagy Rákóczy alakjához kellett. Hiába, nem spórolt ez a Bernády, legfeljebb Bem apónál, aki köztudomásúlag szintén ilyen filigrán volt. S ha már a kivitelnél tartunk, ne mondja senki, hogy nem állunk kész tervvel a világ elé . . A szobor helye a primăria előtti virágos tér lenne. Dcsőségének színhelyén, az általa tovább fejlesztett Palatul Culturale frontjánál, parancsoló gesztussal a szemben szerénykedő kereskedők cégtábáira. Bíbor szegélyű tógában, keztyűtlen kézzel, amint baljával éppen egy kertyűt dob a szobor talapzata körül hódoló magyar mellékalakoknak, akik közül egy fölszedi azt a kesznűt és éppen gyakorolja, az abba való dudálást. A szobor anyaga ércnél maradandóbb márvány volna, csak a kezt hűhetne elcsapott tisztviselő bőrből. S a szobor derekán aranybetűkkel lovashatnak mi másodrendű anyagból készült honpolgárok . „Emil Dandeának emelte a hálás magyarság ! Tudom, sok a rosszakaratú magyar e városon. Sokan csak azért helyeselnék e szobor fölállítását, mert előre élveznék már, ha a liberális párt bukása után egy másik kormány exponense ledöntené ezt a szobrot. Csúnya dolog ez, az a káröröm. A magyarság nemesebb fele el is ítéli az ilyen mentalitást. Örökös kifogások helyett inkább szobrot emelne a nagy Primárnak, hadd tisztelje kőben, akit szellemében annyit gáncsoltak. Hódolatunk annyira menne, hogy mikor Dandeának influenzája volna, iskolásgyereket küldenénk a szobor elé, hadd szavalja Vörösmarty „Élő szobor* c. versét: »Szobor vagyok, de fáj aloditi tagon.* —m. Qssxmmmmmmmmmmmmmmoaj. — Olcsón eladó egy szép pifla garnitúra. Cím: a kiadóban. — Használt hintalovat megvételre keresek. Cím a kiadóban.