Tükör, 1925 (13. évfolyam, 1-50. szám)

1925-01-04 / 1. szám

Targu­l-Miaras 1995 januá­r 4. TOKOK 3 OK­SkI. Bolyai­ utca Ref. Kollégium épületében „SULTANA“ paplan-üzem. Panlannic­­­selyem­’ kasmírból , pihe, vatta és gyapjú rdpidlIUlv1 kivitelben. : Átalakítások.: Ágynemű varrás.: Ágynemű-toll. M­­­WllnVPflPk ■ készpín és me3rendelésr€i — Gyapjúfonál, felvetőszál, I uLUN­jOyDIX ■ praktikus szövőszékek, mint a tervezés, szövőtanfolyam. Csomóló lányok perzsa szövéshez fizetéssel felvitelnek. Ha az erdélyi földnek szíve volna , fájna, mikor beletették elporladásra ezt a törhetetlen energiájú magyart. Mert kemény akaratú ember volt és sokat vesztett benne a kisebbségi köz­élet. Azok közzé a kevésszámú magya­rok közzé tartozott, aki nemcsak szó­nokolni, de tenni is tudnak. Talán nem mindenkor helyeselhettük amit tett, de becsültük benne a lethar­­gikus tömeg között, a tespedő ábrán­­dozók között, a datolyafa alatt tétlenül ülők között azt a magyarnál ritka szer­vező mozgékonyságot, amit faja érde­kében törhetetlen energiával, úgyszól­ván élete utolsó percéig kifejtett. Élhetett volna — mint sok ezer­— a közügyekkel mit sem törődve, ma­gának, családjának és ha úgy fogja fel a dolgot, ma is itt van és nem a fagyos földben. De ő harcosnak született és küzdött mind a végig s a tragikumában az a vigasztaló, hogy nem érte meg a hosszú életen át tartó ezerféle csalódás és hitevesztettség keserűségeit. Ifjan múlt el, győztes harcok után, amelyet — tu­data szerint— becsülettel küzdött végig. Ám a hitves, az anya, a gyermekek, akik mindenüket elvesztették benne e sírtól sirokig tartó keserűséggel zo­kogva gondolnak a benne elmúlt, nekik pótolhatatlan veszteségre. A szomorú vergődő magyar közélet dr. Hajdú István által fiatalon, diadalmas kézben tartott lobogója számukra gyászfátyollá vált. Mert nem lehet abszolút tökéletes soha semmiféle élet... (CSBMHIMHKIHHIHSCD Az öregek és a haléi. Két öreg daru félrehúzódva, mesz­­sziről nézte, hogy az ifjabbak mit csi­nálnak. Jó idő múlva megszólal az egyik öreg daru: — Látod, ezek itt szerelmeskednek, amazok azért törik magukat, hogy mi­nél több ennivalót találjanak, odébb meg az a csapat már azon veszekszik, hogy ki legyen majd ősszel a vezér ?! Bolondok ! — Ne törődj velük ! — szólt a má­sik öreg daru — Hiszen mind ilyen a daru, amíg meg nem öregszik. Ha az­tán megöregszik, nem gondol a sze­relemre, nem sokat törődik az evéssel sem,­­ nem is vágyik semmi vezér­­ségre ! — Már az igaz, — szólt egy kicsit elgondolkozva megint az első daru, a nagy áldás az öregség. Az egész élet­ben az a legjobb, hogy az öregség szépen megérlel mindnyájunkat a ha­lálra. Mi már nyugodtan, szinte várva­ várjuk a halált, mely meghozza fáradt testünknek a régen óhajtott pihenést... A két öreg madár hallgatagon elgon­dolkozott azon, hogy milyen jó dolog is az, hogy a vén daru teljes lelki nyu­galommal várhatja már a megnyugtató halált ! — A darucsapat őrállói közül a jobb szárnyon vigyázó hirtelen jelt adott, hogy valami puskás emberek közeled­nek ! A szeretelmeskedők, az ennivalóért s a vezérségért viaskodók felriadtak. de mire ők felkerekedtek, a megpihente­tő halált nyugodtan váró, két öreg daru régen — messze szárnyait már. . .­­. A kirakatverseny epilógusa. Háromszori beharangozás és elha­lasztás után ma délelőtt 11 órakor megtörténik végre a sok port felvert és szúnyogból elefánttá felfújt kirakat­verseny díjainak kiosztása. A szeren­csés nyerőknek ez alkalommal újra gratulálunk a bizonyára jól megérde­melt kitüntetésekhez, ők valamennyien ügybuzgók és jóhiszeműek voltak s egyikük sem sejtette, hogy jobb ügy­höz méltó fáradozásuknak a beigért 21 nap helyett csak másfél napi pün­kösdi királyság lesz az eredménye. Ez a mai iparkamarai összejövetel a cigányzenével összekötött banketthez hasonlóan, szintén már-már végleges elhalasztásra volt ítélve, s csak azért lett mégis kierőszakolva, hogy alkal­mat adjon a rendezőség egyes tagjai­nak a nyilvános szereplésre, az ön­tömjénezésre és a hallhatatlan­­eszmei dicsőítésére. Mert enélkül a szépség­­flastrom nélkül, látszatra is inkább az egyéni próbálkozás, mint a közérdekű tevékenykedés benyomását teszi a rossz időben és terrorszerű kapacitálással megszervezett egész versenyparódia, így legalább a látszat csalhat, a lé­nyeg úgyis marad — a már köztudomású csúnya felsülés. Heti strófák Bosszú Azt a finánc-mainiszterétl Megátkoztam ezt a mát A ládából kivettem az Utolsó britanikát. Azt a finánc-miniszterét ! Mért drágult meg a szivar ? Hogy bosszankodjon a polgár Ha szivarozni akar? Azt a finánc-miniszterét ! De megrázom egyszer őtl Már füstön át sem nézhetjük Szépnek a sivár jövőt. Azt a finánc-miniszterét ! Mig más adót felemelt, Nem szóltam ! Most a szivart is ! ? Elég! A pohár betelt! Azt a finánc-miniszterét ! Csak olcsóságról dalol, Minden árat letör, de ő Folyton-folyvást szájgerol. Azt a finánc-miniszterét! Velem ki ne kössön ám ! Mert nekem van Londonban is, New­ Yorkban is sok komám. Azt a finánc-miniszterét ! Ha dühbe hoz engemet, Kölcsönt kérni a világba Tudom Isten elmehet! Azt a finánc-miniszterét! De mért is boszankodom ? ! Drágább lett a szivar? Nos hát, többet nem szivarozom! Vólem. Dandea polgármester tifuszfertőzésben meg­betegedett. Tudott dolog, hogy Dandea polgár­­mester, napokkal ezelőtt súlyosan meg­betegedett. Láza 40 fokon állandóan felül volt s kezelő orvosa még mindig nem tudja megállapítani a diagnózist. Még mindig kétséges, hogy a beteg­ség hova fejlődik, tífusz lesz-e belőle, vagy malária. A szimptómák azt mu­tatják, hogy mégis inkább tífusznak kell lenni­e lappangó kórnak, ami azonnal vehemens erővel tört ki s folytonos kábulatban tartja a beteget. Mint értesülünk, a nagybeteg pol­gármestert eleinte mennyasszonya Cris­­tea Silvia úrleány ápolta, aki aztán elkapta vőlegényétől a betegséget. Cristea kisasszonynál az orvosok hatá­rozottan megállapították a tífuszt. A kór itt is szokatlan erővel lépett fel, úgy, hogy állandóan önkívületi álla­potban fekszik. Mély emberi részvéttel állunk meg a fiatal pár tragikus eseténél s hisszük, hogy az életerős szervezet mindkettő­nél legyőzi a gyilkos kór hatását. Lapzártakor értesülünk, hogy Dandea polgármester láza 40 fokról 38 fokra szállt le. ÍREK. Uj vallások. Nap-nap után újabb vallási alakulatok­ról olvasunk a lapokban. Az uj szekták úgy teremnek a mai lelkileg megza­vart emberek agyában, mint eső után a gomba. Képtelenebbnél képtelenebb hitelvekkel alakulnak vallási társulá­sok és e sanyarú világban, amely po­kollá teszi az életet, a megzajgatott emberi lélek elmenekszik a hitregék bizonytalan ködös világába. Túlvilágot keres, amely álma szerint, különb en­nél a földön levő nyomorúságosnál. Nem akarunk megbántani senkit, sem az égben, sem a földön, mikor csodálkozva kérdjük: nincs egyéb gondja és baja a XX-ik század embe­rének mint uj vallások fantasztikus ceremóniáink ilyen vagy olyan formáin törni a fejét ? Minek ez a sok új kultuszcafrang, ha a régi vallások egyikét sem tartja be senki. Mert hiszen, ha őszintén és becsületesen betartanák, nem lenne ez a mai általános lelki és hitbeli meg­zavarodás, ami új, fantasztikus vallá­sokat teremt. De nem teljesült volna be a világ felett az a nagy katasztrófa sem, ami testileg lelkileg és erkölcsi­leg az embereket s földrajzilag az or­szágokat változtatta meg. Az új vallások hihetetlen mértékben­­ szaporodtak el mostanában — s cso­dálatos — a világon soha annyi lelki romlottság, annyi más vérére és va­gyonára törés, annyi becstelenség és gazság nem burjánzott fel, mint az újabb időkben. Minek akkor az új vallás, ha a ré­giek szent szabályait sem tartják be ? Ha örökké hirdetett tanai ellen csele­­kesznek, ha a vallásparancsolta sze­retet helyett, egymás létére törünk az élet minden terén és a létküzdelem minden percében. — Bárány János 1. Minden nap elmúlik körünkből egy a régi öregek­ből. Minden nap kifakul egy-egy öreg arc az emlékünkből. A régi Marosvá­sárhelynek nem kell többé ez a világ, itt hagy bennünket és kimennek las­­san-lassan a domboldalra, a két ár­nyas temető vén akácai alá örök pihe­nőre. Bárány Jánossal is egy kedves, tipikus alalakja ment el a régi Vásár­helynek, egy városát, egyházát hűsé­gesen és nemes önzetlenséggel szol­gáló tisztes öreg úr. Jó kedélye az élet sok megpróbáltatása alatt sem hagyta el, becsületes lelke csak az utóbbi évek rideg riogatásán torpadt meg: Istenem, hát így is lehet? Gyermeteg révede­­zéssel nézte az élet fekete szörnyetegét, urai annyi hiten, álmon és reményen durván keresztül gázolt. Ez már nem nem az ő jó régi világa volt. Kezdte unni és most barátait és tisztelőit vég­telen szomorúságra örökre elhagyta. Vallásos ember volt. Hátha az itt elveszett sok szépet és kedveset ott fenn mégis megtalálja ? . . . — Az NSE elmaradt dis­.köz­­gyűlését f. hó 6-án, kedden d. e. 11 órakor a Színház termében tartják meg. — Bál Muonán. A Zsidó Árva­­gondozó Egylet január 3 án a Kultúrpalota termeiben tartandó jelmezes, műsoros estélye az idény legfényesebb mulatságának ígér­­kezik. Az estély jegyei Révész Béla vagy Lakatos és Szabó könyvkeres­kedéseiben válthatók. — Óh, óh, óh! összedől a világ, ha az iskolákban ezek után valami mulatságot tartanak. Legalább is a tan­ügyi felügyelőség úgy véli, mert nagyon felhívja az iskolaigazgatóságok figyel­mét arra, hogy a közoktatásügyi mi­niszter szigorúan eltiltotta az iskolai bálokat. Mennyi milliomféle baj van Romániában az iskolaüegyek körül, de erre a derék közoktatásügyi miniszter úr nem igen gondol, ám­ az efféle, csak a nemzetiségi iskolákat szurkálni igyekvő komolytalanságokat ugyan szá­mon tartja. Na de hát minden ország megérdemli a maga tehetséges minisz­terét. — Reclam (Universal) Bibliot­hek összes számait raktáron tartja Révész Béla könyvkereskedése. Tele­fon 61. sz. Kérjen jegyzéket. Látunk embereket ugyan, akik me­reven betartják a vallások szigorú pa­rancsait, de azért embertársaikat nyu­godt lelkiismerettel fosztják ki. Jóté­konykodnak, vallási alapítványokat tesznek egyesek, de az erre adott pénzt lopják. Nem úgy egyszerű komiszság­­gal mint a szimpla tolvaj, hanem kö­rülményesen, kerülő utakon, büntető paragrafusok megkerülésével, de lopják. Az új vallások szaporodnak, hogy jóraneveljék az embert és minden­nap nagyobb hegygyé nő a gazság. Ezeket látva, hitünket vesztjük a vallások erkölcsfenntartó erejében és szeretnénk, hogy az ezerféle, cerem­ó­­niás vallás helyett csak egyet tartana be az emberiség: a becsület vallását és vállalását. Ez az egy mind az ez­ret pótolná, míg ezt meg nem tartva, tartalomnélküli sivár formaság marad a többi . . . Márius Widder & Erdélyi ALAPÍTVA 1865. □ TELEFON: 158. B A legrégibb bevásárlási forrás árában ás ékszerben. B Főtár 7-

Next