Tükör, 1965. július-szeptember (2. évfolyam, 27-39. szám)

1965-07-06 / 27. szám

Egy régi könyv — A Mar­gitsziget, Bp. 1873. — ilyen szavakkal búcsúzik az olvasótól: „Ha meggondoljuk, hogy a Margitsziget egykor a vá­ros és a vidék kellemetességeit egyaránt egyesíteni fogja, akkor lehetetlen neki nem olyan jövőt jósolni, amilyennel a leghíresebb fürdők sem dicsekedhetnek . . .” Reményt keltő jövendölés, külö­nösen ha a sziget zivataros múltjába tekintünk. A legelső nyomok Imre királyig vezetnek. Királyi udvarát a tatárok dúl­ták föl. A sziget fénykora IV. Béla korában következett be. Amit ő épített, a törökök rom­bolták le. 1790-ben a Habsburg­­nádorok birtokába került a szi­get. Az új gazdák parkot telepí­tettek, ártézi kutat fúrtak, für­dőt építettek. Közben két árvíz zúdult végig a szigeten. 1905- ben mégis itt zöldellt Budapest legszebb parkja, ezt vásárolta meg a főváros potom 11 millió koronáért. A korabeli leírások himnikus hangon szólnak a sziget szépsé­géről. S a sziget első kertésze, a bécsi Tost Károly valóban szép munkát végezhetett. A külföld­ről hozott fák és díszcserjék kö­zött már akkor is rózsakert virí­tott, a szigeten szétszórtan or­chidea- és chrisanthemum-há­­zak álltak. Bőven buzog még az 1866-ban fúrt ártézi kút, idegen és hazai vendégek kúrálják csú­zukat az­­Ybl Miklós építette Margit- fürdőben. E korból származik a fenti jö­vendölés az aranykorról. Tán még mindig késik, esetleg már túl is volnánk rajta? Azóta száz év telt el. De ki tud ma arról, hogy a Margitsziget egykor gyógyfürdő volt?! A Margit-für­­dőt lebontották, nem a romjait, a helyét is belepte a fű. Az egy­kori ivókútnak is nyoma ve­szett. S a hajdani forrás is el­tűnt, a fürdővendégekkel együtt. S most hol keressük mindezt? Feleljen tán a sziget jelenlegi gazdája. Ki a sziget gazdája? A korábbi gazdákat jól ismer­jük, ám a jelenlegivel talányo­­sabb a helyzet. Nem az a baj, hogy nincs. Ellenkezőleg: sok a gazda. Majdnem annyi, ahány intézménye van a szigetnek. A Palatínus, az Úttörő stadion, a kertészet, az ásványüzem és a gyógyforrások fővárosi vállala­tok irányításával működnek. A Nagyszálló gazdája az Országos Idegenfogalmi Szálloda és Étte­rem Vállalat. A Sportuszoda a Magyar Testnevelési és Sport­tanácshoz, a Vörösmarty kert­mozi a Fővárosi Mozgókép Vál­lalathoz tartozik. A Kaszinó­t, a Rózsakertet és a sziget vala­mennyi büféjét a Pannónia Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat vezeti. A Cuba presszót a VII. ker. Vendéglátóipari Vál­lalat hozta létre. A Petőfi-tábor a XIII. ker. tanácsé. A romokat a Vármúzeum őrzi. A klubházak és sportpályák ahány, annyi fé­le egyesület színeit viselik .. . És ennyi apa között még árva gyerek is akadt. A szigeti szín­pad — az ország legszebb szín­pada — évekig elhagyatva állt. Most végre a fővárosi tanács fogadta örökbe. És ki irányítja a szigeti hévforrások vizét? Amelyekből bőven ömlik a me- TÓTH ÁRPÁD SZIGETI EMLÉK Csókolóztam a Margitszigeten, Oh, drága, félszeg, régi eset, — Tanár úr voltam, lelkes és sovány, S egy kisdiákom meglesett. A diák most egy színház rendezője, A haja ritkul. És tűnődve látom Rosszkedvén és vénlegény-tempóin, Mily mesze lehet az én ifjúságom! De a szigeten sem mások a fák S az édes légben valahogy ott maradt Sűrű arany napfénybe konzerválva A régi, boldog pillanat. S hiába volt sok rossz vihar, Kopár ősz s hulló szerelem, — Elcsendesülvén a lombok alatt, Ha utam néha arra terelem, Megbúvok a kedves padon S mohó ajkamra messzi íz tolul, Mintha kedvenc befőttjét csemegézné, Újra gyerekké válva, egy ál-mogorva úr . . . □ 5

Next